Mocz András, a Nemzet Gazdásza

Mocz András a Parlamentben vehette át a Nemzet Gazdásza címet, amelyet meghatódottan és a közösség iránti hálával fogadott. Beszédében kiemelte azokat az embereket, akik életútján támogatták, és hangsúlyozta, hogy az elismerés nemcsak az övé, hanem mindazoké, akik vele együtt dolgoztak. Kiemelkedő eredményei közé tartozik közel 5000 hektár új erdő telepítése, amely jelentősen hozzájárult Magyarország zöldterületének növeléséhez. Szavai szerint a Nemzet Gazdásza cím felelősséggel jár: a fiataloknak példát kell mutatni, és segíteni őket abban, hogy tarisznyájukba értékeket és tudást tehessenek.

Tisztelt Alelnök úr, államtitkár úr, díjazottak, kedves barátaim, mindenkit nagy tisztelettel köszöntök. Különösen jó érzés itt állni a Nemzet Gazdászaként meghatódottan beszélni. Picit átformálódott a beszédem, annyira meghatott a kisfilm, nem láttam még. Köszönöm szépen, tetszett, tényleg tetszett a kisfilm, és meghatott, teljesen meghatott. A gyerekeim nyilatkozatát sem hallottam, gyakorlatilag senkiét nem hallottam, úgyhogy örülök, és valóban egy picit küszködök az elérzékenyüléssel.

Szerencsésnek érzem magam, mert mindig olyan emberek vettek körül, olyan emberekkel találkoztam, akiktől tanulhattam, akikre fölnézhettem. Megcsörgethettem a telefont, tanácsot kérhettem, számíthattam azokra az emberekre, akik az életutamon mellettem voltak és kísértek. Tehát ezt a díjat, ezt a címet én úgy fogom föl, hogy ez nem csak az enyém, hanem mindazoké, akik eddig elkísértek, és nagyon bízom benne, hogy a továbbiakban is kísérni fognak az utamon. Nagyon sok embernek kell köszönetet mondanom ezért.

Engedjétek meg, hogy elsőként a szüleimnek mondjak köszönetet, akik már föntről figyelik ezt az eseményt. Talán egy mozzanatot a történésekből. Meghatározó volt életemben, amikor Trabanttal, az iskola igazgatójával elvittek Sopronba, és otthagytak a kollégiumba. Akkor este azt gondoltam, hogy egyetlen egy dolog, ami kapaszkodó, hogy ezt én is akartam. Én is nagyon akartam, ott akartam Soproni diák lenni, és hát valahol így kezdődött. Köszönetet mondok a családomnak, akik, mint ahogy elhangzott, hogy nagyon sokat nélkülöztek abban a tekintetben, hogy több órát, több napot, hetet voltam távol, és hiányoztak valóban ezek a napok és a hetek a családból, de én azt gondolom, hogy megértették, elfogadták, és ezt köszönöm nekik. A feleségem kitartó volt, nagyon kitartó volt, és bízott bennem, hogy a jó úton haladunk. És köszönöm neki, hogy mellettem maradt és kitartott mellettem, és mellettem is van. Aztán ez a munka, amit elvégeztünk, ez nem egy személyes munka. Ehhez nagyon sok ember kell, nagyon sok dolgozó kell, nagyon sok jó munkatárs kell. Megköszönöm a munkatársaimnak, hogy ezt a munkát velem együtt végezték.

Talán egy adatot szeretnék kiemelni. hogy ebben az elmúlt 35 évben közel 5000 hektár új erdőt telepítettünk. Ez egy nagy szám egyébként, hisz a rendszerváltozás óta mintegy 220.000 hektár új erdő telepítése történt meg Magyarországon, és ebből a nevünkhöz kötődik ez a közel 5000 hektár. Ezek az erdőterületek egyébként, hogy megmutassak mindenkit, nagyrészt azokon a területeken, termőhelyeken létesültek, amely a mezőgazdaság számára már kevésbé alkalmas. Az erdő egy picit kakukktojás, mint ahogy Atanáz mondta, hisz vívódás volt annak idején az Év Agrárembere kapcsán, hogy külön kategóriaként szerepelhetett az erdész gazdásza. De nekem meggyőződésem, hogy aki a termőfölddel foglalkozik, a termőföldön gazdálkodik, legyen az erdő, legyen az mezőgazdaság, mind-mind gazdászmunkát végez.

A miénk egy picit speciális, hisz a termést 40 és 100 év alatt tudjuk betakarítani, de ott is termésről beszélünk. A száz éves tölgyes is termést hoz, és azt gondolom, hogy ezek az erdőterületek szolgálják egyedül a világon a klímaváltozásnak azt a pozitívumát, ami eszközként használ. A negatív hatások egyetlen egy eszköze, egyetlen egy ellenszere maga az erdő. Európában, Magyarországon, a világon hál’ Isten felértékelődtek ma az erdőterületek. Tudjuk, hogy a világ számos részén csökkent az erdőterület. Magyarországon, Európában nem. Magyarországon az erdőterületeink a Trianon óta – hisz a Trianonnal nem csak a határainkat veszítettük el, hanem az erdőink mintegy 90%-át. Egymillió hektárra zsugorodott Magyarország erdőterülete, és az ezredforduló után átléptük a kétmillió hektárt. Tehát megdupláztuk Magyarország erdősültségét. Nagyon sokféle szám hangzik el, hogy hány százalék az erdősültség. Mindig azt mondom, hogy külön kell választani a számokat, hisz van az erdőművelési ág, és vannak a zöld felületek. Tehát ha a zöld felületeket nézzük mindösszesen, akkor már 24-25% körül vagyunk. Hogyha a tulajdonlapon regisztrált erdőművelési ágyterületeket nézzük, akkor ez 20-21% közelében van.

Engedjenek meg egy kis gondolatot a múlt évből! Májusban eljutottunk Csíksomlyóra, a búcsúra. A Szentmise Szentbeszédének a vezérfonala következő volt: a ballagó diákok tarisznyát visznek magukkal, minthogy a magyar népmesében a szerencsét próbálni indulók. És ugye ebben a tarisznyában pogácsa van, esetleg egy lukas pénzérme. De emellett a tarisznyában lehet a családi otthonnak a melege, az asztalnak a gazdagsága is. Tehát ha a tarisznyában van valami, az jó. De hogyha körülnézünk a környezetünkben, akkor gyakran azt látjuk, hogy vannak fiatalok, akinek a tarisznyájában nincsen semmi. Üres a tarisznyájuk. Tanár, kedves tanárok, kedves barátok, papok, nemzet színészei, nemzet sportolói, nemzet gazdászai. Most rajtunk a sor, rajtunk múlik, hogy a fiataloknak mit teszünk a tarisznyájukban.

Nagyon fontos, hogy a fiataloknak legyen példaképük! Példaképeik legyenek, barátaik legyenek, akikkel összefognak és egymást segítik, mert ettől szebb és jobb lesz az életük. Én azt gondolom, hogy az itt ülőknek, nekünk, díjazottaknak ez a dolgunk: a példamutatás. Először ezt a kellemes terhet akkor éreztem, amikor díszpolgárnak választottak. Akkor fogalmazódott meg bennem, hogy ez a cím, ez a díj, ez kötelezettséggel jár. Egy olyan nemes kötelezettséggel, ami ránk hárul feladatként, hogy valóban a fiatalok tarisznyájába tudjunk tenni. Köszönöm szépen, hogy meghallgattak.