Természet

Elfeledett kincsek, a papsajt

A fiatalok valószínűleg már nem ismerik, az idősebb generáció számára azonban biztosan sok kedves gyermekkori emléket idéz fel ez a vadon élő növény, amely nemcsak ehető, hanem gyógyászati célokra is használható.

A papsajtmályva (Malva neglecta) vagy közönséges mályva, kereklevelű mályva, illetve legismertebb nevén papsajt a mályvafélék családjába tartozó faj. Európában, Ázsiában és Észak-Afrikában őshonos, de Törökországban, Indiában, Észak-Amerikában és más országokban is megtalálható a gyomos társulásokban.

Forrás: pixabay.com

Egynyári növény (esetleg évelő is lehet), 10–50 centiméter hosszú szára álló vagy kúszó, levelei összetettek, 5–7 szeldelt, fonákján szőrös levélkéből állnak. Virágai a levélhónaljban nőnek, júniustól szeptemberig nyílnak. Termése júliustól októberig érik be.

De miért pont papsajt?

A kicsi kerek termés külsőre egy sajtkorongra emlékeztet, éretlen állapotában pedig íze a sajtéra hajaz. Az elnevezés azonban feltehetőleg a német Käsepappel (sajtmályva) félreértelmezéséből alakulhatott ki, miszerint a „Pappel”-t papnak fordították (ám ez kisgyermekeknek való pépes kását jelent valójában).

Minden része ehető

A növényt már az ókori görögök és rómaiak is salátaként fogyasztották. Európában a középkorban ínséges időkben a gyökerét is megőrölték, és liszt helyett is használták. Levelei és a zsenge szára nyersen nagyszerű hozzávalói lehetnek különböző friss salátáknak, vagy akár zöldsaláta helyett is fogyaszthatók. A levelek megfőzve nyálkásak, ne csodálkozzunk, ha a főzővíz besűrűsödik.

Termése nyersen és főzve is fogyasztható, régen a gyermekek előszeretettel eszegették játék közben az árokparton vagy a réteken. A növény gyökeréből készült sűrű főzetet pedig tojássárga helyettesítésére lehet használni.