Kékes rétihéják csaptak össze a székkutasi pusztán

A természetben a vadászat nem mindig ér véget a zsákmány elejtésével – sok állat inkább mások munkájából próbál megélni. A kerecsensólymok például gyakran fosztanak ki más fajokat, vagy kisebb fajtársakat, ha azok már sikeresen zsákmányt ejtettek. A sirályok és varjak is előszeretettel lopnak halakat vagy más prédát, akár egymástól, akár más állatoktól. Ezt a viselkedést kleptoparazitizmusnak nevezik, és különösen ott figyelhető meg, ahol a gyors reakció és a dominancia előnyt jelent. Az erősebb, vagy ügyesebb ragadozó így energiát spórolhat meg, miközben más vadászott helyette – a természetben ugyanis minden lehetőséget ki kell használni a túléléshez.

Ezt a jelenséget – kissé szokatlan módon -, két tojó kékes rétihéja esetében figyeltük meg február első napjaiban, a székkutasi gyepek felett. A lopni szándékozó madár hosszú másodpercekig kergette a másik tojót, a végén már közelharcot vívtak a zsákmányért, amely valószínűleg egy mezei pocok lehetett. A végeredmény azonban egyikük számára sem lett kedvező: a pocok a földre pottyant, így mindketten éhesek maradtak.

A kékes rétihéják csak a téli időszakot töltik nálunk és ilyenkor fő táplálékuk a mezei pocok. Napközben magányosan vadásznak, de néha előfordul, hogy közelebb kerülnek egymáshoz. A mostani, táplálékban szűkebb télen pedig ők is megpróbálkoznak a fent leírt módon zsákmányhoz jutni. Az is előfordul, hogy a nagy küzdelem során elejtik a prédát és mindkét madár hoppon marad, ahogyan ez most is történt.

agrotrend.hu / Körös-Maros Nemzeti Park