RÁBA 500 TRAKTOR

A RÁBA Steiger erőgép sorozatgyártásának megkezdésével egy időben megkezdődtek a fejlesztések.

Egyrészt a motor teljesítményének fokozásával kívánták növelni a vonóerő-teljesítményt. E fejlesztés eredményeként jöttek létre később a RÁBA 250, majd a RÁBA 300 és Rába 320 traktortípusok. Másrészt teljesítmény növelést célzó fejlesztésként, több erőforrás együttes alkalmazásával kívánták megnövelni a hasznos vontatási teljesítményt.

Fotó: Rába 500

RÁBA 500 típusjelzés alatt 1977-ben bemutatták az OMÉK-on és a Bábolnai Napokon a két motor hajtotta kísérleti erőgépet. A traktort nehéz talajmunkákra tervezték. Az erőgéphez a munkagépek vontatott munkagépként voltak kapcsolhatók. Ugyanakkor a kapcsolt munkagépek kihelyezett hidraulikus egységeinek működtetését biztosította a traktor. A világ erőgép gyártásában is újdonságnak számító, nagy feltűnést keltő erőgép szántóföldi vizsgálaton esett át, de csak prototípus maradt. A két darab motorral és két automata sebességváltóval rendelkező erőgép névleges teljesítménye 490 LE (360 kW) volt. A 17.060 kg tömegű gép 8 kerékre támaszkodott, így szélessége több mint öt méter volt. Az ízelt kormányzású erőgép 300-350 LE hasznos vonóteljesítménnyel rendelkezett.

Fotó: Rába 500 méretek

A RÁBA 500-as erőgépnek két RÁBA MAN D-2156 MT6 soros, feltöltött 4 ütemű, 6 hengeres vízhűtéses dízelmotor biztosította az üzemi teljesítményt. A traktornak két 245 LE teljesítményű motor volt az erőforrása. Az erőgép vázszerkezete két fél traktorból állt ízelt géptörzsben, egymással szembe forgatva, amelyeket – középen függőleges és vízszintes tengely körül – elfordulni képes csuklós rendszer kapcsolt össze. Mindkét váz-félben egy-egy motor, sebességváltómű és futómű helyezkedett el.

Fotó: Rába 500

Az ízelt géptörzsben elől, illetve hátul egymással szemben kerültek a motorok elhelyezésre. A motor és a sebességváltómű mechanikus része között a hidrodinamikus nyomatékváltó létesített kapcsolatot. Az első és hátsó sebességváltók a vezetőfülkében közös fokozatelőválasztó-karral voltak vezérelhetők. Három változatban tervezték, az A, B, C változatok gumiabroncs variációkat jelentettek. Egy abroncsos, illetve ikerkerekes rendszert is terveztek. Kormányzása darázsderék-szerűen történt, a traktor a középső csukló mentén megtört. Vezetőfülkéje a RÁBA Steiger traktoréhoz hasonló, de műszerfala annál tetszetősebb, műszerezettsége gazdagabb volt.

Fotó: Rába 500

Reális mérnöki elképzelés volt a kísérleti koncepció megalkotása, ugyanakkor a motorok teljesítmény és fordulatszám összehangolása okozta a legnagyobb kihívást. A RÁBA mérnökei a traktoron mechanikus szerkezettel oldották meg a motorok összehangolását. Az elvégzett kísérletek azt igazolták, hogy a motorok „összevezérlése” nem valósítható meg hatékonyan mechanikus megoldással, mert a tengelyekre átvitt teljesítmények összhangja nem volt biztosított. A kísérletek arra a következtetésre vezettek, hogy nem vált be a többmotoros megoldás. Ma már bizonyára lennének precíz elektronikus motorvezérlést és összehangolást biztosító megoldások. A kísérleteket követően a prototípust megsemmisítették, így az utókor számára fennmaradt a mérnöki gondolat és pár fotó!

dr. Hentz Károly

igazgató, főmuzeológus

Mezőgazdasági Eszköz- és Gépfejlődés-történeti Szakmúzeum