Borjúnevelés csoportokban: miben jobb, mint az egyedi tartás?

A borjak párosával vagy csoportokban történő nevelését azért kezdték el, mert a költségek csökkenését várták tőle. Ilyen például, hogy kevesebb boxra van szükség az istállókban. Más gazdaságokban az egyedi tartást választják, és megvárják, amíg a borjak megfelelően táplálkoznak, elegendő tejet fogyasztanak, mielőtt csoportokba teszik őket. Megint mások szerint pedig fontos, hogy a borjak túljussanak a klasszikus hasmenéses időszakon, és csak ezután után csoportosítják vagy rendezik párokba a fiatal állatokat.

Érvek a korai csoportosítás mellett

Számos érv szól amellett, hogy a borjakat életük első két hetében csoportokba rendezzék. Legalább kilenc tanulmány eredményei tanúskodnak emellett: ezek szerint javul a szilárd takarmány felvétele, gyorsul a növekedés üteme vagy akár mindkettő egyszerre, ha a az életük tizedik napjáig a borjakat átlagosan két-hat állatból álló csoportokban tartják. További három tanulmány hasonló eredményre jutott a négyhetes és idősebb borjak csoportos tartása esetén az egyéni tartáshoz képest.

Számos más vizsgálat megállapította, hogy az egyhetes korban csoportban tartott borjak szilárd takarmányfelvétele, átlagos napi gyarapodása, kognitív fejlődése és tanulási képességei jobbak voltak, mint az egyedileg tartott borjaké. Az együtt tartás hathetes korban már nem jelentett ehhez hasonló előnyöket, ami azt bizonyítja, hogy a borjakat minél fiatalabb korban kell csoportokba rendezni.

Az Egyesült Államokban vannak olyan gazdaságok is amelyek gyakorlatában a borjakat nem az életkor, hanem a testméretük vagy a táplálkozási szokásaik szerint csoportosítják, hogy egyenlő esélyeket biztosítsanak neki. Ebben az esetben a szakértők azt javasolják, hogy a párok között vagy csoportokon belül az egyedek közötti súlykülönbség ne legyen nagyobb 10 kg-nál. Ennek az eljárásnak a hasznosságáról azonban még nincs tudományosan vizsgált bizonyíték.