Könnyezés, avagy miért sírnak a tőkék?

A metszési munkák végeztével, amikor még a rügyek nyugalomban pihennek, de az időjárás egyre enyhébb a szőlőtőkéinkben elindul a nedvkeringés, ennek első jele a könnyezés. Már a metszés elvégzésekor számolnunk kell ezzel a jelenséggel, mivel a szakszerűtlen rügyek felé lejtő- vagy lapos metszlapok következtében a sejtekből csorgó folyadék megvakíthatja a rügyeinket, ez főleg a rövidmetszési elemeknél fontos.

Fotó: wikimedia

A metszés lombhullástól rügyfakadásig bármikor elvégezhető, ellenben célszerű a nem túlságosan hideg téli napokat választani. Ám tudnunk kell, hogy az őszi és a téli metszés után gyakran elmarad ez a folyamat mert közben a sejtek közötti járatok gyantaszerű anyagokkal eltömődnek. „A XX. század elején már többen ősszel metszettek, a tavaszi metszést károsnak tartva a könnyezés, elvérzés miatt. A friss sebű csapokat szurokkal kenték be. Más parasztbirtokosok a felfogott cseppeket szemorvoslásra használták.”

A szőlőtőkék nyugalmi periódusát a biológiai 0 fok (= +10°C) választja el a tenyészidőszak kezdetétől és végétől.

A nedvkeringés a fokozatos tavaszi felmelegedéssel kezd fokozódni, gyorsul a gyökerek anyagcseréje, fokozódik a vízfelvétel. Ha a rügyfakadás előtt sebet ejtünk a növényen, folyadékcseppek válnak ki és hullanak le. Ezt a jelenséget hívják népiesen könnyezésnek (a tőke sírásának). A könnyezést az átmeneti lehűlés csak lassítja, ám még a sebfelületre való ráfagyás sem tudja megállítani, elsősorban a talajhőmérséklettel függ össze.

A könnyezési nedv 3-6 liter lehet, ami nem jelentős veszteség a tőke számára.

A folyadék javarészt víz, szárazanyagtartalma 0,2–3,0 g/l között alakul, ám található benne cukor, aminosav, szerves savak, illetve ásványi anyagok is. Mikor ezen nagyon szolid és egyben csodálatos ébredezés befejeződik, akkor mint az édes álomból ébredő szőlő elkezd április „első dekádjában” nyújtózkodni, ezt nevezzük rügyfakadásnak.

Tamás Emőke