Meddig tart az őrület a gabonapiacon?

Az elmúlt hetek árugrásai immár csaknem minden tőzsdei agrártermékre átterjedtek. Mi folyik itt? Tényleg senkit nem érdekelnek a globális mérlegek? Vagy csupán arról van szó, hogy a hullámzásban van a pénzkereseti lehetőség, és mindig azon irányú híreket reagálják túl, ami a pozícióikat támogatja? S mégis, hogy gurul ez végig a búza termékláncán Magyarországon? Mi lesz a malmokkal, a pékekkel?

Kína mindent visz, vagy inkább vesz. Már megint. A rendkívüli év rendkívüli piaci reakciókban is tetten érhető. Miközben újabb rekordon a globális búzatermés, és még a készletek is emelkednek, az árak felfelé mennek. Persze, a tőzsde már csak ilyen. A hullámzásból van a pénz, és közelgünk az év végi elszámolási időszakhoz, ezért minden hírre érzékenyen reagálnak a piacok. A termés mennyisége körüli bizonytalanságok, az aszály miatti kiesések, és másik oldalon az import-kereslet élénkülése annak ellenére is felfelé tolják az árakat, hogy a mérleg erre okot adna. A magam részéről, ebből kifolyólag nem is számítok tartós emelkedésre. Várakozásaim szerint, a Mikulás már korrekciót hoz majd. A vásárlásba, felhalmozásba hajszolt vevők lassan elfogynak. Az üzenetem tehát: eladni.

Az oroszok várható terméstöbblete búzából (+5 millió tonna) több, mint Ukrajna, Kanada, Argentína, és az USA terméskiesése, de mint tudjuk, az oroszok erős adminisztratív korlátokat tesznek az export elé, így legfeljebb 1,5 millió tonnával nő majd a várakozások szerint a kivitele. A kínai kereslet, ami most nagy hatással van az árak emelkedésére, középtávon is tartósnak ígérkezik. Kína jelenleg a gombafertőzöttség és az ingadozó, gyenge minőség miatt nem fogad orosz búzát, és – bár a két állam megállapodott az agrárkapcsolatok erősítésében, ami orosz gabona és húsexportot jelent elsősorban – egyelőre az orosz búza nem talál utat a kínai piacra. Kína búzaimportja a 2020/21-es szezonban 12 százalékkal, hatmillió tonnás csúcsra emelkedik. S akkor még nem is ragoztam a kukorica árfelhúzó hatását a búzapiacra. Pedig az is izgalmas ám! Kína itt is vesz mindent, ráadásul Ukrajna és a dél-amerikaiak is kevesebb kukoricát fognak betakarítani.

Globális búzakészlet, millió tonna

Forrás: USDA

Ha visszanézünk a korábbi csúcsokra, még a 2008-as, 2011-12-es, de még a tavalyinak is alatta vagyunk. Ennek persze a jövőre nézve nincs jelentősége, de a hullámzásra fel kell készülni, mégpedig az informálódás megfelelő csatornájának kiválasztásával.

A korábbi csúcsoktól még messze vagyunk

Forrás: ft.com

A világpiaci áremelkedések itthon is jól érzékelhetőek. Annak ellenére, hogy a búzatermésünk sem mennyiségben, sem minőségben nem mondható rossznak, a piac felvásárlási lázban ég. E mögött a malmok egy részének szokásos időszaki felvásárlása mellett a fokozott exportkereslet áll. A malmok aratás után – szokás szerint – éves őrlési igényük minél nagyobb részét próbálják felvásárolni. Ez azonban nem mindenkire volt idén jellemző. Számos malom búzaár csökkenésre számított, sőt lisztjét is olcsóbban adta, hogy piaci pozícióit erősítse. Úgy tűnik, ők most nehéz helyzetbe kerültek, hiszen kénytelenek jelentősen emelni áraikat.

A molnárok ebben az évben már többször kényszerültek árat emelni, és ez ismét aktuális. A lisztár azoknál sem bírja el a mostani búzaár emelkedést, akik időben bevásároltak. Az elmúlt év és az idei év eddig eltelt időszaka azonban azt mutatja, hogy a költségemelkedések továbbguríthatók a termékláncban. Ennek több oka is van. Egyrészt, a fizetőképesség emelkedése csökkentette az árrugalmasságot. A fogyasztók könnyebben fogadják el a sütőipari áremelkedéseket. Ez egyszerre zajlik a kereslet szerkezetének átalakulásával, ami szintén előbbi trendet erősíti. A sütőipari termékek kereslete folyamatosan mozdul el a magasabb feldolgozottsági fokú termékek irányában. Ez teret ad a termékfejlesztésnek, az innovációnak, az uniós társfinanszírozású források pedig a technológiai fejlesztések gyorsulásának.

A sütőipari termékek piaca mennyiségi alapon tartósan szűkül, értékben viszont tartósan emelkedik. A kínálat folyamatos, a kereslet alakulásához igazított átalakítása nélkülözhetetlen a fenntartható fejlődéshez.

A lisztpiacon is érzékelhető a lisztigény mennyiségi mérséklődése és minőségi felértékelődése. A képet színezi meglátásunk szerint az is, hogy megváltoznak a reggelizési szokások. Péksütemény helyett egyre többen fogyasztanak müzlit, zab, vagy egyéb kását reggelire.

A sütőipari termékpiac értékbeli bővülése még a mennyiségi szűkülés ellenére is a lisztpiac stabilizálódása felé mutat, méghozzá az árak emelkedése révén. A malomipar piacának kisebbik, egyötödnyi része a csomagolt piac, ahol közvetlenül kereskedelmi láncokkal üzletelnek. Ott a verseny még élesebb, gyakrabban mutat irracionális jegyeket, leginkább az akciók miatt.

Ha a statisztikák hideg számait nézzük, akkor azt látjuk, hogy miközben a liszt és a búza közötti árkülönbség trendszerűen emelkedik, addig az árarányok romlanak.

Forrás: NAIK AKI adatok alapján saját számítás

A legfontosabb üzenetem az, hogy a malmok és pékek állandóan visszatérő küzdelme az áremelések indokoltsága körül megbékélésbe kellene, hogy forduljon végre. A költségek egyre inkább továbbháríthatók a fogyasztók felé. A kereslet szerkezetének változása pedig együttműködést igényel a terméklánc szereplői között. A fogyasztói igények kielégítése közös céljuk. Az alacsony árú alaptermékek iránit kereslet csökken, a magasabb hozzáadott értékű kenyérfélék és péksütemények iránti igény nő. Péknek és molnárnak ez egyaránt kihívás. Pengeváltásaik helyébe lassan közös fejlesztések lépnek majd.

A címben feltett kérdésre pedig a válaszom az, hogy ahogy végre végére érünk ennek az őrült évnek, úgy elcsitulnak ezek az árhullámok is.