A német választások agrártétje

Miután a múlt héten sem sikerült megállapodásra jutni a Közös Agrárpolitika feltételrendszeréről, ideje komolyan venni az agrárium előtt álló zöld kihívásokat, jobban mondva diktátumokat. Nagyon nem jól van az, hogy a környezetvédők egyfajta ellenséggé avanzsáltak a gazdák számára.

Ahogy a német politikai küzdelmek kezdenek egyre keményebbé válni, úgy kell nekünk is felkötnünk az alsóneműnket. Ha ősztől tényleg zöldpárti kancellár vezeti Németországot, vagy domináns szereplőkké válnak a koalícióban, akkor félek, az agrárium előtti kihívások között nem a verseny lesz az elsődleges, ami azért lássuk be, nagy baj lenne. Ráadásul, az is valószínűsíthető, hogy az agrár- és a környezetvédelmi tárca egy kézbe, akár zöldbe kerül.

fotó: pxhere.com

Az EU fogyasztói pedig ezt legalább duplán fogják megfizetni. Egyszer, amikor adójukból fizetik a zöldülés egyre vaskosabb számláit, másodszor a boltban, amikor élelmiszert vásárolnak. Abba bele sem merek gondolni, hogy a harmadik országokból származó élelmiszerekre milyen versenyképesség-javulás vár. Az egyre hangosabb politikai licitálás legfeljebb választási győzelmet hoz, hosszú távú sikert nem. A német zöldek legfrissebb programja a 60 százalékos helyett már 70 százalékos üvegház hatású gáz kibocsátás csökkentést irányoz elő 2030-ra Németországban az 1990-dik évihez képest. Az EU kitűzött célja ugye 55 százalékos. Így van ez az EU zöld elvárásainak szintjén is. Ne feledjük, aki a mezőgazdaság alól próbálja a talajt kihúzni, az az európai társadalom alapjait vette célba.

Németország eddig is élen járt a klíma és környezetvédelemben, mint ahogy abban is, hogy ezzel kapcsolatos nézeteit a többi tagállamra is rávetítse. Mi történt ugyanis a múlt héten a kétnapos Mezőgazdasági és Halászati Tanács ülésen? Az agrárminiszterek egyetértésre jutottak, kompromisszumot ajánlottak, de az Európai Bizottság és az Európai Parlament jottányit sem engedett az álláspontjából, így az agrárminiszterek végül – szintén egyetértésben! – visszautasították a megegyezést. A szakma egyöntetű véleményének figyelmen kívül hagyása fontos üzenet. A hivatkozás a társadalmi elvárásoknak való megfelelés. De azt ugye tudjuk, hogy a társadalom manipulációja soha nem volt még ilyen kifinomult. Éppen a fiatal generációk a leginkább fogékonyak a környezettel kapcsolatos témákra, közöttük terjed például leginkább a húsmentes étkezés valamilyen formája, az állattartás-ellenesség is. Az már most leírható, hogy ebben és az előttünk álló években fel fog gyorsulni a német és a neki beszállító állattartás eddig is gyors leépülése. Növekedni fog a koncentráció.

Ilyen-olyan – e helyt nem elemzett – okokból a magyar mezőgazdaság környezetkímélőbb módon gazdálkodik a legtöbb EU tagállamnál. Ez azt jelenti, hogy van olyan előnyünk, amire az alaposan felduzzasztott támogatási keretek révén építhetünk. Arra is számítok, hogy nyugatról nézve, ezek az előnyök jól látszanak. Már meg is indult például az állattartás súlypontjainak áthelyeződése Északnyugat-Európa felől dél és kelet felé. Jó tudni, hogy a legtöbb jelenleg életteret kereső holland, német gazda inkább Romániát választja, mert ott vehet földet.

Választási kilátások

2021-ben Németország öt tartományában és szövetségi szinten is választások vannak, lesznek. A sort március közepén a baden-württembergi és Rajna-vidék-pfalz-i tartományok szavazása indította, ami április 25-én Türingiában folytatódott, június 6-án Szász-Anhaltban, majd szeptember 26-án pedig Berlinben és Mecklenburg-Előpomerániában ér véget. Ezeken egyúttal a szövetségi parlament összetételéről is döntenek. Az eddigi eredmények közös eleme a zöldek előretörése, a CDU/CSU megingása. Az ilyenkor szokásos felmérések ezen folyamatok erősödését vetítik előre. A kereszténydemokrata szavazók további elpártolása ellen a koalíció is egyre zöldebb üzenteket fogalmaz meg. És ez így fog menni egész nyáron.

Mi következik mindebből?

Valaki tudatosan húzza az időt. Hátráltatja a KAP megújulásának lezárását. Ez annak lehet érdeke, aki a szakma által képviseltnél szigorúbb szabályokat akar, jellemzően politikai, választási érdekei miatt.
Az már nem kérdés, hogy Németország ősszel zöldbe borul. A gazdák meg feketébe.
Különösen az állattartók számának csökkenésére lehet számítani. Azok a beruházási pályázati keretek, amelyek Németországban is meghirdetésre kerültek, néhány nap alatt kimerültek. Akár az is lehet vízválasztó, hogy ki tudott ezekből részesülni.
Az időhúzás tankönyvekben is fellelhető célja általában a döntés utolsó pillanatban várható könnyebb kikényszerítése. Ott már a szakmaiság szóba sem fog kerülni.
A következmények előre láthatóak. Van tehát még idő számunkra arra, hogy átgondoljuk ezeket, beépítsük jövőképünkbe, kihasználjuk a helyzetünket. A kihívás kettős, versenyképesnek kell lenni és közben védeni a klímát, a környezetet. Nincs ebben ellentmondás, csak nem szabad egyiket sem figyelmen kívül hagyni. A magyar mezőgazdaság felértékelődéséből az fogja kivenni a részét, aki lépést tart az elvárásokkal. A fogyasztó környezettudatosságot kér, és ezt meg is fogja fizetni. Arculatunkat tehát eszerint kell alakítani. A mögöttes tartalom felépítése persze ugyan ilyen fontos.
Modernizáció, koncentráció, szervezettség, együttműködés, stratégiai partnerek. Ezek az unalmas kifejezések újra elő fognak kerülni és életképességi kritériummá válnak. Ne legyenek illúzióink! Néhány év múlva rá sem fogunk ismerni a magyar mezőgazdaságra és az egész agráriumra. A technika fejlődésénél csak az emberi erőforrás felértékelődése lesz gyorsabb. Felkészült embereink válnak a legfontosabb értékké a cégben.