A Körös-Maros Nemzeti Park ritka ragadozó madár közössége

A Dévaványai-Ecsegi pusztákon az utóbbi két évtizedben évről-évre több pár költ itt. Éppen ezért a fészkek egyre közelebb kerülnek egymáshoz. A többi territoriális viselkedésű madárfajhoz hasonlóan a parlagi sasok is fenntartanak egy területet a fészkük körül, ahová nem engedik be fajtársaikat. Éppen ezért meglepő, hogy idén két pár nagyon közel fészkel egymáshoz, mindössze 514 méter köztük a távolság. A korábbi feljegyzések alapján eddig 1060 méter volt a legkisebb távolság két parlagi saspár fészke között.

Először még azt hittük, hogy ugyanaz a pár mozog a területen, csak építettek maguknak egy váltófészket is. A kotlás idején azonban többször megfigyeltük, hogy két külön párról van szó, egyidőben láttuk őket a fészkeken. Arra már korábban is volt példa, hogy egy fiatal saspár próbálkozott megtelepedni egy idősebb pár fészkének közelében, de utóbbiak elzavarták őket. Most azonban mindkét fészekben megtörtént a tojásrakás, elkezdődött a kotlás, majd a fiókák is kibújtak a tojásokból.

A történet további érdekessége, hogy az egyik parlagi sasfészektől mindössze 90 m-re van egy rétisasfészek is, ahonnan május végén három egészséges fióka repült ki. A másik parlagi sasfészek közelében pedig egy kerecsenpár telepedett meg, az ő fészkükben két fióka nevelkedik. Így adódott tehát, hogy mintegy két négyzetkilométernyi területen négy ragadozó madár is költ. Ebben bizonyára nagy szerepet játszanak a térség adottságai: a kiterjedt gyepterületeken nagyon sok a mezei nyúl, a fácán, a bíbic és a vetési varjú. A ragadozó madaraknak tehát bőven van mivel etetniük fiókáikat, nem kell csatát vívniuk az élelemért. A kerecsenek azonban mindig óvatosak: sohasem a parlagi sasok fészke felől repülnek be a táplálékkal fiókáikhoz, hanem az ellenkező irányból közlekednek.