SZAKÁTS-FÉLE MOTOREKE

Hazákban az első világháború után az emberi- és fogatos-munkaerő hiánya, és a gépesítés kedvező tapasztalata megnövelte az igényt a motoros szántógépek iránt.

1920-ban szabadalmat kapott és bemutatásra került a Szakáts-féle motoreke. Sem a gép, sem teljes körű dokumentáció nem maradt fenn a gépről, de a Köztelek 1920. évi 47. számában közölt leírás és képek alapján figyelemreméltó műszaki alkotás volt az agrártechnikában.

Szakáts Gábor mérnök, feltaláló Makón született 1892-ben. Iskoláit Budapesten és Szegeden végezte. Horthy Miklós 1924-ben az új típusú motoreke feltalálásáért kormányfőtanácsossá nevezte ki. 1930-ban így nyilatkozott: „Háromszáz [találmányom] van szabadalmaztatva. … De ezek közül csak negyven a hadászati találmány. … De tulajdonképpen praktikus gazdasági gépek konstruálása a kenyerem. … Ezért kaptam a méltóságos címet.”.

Szakáts az első világháború után a KRUPP- konzorcium igazgatója volt. Argentína 10.000 db Szakáts-féle motorekét rendelt, így tömeggyártásra készültek. Hazánkban a Magyar Mezőgazdák Szövetségét bízta meg a kereskedelmi képviselettel.

A Szakáts-féle motoreke egy három keréken járó traktor! Az első kerék a kormányzott kerék, magas tarajjal. Az első kerék mögött a hátsó tengelyen, azzal egy nyomon helyezkedett el a nagy kapaszkodó kerék. A hátsó tengelyen balra található a támasztókerék, amely a meghajtó tengelyen állítható volt.

A traktor közepén helyezkedett el egy nagy átmérőjű csőváz, amely összeköti a motort a járóművel, de egyben hűtővíz tartályként is funkcionált. E vázszerkezet hordozta a váltó és kapcsoló szerkezetet is. Két egymással ellentétes irányban forgó dörzskapcsoló felváltva biztosította az előre, hátra mozgást. Benzinmotorja saját fejlesztésű és gyártású, 32 LE teljesítményű, 1000/perc üzemi fordulatszámú volt.

A gép jelentős műszaki újdonsága, hogy a meghajtó kerekeken 14 db vezérelt kapaszkodó volt felszerelve. A vezérlés földközeli tartományban kitolta, míg a felső tartományban behúzta és tisztította a fogakat. Kemény felületen a rugós felfüggesztés hatására önmaguktól behúzódtak.

A talajművelés céljára szerkesztett egyetemes mezőgazdasági motorikus erőgép, sorközművelésre is alkalmas volt. Keskeny kivitelű, első nyomtávja egynyomú, hátsó nyomtávja állítható, tengelymagassága 1 m.

Különféle talajmegmunkáló gépek vontatására – „fél szilárdan összekötve”- és valamennyi e korban ismert növényápolási feladatra alkalmas volt. Stabil munkagépek meghajtására –„mint üzemgép”- használták.

A „makói mágus” találmánya a Szakáts-féle motoreke, egyedi konstrukció volt. Két kísérleti példányát Németországban a Krupp műveknél építették meg és a Mezőhegyesi Ménesbirtokon próbálták ki, majd használták. Sorozatgyártására nem került sor, de újszerű szerkezetével alak, súly, és kiviteli tulajdonságaival egyedülálló volt a világon, így technikatörténeti értéke elvitathatatlan.

dr. Hentz Károly

igazgató, főmuzeológus

Mezőgazdasági Eszköz- és Gépfejlődés-történeti Szakmúzeum