Az inváziós fajok száma egyre növekszik

Nutria, harlekin katica, vörös mocsárrák, tigrisszúnyog vagy spanyol meztelencsiga – egyre többször találkozhatunk olyan fajokkal, amelyek nem őshonosak Magyarországon, és a megjelenésük károkat okozhat a helyi ökoszisztémáknak, sőt a mezőgazdaságban vagy akár az egészségügyben is problémákat idézhetnek elő. A HUN-REN Magyar Kutatási Hálózat egyebek mellett arra a kérdésre kereste a választ tanulmányában, hogy együtt tudunk-e élni a ma még betolakodónak számító fajokkal, illetve a felmerülő ökológiai és gyakorlati feladatokat is összegyűjtötték.

Forrás: pixabay.com

A HUN-REN Ökológiai Kutatóközpont főigazgatója az InfoRádióban elmondta: összetett, sajátos hatása van az inváziós fajoknak, illetve minden egyes faj egy külön történet. Egyesek kiszorítanak őshonos fajokat, mások kórokozókat terjesztenek vagy elejtenek táplálékul egy másik állatot, illetve nagyon elszaporodtak a mezőgazdasági kártevők is. Megjelenésük kezdetben valamilyen ökológiai kölcsönhatást vált ki, de ez a folyamat nem áll meg a természetes rendszerekben, hanem ha például termesztett növény- vagy állatállományt érint, akkor lehet élelmiszer-biztonsági vonzata, esetleg az emberre is veszélyes kórokozókat terjeszthetnek. Garamszegi László Zsolt figyelmeztetett: egyes inváziós fajoknak mérgező vagy allergén anyagcseretermékei is lehetnek, amelyek szintén károsak lehetnek az egészségünkre.

Az utóbbi hetekben terjedt el a hír, hogy nutriák jelentek meg a Kis-Balatonnál. A világ egyik legjelentősebb inváziós emlőseként számon tartott faj intenzíven terjed az országban. Az állat megjelenése komoly ökológiai és gazdasági károkat okozhat, mivel a tevékenységével drasztikusan átalakíthatja a vízi élőhelyeket. A szakértő úgy fogalmazott, a nutriák „ökoszisztéma mérnökök”, amelyek általában alaposan felforgatják a környezetüket. Ha meglátják őket a természetben vagy képeken, aranyos állatként tekintenek rájuk, ugyanakkor komoly természetvédelmi problémákat is okozhatnak.

Egy-egy élőhely átrendezése ugyanis kihat a többi élőlény megélhetési lehetőségeire, kapcsolataira.

Az akácot 2014-ben nyilvánították hungarikumnak, de sokan nem örülnek, ha kihajt az udvarukon. Garamszegi László Zsolt elmondta: az akác elterjedése ellen nem lehet védekezni. A XVIII. században hozták be Magyarországra, a múlt század végén pedig drasztikusan elterjedt, ezért ma már lehetetlen kiirtani. Az akácnak egyrészt lehetnek káros hatásai természetvédelmi szempontból, másrészt viszont a fát és a virágait hasznosítani lehet a gazdaságban, például a méztermelésben.

A HUN-REN Ökológiai Kutatóközpont főigazgatója fontosnak tartja, hogy elinduljon egy társadalmi diskurzus az inváziós fajok pozitív és negatív hozadékairól, mert így talán létrejöhet egy kompromisszumos megoldás az adott faj megítéléséről, illetve kezeléséről. Garamszegi László Zsolt szerint az eredményes párbeszéd zöld utat adhatna a cselekvési tervek megvalósításának különböző menedzsmenti szinteken.

Mint mondta, az akác kapcsán elsősorban arra kell figyelni, hogy ne veszélyeztesse az őshonos állományokat, a gazdasági szempontból hasznosított akácosokat pedig kontrolláltan kell művelni. „Ha erre a két dologra odafigyelünk, akkor az akác hosszú távon kvázi megtalálhatja a helyét a magyar ökoszisztémákban, illetve a társadalmi megítélése is stabilizálódik” – magyarázta Garamszegi László Zsolt.

agrotrend.hu / Infostart