Út menti zöldsávok szerepe a városi ökológiai hálózatban

A különböző közlekedési folyosók, legyen szó többsávos autópályákról, külvárosi gyűjtőutakról vagy szűk városi utcákról, hosszú ideig ökológiai szempontból „halott zónáknak” számítottak. A folyamatos forgalom, a kipufogógázokból származó szennyezés, a zaj és a fizikai zavarások olyan környezetet hoztak létre, amely első pillantásra nem kedvez az élővilágnak. Az elmúlt évtizedekben azonban világszerte, így Európában és Magyarországon is egyre több tervező és ökológus kezdte más szemszögből vizsgálni ezeket a területeket. Ma már nem élettelen pufferzónákként tekintünk rájuk, hanem újragondolható ökológiai folyosókként, amelyek képesek összekapcsolni az egyre inkább fragmentált városi élőhelyeket, és valódi ökológiai és klimatikus előnyöket hozhatnak a dinamikusan változó városi környezetbe.

Forrás: pixabay.com

Az éghajlatváltozás hatásai egyre erősebben érzékelhetők a hőhullámok és az aszályos időszakok formájában, amelyeket tovább súlyosbít a településeken az infrastruktúrára nehezedő terhelés. Mindez sürgetővé teszi az útmenti zöld sávok újratervezését, hiszen ezek a területek olyan lehetőséget kínálnak, amelyekkel a városok alkalmazkodóképesebbé és élhetőbbé válhatnak. A gondosan megtervezett út menti növényzet kedvez a beporzóknak, javítja a levegő minőségét, hűvösebb mikroklímát hoz létre, és a csapadékvíz-gazdálkodásban is szerepet játszik,  mindezt úgy, hogy közben a közlekedés biztonságát és a láthatóságot sem veszélyezteti. A kihívás ma már abban rejlik, hogy újragondoljuk a hagyományos telepítési megoldásokat, és olyan növényközösségeket alakítsunk ki, amelyek ellenállnak az út menti extrém körülményeknek is.

Az útmenti növényzet sokáig elsősorban erózióellenes célt szolgált, vizuális elválasztásként működött, vagy egyszerű esztétikai szerepet kapott. Ma azonban egyre nyilvánvalóbb, hogy a közlekedési folyosók az egyik legnagyobb, közigazgatás alatt álló összefüggő területhálózatot adják. Városi környezetben – különösen a sűrűn beépített kerületekben – ezek a sávok a helyi zöldfelületek akár 15–25%-át is kiteszik. Mivel az utak behálózzák az egész országot, ezek a lineáris terek értékes kapcsolatot teremthetnek a parkok, üres telkek vagy kisebb városi erdőfoltok között. Ha megfelelően kezelik ezeket a sávokat, akkor képesek táplálékot és menedéket biztosítani a beporzóknak, javítják a csapadékvíz helyben tartását és beszivárgását, mérséklik a városi hősziget-hatást, megkötik a port és a szennyező anyagokat, valamint ökológiai átjárókat biztosítanak több állatcsoport számára. Emellett javítják a közterületek vizuális minőségét, ami a lakosság szubjektív komfortérzetére is hatással van. Mindezek elérése csak tudatos, előrelátó tervezéssel válik lehetővé.

Az útszakaszok közül az autópályák mutatják meg leginkább, milyen mértékű stressznek vannak kitéve a zöldfelületek. Környezetük extrémnek tekinthető a nagy sebességű forgalom, az erős turbulencia, a téli sókezelés, a tömörödött talaj és a magas szállópor-terhelés miatt. Ilyen körülmények között a hagyományos telepítési módszerek gyakran rövid idő alatt kudarcot vallanak, ami jól mutatja a megfelelő tervezési szemlélet fontosságát. A növényválasztás során ezért a szárazságtűrő, alacsony karbantartási igényű növényközösségek élveznek előnyt. Az olyan társulások, amelyek a száraz gyepekhez vagy a sziklás sztyeppekhez hasonló viszonyok között fejlődnek, jobban alkalmazkodnak a hőséghez, a kevés csapadékhoz és az időszakos elhanyagoltsághoz. Ezek többnyire őshonos fűfélékből, virágzó évelőkből és mély gyökerű, strapabíró cserjékből állnak, amelyek stabilizálják a talajt és minimális fenntartást igényelnek.

A növényválasztás mellett a kezelési módok átalakítása is fontos szerepet játszik a fenntartható út menti zöldfelületek kialakításában. A „kaszálásmentes” vagy csökkentett kaszálású rendszerek egyre elterjedtebbek, mivel nemcsak erőforrást takarítanak meg, hanem élőhelyileg gazdagabb állomány kialakulását is segítik. Ilyenkor a növényzetet hagyják természetes ütemben fejlődni, és csak évente egyszer vagy kétszer avatkoznak be, elsősorban a biztonsági szempontból kritikus területeken, a forgalmi sávok közvetlen közelében.

A szerkezetileg változatos növényzet szintén jelentős előrelépést jelent a hagyományos, monokultúrás sövényekhez képest. A talajtakaró növények, cserjék és kisebb fák vegyes alkalmazása sokkal jobb ökológiai szolgáltatásokat nyújt: hatékonyabban szűrik a port, csillapítják a zajt, és természetesebben illeszkednek a tájba. Mindezt tovább erősíti, hogy egyre inkább elfogadottá válik a mikrolokáció alapú ültetés, amely figyelembe veszi az út menti mikroklímák különbségeit. A déli kitettségű rézsűk például száraz, napégette környezetet teremtenek, míg az alacsonyabban fekvő árkokban időszakos vízállás alakulhat ki; a tudatos tervezés ezeket a folyamatosan változó feltételeket használja ki a növények helyes megválasztásával.

A városi és belvárosi útszakaszok esetében azonban egészen más jellegű korlátokkal is találkozhatunk. A korlátozott ültetőhelyek, a föld alatti közművek sűrű hálózata, a gyorsan kiszáradó, sokszor mesterséges talajréteg és a magas épületek által vetett tartós árnyék olyan környezetet teremtenek, ahol csak a legellenállóbb, városi stressztűrő növények maradnak meg hosszú távon. A burkolt felületek által felhalmozott hő, az épületek közötti szűk térben kialakuló hőcsapda-hatás és a gyalogosforgalomhoz igazodó fenntartási követelmények mind tovább szűkítik a lehetőségeket. Emiatt ezekben az övezetekben a mély gyökerű évelők, a szárazságtűrő talajtakarók, valamint a jó vízmegtartó képességű talajkeverékek és a mulcsrétegek alkalmazása bizonyul hosszú távon is hatékony megoldásnak.

Az út menti zöld sávok újragondolása azt mutatja, hogy a közlekedési infrastruktúra nem csupán műszaki elem, hanem a városi ökológiai hálózat fontos része. A tudatos növényválasztás, a vízmegtartó és talajkímélő technikák alkalmazása, valamint a visszafogott, de célzott fenntartás együtt teremti meg azt a zöld infrastruktúrát, amely a városok számára a jövő egyik legfontosabb eszköze lehet. Minden méternyi út menti zöldfelület hozzájárul a biodiverzitás támogatásához, a hőmérséklet mérsékléséhez, a tisztább levegőhöz és a városi életminőség javításához.

agrotrend.hu / Növényvédőszer.hu / Horotán Katalin (EKKE, MATE), Kisvarga Szilvia (MATE)