A vizes élőhelyek megóvása létfontosságú

1971-ben február 2-án írták alá a Ramsari Egyezményt (Egyezmény a nemzetközi jelentőségű vizes élőhelyekről, különösen, mint vízimadarak élőhelyeiről), majd 1975. decemberben lépett hatályba. Azok az országok csatlakozhatnak az egyezményhez, akik legalább egy területet bejelentenek a listára, s gondoskodnak arról, hogy ökológiai jellege fennmaradjon. Az egyezményhez hazánk is csatlakozott 1979-ben, mára 29 Ramsari terület található, amelyek összesen 260 668 hektárt fednek le. Ezek a védett élőhelyek a Kárpát-medence szinte minden jellegzetes vizes élőhelytípusát képviselik, beleértve a tavakat, mocsarakat, szikes tavakat, lápokat, folyószakaszokat, holtágakat és halastavakat is. A kijelölt területek célja a vízimadarak és más fontos élőlények élőhelyeinek megőrzése, valamint azok jó ökológiai állapotának fenntartása. Közülük kiemelkedik a Hortobágy, amely több mint 32 000 hektáros kiterjedésével a vonuló és költő vízimadarak egyik legfontosabb hazai élőhelye, ahol egyes fajok európai vagy globális állományának akár egy százaléka is rendszeresen megjelenik.

Forrás: Agrárminisztérium, Természetvédelemért felelős Helyettes Államtitkárság, termeszetvedelem.hu

Ugyan a szárazföldi vizes élőhelyek mindössze 6-9 százalékot foglalnak el a Föld felületéből, de szerepük ennél jelentősebb, hiszen becslések szerint a szárazföldi szén-dioxid 35 százalékát tárolják¹. Azonban a világ természetes vizes élőhelyeinek már megközelítően az egyharmada károsodott 1970 és 2015 között, és 2000 óta a degradáció üteme felgyorsult. Becslések szerint 177 millió hektárnyi szárazföldi mocsár és láp veszett el az elmúlt ötven év alatt, amit nagyrészt a földhasználat megváltozása okozott. A degradáció üteme régiónként változó, amit több tényező is befolyásol. A hanyatlás jelentős Latin-Amerikában, a Karib-térségben, Afrikában, de az utóbbi időben Európában, Észak-Amerikában és Óceániában is fokozódott. Szerepük nem csak a szén-dioxid tárolása szempontjából kiemelkedő, hanem élelmiszert biztosítanak, szabályozó szerepet töltenek be a vízkörforgásban, kedvező hatással vannak a mikroklímára, kiszűrik a szennyező anyagokat, megvédik a helyi közösségeket a természeti katasztrófáktól, mindezzel támogatva a világ éghajlati rendszerét. A Vizes Élőhelyekről Szóló Egyezmény Tudományos és Műszaki Felülvizsgálati Testülete (Scientific and Technical Review Panel – STRP) által készített tanulmány becslése szerint: a jelenleg 1425 millió hektárnyi fennmaradó vizes élőhely (11 vizsgált vizes élőhely-típuson keresztül) évente 7,98 billió USD és 39,01 billió USD közötti hasznot biztosít az embereknek. Ha 2050-ig minden fennmaradó vizes élőhelyet hatékonyan kezelnek, akkor ebben az időszakban több mint 205,25 billió USD nettó jelenértéket (NPV) fognak biztosítani. A vizes élőhelyek megőrzésére és helyreállítására fordított összegek világszinten alacsonyak. A jelenlegi becslések szerint a biológiai sokféleség megőrzésére fordított finanszírozás a globális GDP mindössze 0,25 százalékát teszi ki, ami rávilágít arra, hogy mennyire alulfinanszírozott a természet védelmébe történő „befektetés”².

Az EU Európai Biodiverzitási Információs Rendszere (BISE)³ szerint Európában több mint 174 ezer km2 vizes élőhely található, amelynek nagy része (89%) kedvezőtlen állapotú, és 51 százalékuk kondíciója tovább romlik, részben ezen ökoszisztémák erőforrásaihoz való „profitorientált megközelítés”, például a tőzegkitermelés és az intenzív gazdálkodás okán. A BISE azt is kiemeli, hogy Európa vizes élőhelyeinek több mint a fele folyamatosan romlik, annak ellenére, hogy az elmúlt évtizedekben Európában jelentős erőfeszítéseket tettek a helyreállítás érdekében. Ugyan helyi szinten már bebizonyították, hogy hatékonyan csökkenthető az élőhelyek romlásának üteme, az értékelés továbbra is azt mutatja, hogy a vizes élőhelyek állapotának kézzelfogható javulása és funkcióik helyreállítása messze nem valósult még meg. Az Európai Gazdasági Térség tagállamai által jelentett adatokon alapuló helyreállítási értékelések eredményei szerint a regenerációra szoruló élőhelyek területe legalább 27,1 ezer km2, ami az ezen élőhelycsoportra vonatkozóan jelentett teljes terület 16 százalékát teszi ki. Mivel azonban további, több mint 84,3 ezer km2 (a teljes terület 48%-a) állapota ismeretlen, a helyreállítást igénylő terület ennél lényegesen nagyobb lehet.

Léteznek pozitív kezdeményezések a vizes élőhelyek helyreállítására, nem csak kormányzati, hanem civil és céges vonalon is. Több óriásvállalat is elkötelezte már magát amellett, hogy 2030-ra „vízpozitívvá” váljanak, közöttük számos technológiai vállalat.

Globálisan egyetlen nonprofit szervezet működik, a Wetlands International, amely a vizes élőhelyek védelmével és helyreállításával foglalkozik. 1996-ban három szervezet – az International Waterfowl & Wetlands Research Bureau (IWRB), az Asian Wetland Bureau (AWB) és a Wetlands for the Americas (WA) – egyesülésével jött létre a hollandiai Wageningenben. Ugyan a szervezet működése ekkortól datálható, de fontos kiemelni, hogy az elődei már 1937 óta tevékenykednek vizes élőhelyek és vízimadarak védelmében, kezdetben International Wildfowl Inquiry néven. A Wetlands International 2000 és 2022 között 30 vizes élőhely helyreállító projektet valósított meg világszerte a következő helyszíneken: Kenya, Fülöp-szigetek, Skócia, Panama, Indonézia, Bissau-Guinea, Mongólia, Peru, Etiópia. Sikereik között van többek között 75 hektár tőzegláp helyreállítása Skóciában, 25 ezer hektár tőzegláp rehabilitáció Mongóliában, és 1 millió hektár mangrove erdő védelme Afrikában. Szemléletük a közösségi alapú megközelítés és a természetes regeneráció elősegítése⁴. A szervezetnek nincs irodája Magyarországon, de hazánk tagországként szerepel a szervezet nemzetközi hálózatában, azaz magyar szervezetek vagy szakértők részt vehetnek a Wetlands International projektjeiben, kutatásaiban és szakmai együttműködéseiben.

Az ENSZ Közgyűlése a 2021–2030-as időszakot az Ökoszisztéma-helyreállítás Évtizedének nyilvánította, amihez több mint 70 ország tett javaslatot. 2022-ben tíz olyan kezdeményezést ismert el, amelyek célja a természetes ökoszisztémák helyreállítása volt, közöttük több vizes élőhely fókuszú projekt áll. Az elismerés azért fontos lépcső, mert ezáltal jogosulttá váltak az ENSZ által támogatott promócióra, tanácsadásra vagy finanszírozásra⁵.

Hazánkban a vizes élőhelyek növelése irányába hat a 2025-ben elindult „Vizet a tájba!” program, amely a mezőgazdaságot azáltal támogatja, hogy a csapadékot és a belvizet nem vezeti el gyorsan, hanem a tájban tartja. Ennek eredményeként javul a talaj vízellátottsága, mérséklődnek az aszálykárok, és a növények számára hosszabb ideig marad elérhető a nedvesség, ami akár 20–30 százalékos terméshozam-növekedést is lehetővé tesz a vízhiányos térségekben. A program több száz gazdálkodót von be, természetalapú vízgazdálkodási megoldásokkal járul hozzá a felszín alatti vízkészletek regenerációjához, a mezőgazdasági rendszerek klímaállóságának javulásához és a biodiverzitás növeléséhez.

Zárásként fontos kiemelni, hogy a vizes élőhelyek regenerálása stratégiai jelentőségű feladat, amely alapvetően járul hozzá ökoszisztémáink stabilitásához és társadalmunk hosszú távú biztonságához. Ugyanakkor e folyamat jóval több, mint szakmai beavatkozások összessége: lehetőséget teremt arra is, hogy teret adjunk a természet öngyógyító erejének. Amikor ez megtörténik, nemcsak a táj nyeri vissza egyensúlyát, hanem mi magunk is egy fenntarthatóbb jövő felé lépünk.

Agrotrend.hu/ OTP Agrár 

Szerző: Dr. Németh Szilvia szakértő, OTP Agrár