Ha ma egy európai gazdát a gondjairól kérdezünk, akkor az adminisztrációs terhek növekedése mindenképpen az első említettek között lesz. Nem elég, hogy a szeszélyes természet mindennapjaik része, még a szabályozás változékonysága is sújtja őket. Tudják ők, hogy ez a támogatáshoz jutás feltétele, de most annyi minden fáj. Júniusban európai parlamenti választások lesznek. Mikor, ha nem most adjanak hangot nemtetszésüknek. A tét nagy, az intézményekbe és a jövőbe vetett hit.
Nagy most a zaj a témában, de érdemes kiemelni néhány megnyilatkozást. Az Európai Bizottság például levette napirendjéről a vízzel szembeni ellenálló képességgel kapcsolatos kezdeményezést. Az Euronews azt írja, hogy az Ursula von der Leyen bizottsági elnök által szeptemberben bejelentett uniós kezdeményezés célja az volt, hogy kezelje az egyre gyakoribb aszályokat és áradásokat, amelyek pusztító hatást gyakoroltak Európa-szerte, és összefüggésben állnak az éghajlat-változással. Maroš Šefčovič, a Bizottság zöldpolitikáért felelős alelnöke a tervek szerint március 12-én ismertette volna a terveket, és az előterjesztők reményei szerint határozott üzenetet küldene a következő, ősszel hivatalba lépő kormányzatnak. A
Ha a „Termőföldtől az asztalig” stratégia eddigi megvalósulását tesszük mérlegre, akkor azt látjuk, hogy az ígéretek több mint fele nem teljesült. Az Euronews elemzéséből az is kiderül, hogy a Farm to Fork keretében megígért 31 intézkedésből 15 nem indult el – és egy, a növényvédő szerekkel kapcsolatos vitás javaslatot még a Bizottság elnöke, Ursula von der Leyen is visszavont. Míg a Bizottság által közzétett ütemterv szinte minden kezdeményezést befejezettnek jelöl, az EU végrehajtó hatósága sok esetben nem tett többet, mint összeállított egy hatásvizsgálatot, amely a különböző szakpolitikai lehetőségek előnyeit és hátrányait tartalmazza. Az sem kérdés, hogy a stratégia több mint kétharmada valószínűleg befejezetlen marad az új bizottság novemberi hivatalba lépése előtt, a törvényhozók pedig még tárgyalnak a jogszabályról.
A kezdeményezések ellenére a legtöbb vállalásról nem született megállapodás. A Bizottság a legtöbb esetben elvégezte a dolgát, de a jóváhagyási folyamat rendre elakadt. A mandátum lejárta előtt csak kettőt – a reggeli termékek forgalmazására vonatkozó szabványokat és a vállalati átvilágítási szabályokat – kell jóváhagyni, bár Németország és Olaszország utolsó pillanatban történt ingadozása után ez utóbbi is kétséges. Szintén előrehaladottak a mezőgazdasági üzemekben történő szén-dioxid-eltávolítás tanúsítására vonatkozó új szabályok, amelyekben a törvényhozók és a kormányok közötti megegyezés várhatóan április előtt várható – bár a júniusi választások előtt még nem véglegesítik. Sorra vehetnénk a többi kezdeményezés státuszát is, de a lényeg, hogy „a Farm to Fork szakpolitikai célkitűzései továbbra is érvényesek” – mondta a Bizottság szóvivője, hozzátéve, hogy „a pontos módozatokat, határidőket és jogalkotási folyamatokat, amelyekkel ezeket elérni, folyamatosan felülvizsgálják”.
A gazdatüntetésekre reagálva von der Leyen megígérte, hogy stratégiai párbeszédet indít a gazdálkodás jövőjéről.
Egy változó feltételrendszerre nehéz felkészülni. A legjobb, amit tehetünk az, hogy piaci versenyképességünk javításra koncentrálunk, de a fenntarthatósági feltételrendszerrel összhangban fejlesztünk. Ne feledjük, a hitelhez jutás feltételei közé hamarosan beépül a zöldülés. A kereskedelmi bankok – a velük szembeni elvárásoknak megfelelően – számszakilag alátámasztható módon fogják számon kérni a fenntarthatóságot. Minden érintett érdeke, hogy az európai mezőgazdaság ne a támogatásokból jusson jövedelemhez, hanem a piacon tudja azt megkeresni. Így fogja tudni a fiatal generációkat bevonzani, ellátni alapvető feladatait, és fenntartható élelmiszertermelést végezni. Ezt persze könnyű ide leírni, de mögötte a kihívások tömkelege húzódik meg, amit még felsorolni is igen hosszú lenne.
Szerző: Fórián Zoltán vezető agrárszakértő, Erste Agrár Központ
