Mechwart-féle „szántógép, gőzeke”

A hazai traktorgyártás történetében jelentős mérföldkő a Mechwart-féle szántógép. Mechwart találmányát a „forgórendszerű szántógépet, a gőzekét” más néven a „rotátort”, – a mai traktorok és talajművelő gépek egyik ősét – 1893-ban mutatta be Pomázon.

Mechwart András gépészmérnök, 1859-től Budapesten a Ganz gyárban dolgozott mérnökként, majd műszaki igazgatóként, később vezérigazgatóként. Feltalálóként a hazai mezőgépipar jelentős találmányainak atyja. Nevéhez fűződik a világhíres kéregöntési technológia kifejlesztése és a – technológia alkalmazására épülő – rovátkolt hengerszék megalkotása is!

A gőzekére szabadalmi oltalmat 1887-ben szerzett, majd az első kísérletek után 1894-ben a továbbfejlesztett gépét is szabadalmaztatta.

Mechwart gőzekéje – a világon elsőként – vezérelt rotációs talajművelő eszközzel működött!

A nemzetközi irodalomban az első, gyakorlatban is alkalmazható rotációs talajművelő gépként említik. A Mechwart-féle önjáró rotációs gőztraktort jelen ismereteink szerint világelső megoldásként tisztelhetjük!

A feltaláló célja a gép megalkotásával kertészeti szintre emelni a szántóföld megmunkálását.

Az 1892 őszén elkészült gépet GANZ és Társa Vasöntöde és Gépgyári Rt. gyártotta, majd forgalmazta közel egy évtizedig. Az elkészített és értékesített darabszámról nem rendelkezünk adattal.

A forgóekéket mezőgazdasági gőzlokomobilra szerelték. Az ásószerkezetet vízszintes tengely körül forgó csavarvonal mentén szerelt, folyamatos élű, három ásólapát képezte. Az ekedobokat a keret hordozta, hajtását gőzgépről kapta gyorsító áttételen keresztül, és emelő, süllyesztő láncokkal mozgatták.

Az ekekések vízszintes hengerfelületen helyezkedtek el, a vágóélek „meredek csavarvonalban kerültek kialakításra”. A rotátorok haladási irányba forogtak, a talajt a felszínéről lefelé vágták az élek. 1894-től a gyártmányokon a művelőszerszámok már vezéreltek voltak és növelt gőzgép teljesítménnyel gyártották és forgalmazták a szántógépet.

Az 1 méter munkaszélességű spirális késből 3 darab került elhelyezésre a forgó hengerpalást mentén, majd 3 tag képezte a művelőszerszám együttest. Munkaszélessége 3 m volt. Korabeli fogalom-használattal a „szántás” mélysége 240-340 mm között állítható volt. A hantok – mai terminusban – barázda szélessége általában 220 mm volt. Munkasebessége gyári adatok alapján 0,5-0,66 m/mp (azaz 1,8-2,3 km/óra) volt. Területteljesítménye 0,75-1 kat. hold/óra (0,4-0.5 ha/óra) volt kötött, száraz talajon, 340 mm-es szántási mélységnél és a gőzgép átlag 50 Le teljesítményénél. A gőzeke súlya megdöbbentően nagy volt, 20 tonnát nyomott. Jelentős anyagtartalma miatt a korabeli ára 18 000 Ft volt! Ez a Budapesti Tőzsde akkori árszintjén 200-220 tonna búza árának felelt meg.

Szántógépével a Ganz Gépgyári Művek feliratkozott a mezőgazdasági gőztraktor gyártók sorába, egyben a nemzetközi piacra is bejelentkezett a hazai gépipar, mezőgazdasági gépek gyártásával.

A 130 éves konstrukció számos későbbi traktor-rotációskapa gépkapcsolás alapjául szolgált és még a ma gyártott gépek struktúrájában is fellelhető Mechwart találmányának alapgondolata. Tovább gondolásra is érdemes a forgó művelőszerszámú szántási művelést megvalósító mezőgazdasági erőgép ötlete.

dr. Hentz Károly
igazgató, főmuzeológus
Mezőgazdasági Eszköz- és Gépfejlődési-történeti Szakmúzeum