Természet

A Csanádi pusztákon is megkezdődött a madárvonulás

A madárvonulás az egyik leglátványosabb természeti jelenség, amit a Körös-Maros Nemzeti Parkhoz tartozó Csanádi pusztákon is jól megfigyelhetünk ezekben a hetekben.

A pusztákra hatványozottan igaz, hogy a víz magát az életet jelenti. A sokáig szárazon álló és így szinte teljesen kihalt mocsaraink a március közepi csapadék hatására megteltek vízzel, s nagyon gyorsan igazi tavaszi madárzsongás alakult ki a területen. Látványosan megindult a jellemző tavaszi partimadár-húzás.

Az esők hatására alkalmas vizes élőhelyek alakultak ki a vonuló madarak számára

Forrás: kmnp.hu

A kis számban áttelelő bíbicek és aranylilék február végén népes csatokban voltak jelen, de még az esők előtt továbbálltak északi költőhelyeik felé. Őket váltották a pajzsoscankók és a nagy godák, melyek most egyre duzzadó létszámú csapatokban vannak jelen. Velük párhuzamosan a seregélyek már közel egy hónapja több tízezres csapatokban járják a pusztákat. A seregélyekkel korábban előszeretettel társultak az aranylilék, most azonban már a pajzsoscankók villannak ki világosabb tollazatukkal a népes seregélyrajokból. Gyakran együtt járják a nedves gyepfelszíneket, mert táplálékuk és táplálkozási módjuk is igen hasonló.

A partimadarak mellett a kisebb énekeseknél is nagyon látványos a vonulás. Két hete figyeltük meg az első barázdabillegetőket, mostanra pedig már szinte valamennyi dűlőút mentén feltűnnek ezek a jellegzetes fekete-fehér kontrasztos tollruhájú madarak. Rokonaik, az impozáns, élénk citromsárga tollazatú sárga billegetők március 17. tájékán érkeztek meg. Most még 15-20 példányos csapatokban mozognak, ami azt jelzi, hogy ezek a madarak valószínűleg még vonulásban vannak és északabbi költőterületek felé tartanak. A nálunk költő egyedek feltehetően majd kicsit később érkeznek, s párba állva foglalják el területeiket.

A ragadozó madarak tekintetében a csak télen nálunk állomásozó kékes rétihéjákból már alig néhány példány figyelhető meg. Március első felében gyors ütemben érkeztek rokonaik, a nálunk költő, de téli vidékeken telelő barna rétihéják. Mostanra valamennyi alkalmas élőhelyen – gyepeken, nádasok mentén – megfigyelhetjük ezeket az imbolygó röptű ragadozókat.

Ahogy egyre melegszik az idő, még jobban élénkül majd a madárvonulás, egyre népesebb csapatokkal találkozatunk. Hamarosan érkeznek az első búbosbankák, később pedig a szalakóták és a kék vércsék is.

agrotrend.hu / Körös-Maros Nemzeti Park