ASTRA ekemozdony

Az első világháborút követő újjáépítési időszakban a MÁVAG konzervatív fejlesztési lépést tett. 1927-ben ASTRA ekemozdony néven a „gőztraktorok” és a „helyből-szántás” elvét hasznosító – visszalépésnek tűnő – új mezőgazdasági erőgépet hozott forgalomba. Annak ellenére, hogy 1913-14-ben a jogelőd MÁV Gépgyár már készített motort és lokomobilt és az elsők közt gyártott klasszikus traktort is. Ebben az időszakban már sikeres termékek voltak a benzin-, petróleum- és diesel-üzemű traktorok, ezért meglepő, hogy gőzgépes működési elvvel és szívógáz üzemű motorral rukkolt elő a MÁVAG.

A MÁVAG a 3 az 1-ben funkciót biztosító, 12 évig gyártott MHT „szívógázutimozdony” után (lásd előbbi cikkünkben), ASTRA néven szívógáz üzemű helyből szántásra is alkalmas traktorral lépett piacra. A 2 az 1-ben funkcióra képes erőgép az üzemanyag hiánnyal küszködő mezőgazdaság számára előnyös volt, mert koksszal és faszénnel üzemelt!

A szívógáz-üzemű motorok szerkezetükben jelentősen nem különböztek a benzin és petróleum motoroktól. Az alapvető különbség az üzemanyagban – szívógáz – és annak előállítási módjában volt. E típusú erőgépek része a gázgenerátor, amiben szenet, vagy mezőgazdasági hulladékot oxigénszegény környezetben égettek. Az így keletkező gáz – szén monoxid – működtette a motort. Az éghető gáz a belsőégésű motorban mechanikai energiává alakult, miközben széndioxid keletkezett. A gázgenerátor részeit szemléltető ábrán, a gázfejlesztő A-val, a gázhűtő B-vel, a gázmosó C-vel, illetve D-vel a keverőszelep és G-vel a kézi hajtású szelelő látható.

Az ASTRA ekemozdony elődjéhez képest számos előnnyel bírt. Tömege lényegesen kisebb volt. Míg funkcióiban konzervatív volt az ASTRA, addig az előd egyhengeres lassújáratú motorjához képest korszerű gyorsjáratú motorral rendelkezett, ami progresszív előrelépés volt. A motor és így a szántási tevékenység pontosabban szabályozhatóvá vált.

Az ASTRA erőforrása 60 LE-s, négyhengeres álló soros, vízhűtéses motor volt. Műszaki érdekessége, hogy külön vezérelt két-két szívó- és kipufogószeleppel készült. A motor magasfeszültségű, de megszakítós gyújtással rendelkezett. Regulátora álló centrifugális szabályzó volt, amely a beszívandó gáz mennyiségét szabályozta. Sűrített levegővel működő indító készülékkel látták el. Hajtóműve a traktorokra jellemző szerkezetű volt. A motor forgattyús-tengelyéről a hajtást súrlódó tengelykapcsoló továbbította az egybeépített sebességváltó és differenciálműbe, amely szimmetrikusan a két hátsó járókerékhez juttatta az energiát. Két előre és hátra sebességgel rendelkezett (2 és 4 km/ó). A hajtóműből külön kihajtás biztosította a kötéldob meghajtását. Kormányzása az önjáróknál alkalmazott csigás-láncdobos megoldás volt.

Az ASTRA szívógáz ekemozdony a hasonló teljesítményű és funkciójú gőzgépekhez képest csak ¼ mennyiségű faszenet használt, vízfogyasztása 1/30 mennyiséget igényelt, ami jelentősen csökkentette az üzemeltetési költségigényt.

1929-ben MÁVAG szívógáz ekemozdony néven az ASTRA szívógáz üzemű ekemozdonyának továbbfejlesztését hozta forgalomba. A korszerűbb szívógázmotor nagyobb teljesítmény leadására volt képes. A gép tömege lényegesen csökkent, ezzel együtt járt a mozgékonyság javulása. Az ekemozdony járószerkezete közelített az akkori korszerűségi szemlélethez és elváráshoz.

Tény, hogy a MÁVAG a szívógáz elvű gépeket számos megnevezés alatt forgalmazta, külföldön az ASTRA márkanévvel is. 1927-től az új ekemozdony megjelenésével vált általánosan ismertté a márkanév a hazai gazdatársadalomban.

Robosztus szerkezete, könnyen hozzáférhető üzemanyaga és ehhez kötődően viszonylag olcsó üzeme miatt a hazai uradalmakban eredményesen használták.

A műszaki fejlődés nem állt meg, a traktorok térnyerése Európában és hazánkban is jelentős volt. A traktorok alkalmazásának gazdasági sikerei a MÁVAG-ot is a klasszikus traktor gyártás irányába vezette.

dr. Hentz Károly
igazgató, főmuzeológus
Mezőgazdasági Eszköz- és Gépfejlődés-történeti Szakmúzeum