A felépítménynél minden lehetséges

Az előző lapszámunkban bemutattuk Önöknek a 18 tonnás , kéttengelyes, három oldalra billenő pótkocsik alvázát. A második részben a felépítményeket vesszük górcső alá, melyek eltérő, széles választékot kínálnak. (A gyakorlati teszt a Profi Mezőgazdasági Gépmagazin 2024/2. számában jelent meg.)

Fotók: Profi Magazin

Mind a hat tesztjelölt – Brantner Z 18051 XXL Air, Conow HW 180 V9, Fliegl DK 180 Maxum, Lomma ZDK 1802 UNI, Pronar T680, Strautmann SZK 1802-H – pótkocsinál van egy közös vonás: két csapszeg áthelyezésével ru­­galmasan változtatható a billenési irány balra, jobbra, illetve hátrafelé – működtetésbeli különbségekkel. A tesztcsoportunk a felépítmény változatok sokszínű keresztmetszetét kínálta.

Acél vagy fa?

A Strautmann az SZK 1802-H pótkocsit a hagyományos acél oldalfalak helyett op­cionálisan 25 mm vastag, szitanyomott panelekből készült oldalfalakkal szállította. Ez a változat különösen népszerű a burgonyatermesztő gazdaságokban, mivel a si­ma felületek minimálisra csökkentik a gumók károsodását és télen megakadályozzák az odafagyás okozta károkat.

A Brantner, a Conow, a Lomma és a Pronar cégeknél is kaphatók hasonló karosszériaváltozatok, de az összehasonlító tesztben acél felépítménnyel rendelkező járművek vettek részt. A Fliegl vállalat az oldalfalak anyagaként csak acélt kínál. Míg a Brantner, a Conow, a Fliegl és a Lomma billenőkocsik oldalfalai egy darabból állnak, addig a Pronar és a Strautmann pótkocsik egy középső oszloppal opcionálisan osztott ol­dalfalakkal érkeztek, de egy darabból álló oldalfalas pótkocsikat is kínálnak.

Valamennyi gyártó keresztirányú stabilizálással szállította a felépítményt: a Brantner, a Conow, a Fliegl és a Lomma keresztirányban feszített láncot, a Pronar két feszítőhuzalt, a Strautmann pedig két fémrudat használ. A Brantner az alsó oldalfalat ezenkívül egy hosszirányban belehegesztett csővel, míg a Fliegl egy kívülről elhelyezett feszíthető laposvassal merevíti.

Ma már alapvető elvárás, hogy a járművek a repce szállítására is megfelelően tömítettek legyenek. Nekünk nagyon tetszettek a Lomma méretre készített és záródó oldalfalai, amelyekhez semmilyen gumitömítésre sincs szükség. A Brantner esetében lehetőség van a behelyezett gumitömítések gyors cseréjére, míg a Fliegl saját elmondása szerint csak az oldalfalak „rugózásának biztosítására” használ tömítéseket.

Szóljunk a pótkocsik padlójáról. A Brantner pótkocsi 5 mm vastag padlóval volt felszerelve, melynek elemeit fóliavarrat-olvasztással dolgozták össze, hogy ne maradjon látható varrat. A Pronar pótkocsi négy részből álló padlója 5 mm vastag fémlemezből készült, a Strautmann kétrészes, hosszirányban hegesztett 4 mm vastagságú padlót alkalmaz.

Nekünk nagyon tetszett a Flieglnél a fenékplatform (4 mm) – egy darabból, körbehegesztett fémlemezzel –, valamint a két részből hegesztett, és a szélekig húzott padló (4 mm) a Lomma esetében. A Conow pótkocsi 4 mm vastag padlója három részből keresztirányban hegesztett, és egy körbefutó fémlemez (6 mm) szegélyezi – ez szintén jó megoldás.

Manuális vagy hidraulikus?

A Conow és a Lomma olyan változatban szállították a pótkocsikat, amelyeknél az oldalfalak mozgatása a bal oldalon hidraulikusan történik, ez a változat opcionálisan a Pronar esetében is kapható (T 680 H, 4500 euró felár). Alapvetően nagyon megtetszett ez a kialakítás a munkáink során, gabona, silóba kerülő takarmány, trágya, szalmabálák, raklapok, a be- és kirakodás a hidraulikus oldalfalnak köszönhetően gyors és egyszerű, emellett nagyon univerzálissá teszi a járművek használatát.

Ez olyan kialakítás, amelyet véleményünk szerint szinte minden esetben érdemes lenne megfontolni. Egy nehézség azonban van, a rendszer kialakításából adódóan a hidraulikus mozgatáshoz széles támasztórész szükséges a pótkocsi hátsó falán – hátrafelé billentéskor a szállított anyag itt felrakódhat. Ehhez a Lomma érdekes megoldást kínál mágneses ékekkel – sajnos ezeket a gyakorlatban nem tudtuk kipróbálni.

A Conow-nál az oldalfal automatikusan re­teszelődik az alsó részen öt, a Lomma esetében pedig hat rögzítőkampó segítségével. Ehhez jön még két-két zár az elülső és a hátsó falon. A megfelelő stabilitás biztosítása érdekében a Conow a fennmaradó három oldalon fixen összehegesztette a fel­­ső oldalfalakat, és csak az alsó részen lettek az oldalfalak mozgatható kialakításúak. Tetszett, hogy a felcsavarható ponyva zárt állapotában is kinyitható az oldalfal.

A Lomma ZDK 1802 Uni hidraulikusan mozgatható oldalfala annyira kinyílik, hogy még egy magas emelőoszloppal rendelkező targoncával is biztonságosan meg lehet közelíteni a pótkocsit – ez szép megoldás. A Pronar és a Strautmann a mozgó oldalfalak reteszelését opcionális, hidraulikus nyitással szerelte fel, hasonló opciókat kínál a Conow, a Fliegl és a Lomma is.

A Pronar pótkocsinál azonban nem értettük a tömlővezetést, a tömlőket a billenő rész mentén vezették előre – ha a tömlők csatlakoztatva vannak, és a pótkocsit hátrafelé billentjük, akkor a törés nagy valószínűséggel elkerülhetetlen – főleg, hogy a tömlőknek nincs jelölése vagy tartója. A gyártónak ezt át kell alakítania, és ezt meg is akarja tenni.

Speciális eset a Strautmann SZK 1802-H pótkocsi bal oldalán a középen, két oldalra szétnyíló oldalfal. Más gyártók is kínálják ezt a lehetőséget, de a középen nyíló falak általában csak szitanyomott panelekből készült oldalfalak esetén lehetségesek. Ugyanakkor a „fa” oldalfalak esetében középső tartóoszlopra és félmagasságban további oldalfal reteszelésekre van szükség a kellő stabilitás elérése érdekében. Opcionálisan a középső tartóoszlop elfordítható vagy levehető, így oldalról három raklap rakható egymás mellé. Ehhez azonban legalább két emberre van szükség, mivel az oszlop nehéz, és egyébként nehéz visszahelyezni a felső támasztékba, beleértve a ponyvatartó háromszöget is. Tetszettek a nyitott ajtók zárását segítő tartók.

Ponyvák és kezelőjárdák

Egyértelmű különbségek voltak a felcsavarható ponyvák kezelhetőségében. Különösen a Brantner, a Strautmann és a Fliegl felcsavarható ponyváit érdemes pozitívan kiemelni, könnyen fel- és lecsavarhatók, és alig gyűlt rajtuk össze a víz. Ugyancsak pozitív értékelést kap a Pronar T 680 ponyvája is – kivéve a kezelőjárdát, de erre majd később még visszatérünk.

Ugyanakkor a Lomma ponyvája jelentősen beesik, főleg, ha víz gyűlt rajta össze. Itt feltűnik a középen osztott alumínium lemez és a középső tartóháromszög hiánya – még akkor is, ha a pótkocsi ezáltal felülről nagyon jól megtölthető, például trágyával. A Conow opcionálisan ponyvatartó vasat is kínál, központi tartóháromszög nélkül.

A felcsavarható ponyva megfelelő kezeléséhez előírás a kezelőjárda. Nekünk nagyon tetszett a Brantner megoldása: széles és középen van a fellépő. A ponyva letekerésekor pedig a kifelé ívelt korlát sem akadályoz. A Strautmann kezelőjárdája is jó jegyeket kapott, bár a ponyva felcsavarására szolgáló hajtókar itt a korlátnak ütközik.

A Lomma kezelőjárdája kényelmes fellépést tesz lehetővé oldalról, egy felhajtható fellépőn keresztül – de nem szabad elfelejteni a fellépő felhajtását, ha már nincs rá szükség. A Conow a HW 180 V9 pótkocsit egy opcionális, levehető létrával és egy oldalról megközelíthető kezelőjárdával szállította.

A Fliegl viszonylag kis kezelőjárdája is hasonló, előre hajló korlátja bőven hagy helyet a felcsavarható ponyva hajtókarjának. A Pronar T680 kezelőjárdája (egyértelműen) túl kicsi. Az oldalról megközelíthető kezelőjárdával rendelkező pótkocsik közös jellemzője az, hogy a ponyva kinyitásakor vagy összecsukásakor a bal oldalon kissé bizonytalanul lehet állni.

A hidraulikusan mozgatható oldalfalakkal rendelkező pótkocsik univerzálisan használhatók, és alkalmasak bálák, raklapok és hasonló rakományok szállítására.

Átbillentve

A három oldalra billenő pótkocsik elnevezése arra utal, hogy tesztjelöltjeink billenési iránya megváltoztatható. A billenési irány két csapszeggel határozható meg. A csapszegeket nem szabad keresztben behelyezni, különben a billenő rész és a váz eltorzulhat helytelen használat esetén.

Itt a Lomma kivételével minden gyártó olyan megoldást kínál, amely kizárja a tévesztés lehetőségét. A különböző hosszúságú vezető hüvelyek biztosítják a csapszegek pontos illeszkedését. A csapszegek rögzítésére a Fliegl DK 180 Maxum megoldása kiemelkedő: az erre a célra szolgáló biztosító sasszegek láncokkal vannak rögzítve. A Conow jó csapszegeket használ, amelyekhez a sasszegeket tartóhuzalok biztosítják, az egyik közülük már a tesztünk során elszakadt.

Sajnos a Brantner esetében a sasszegek nincsenek rögzítve a csapszegekhez. A T680 pótkocsin pedig a sasszegeket flex segítségével kellett megigazítanunk, mert a Pronar túl hosszú sasszegeket használ. A Strautmann pedig sasszeg nélkül oldotta meg a dolgot – ez remek!

Összegzés

Mindegyik kocsi tud billenteni – bár eltérő billentési szöggel. A felépítményeknél a legkülönbözőbb változatokat hasonlíthattuk össze. Véleményünk szerint különösen a hidraulikusan felnyitható oldalfalakkal ellátott megoldásokat érdemes megfontolni. A pótkocsik ezért nagyon univerzálisan használhatók.

A leggyakrabban kért opcionális felszerelés a felcsavarható ponyva. A ponyva anyaga, a felcsavarást biztosító cső vagy lemez kialakítása és a ponyvatartó szerkezet nagyban befolyásolja a könnyű kezelhetőséget, csakúgy, mint a fellépő és a kezelőjárda kialakítása. Vásárlás előtt ezt érdemes alaposan szemügyre venni, vagy kipróbálni. Mindenkinek magának kell el­döntenie, hogy melyik szerkezet és milyen kialakítás felel meg a legjobban a gazdasága céljainak.

Röviden az árakról. A kínálat a Fliegl 28.000 eurót alig meghaladó pótkocsijától a Strautmann 45.000 euróba kerülő mo­delljéig terjed (az árak nettó árak és a tesztben szereplő felszereltségre vonatkoznak). A pontos összegek az előző számban találhatók.

Szerző: profi/Lucas Colsman

agrotrend.hu