Interjú Nagy István Agrárminiszter úrral

Nagy István, Magyarország agrárminisztere összefoglalja az agrárium legfrissebb aktuális kérdéseit. A legfontosabb témák közé tartoznak a mezőgazdasági támogatások és pályázatok, melyek segítik a gazdálkodókat. A miniszter kiemeli a mezőgazdaság modernizálásának fontosságát. A piaci helyzetek és az időjárás hatása a termelésre is téma, valamint szó esik az agrárszabályozások és jogszabályok változásairól.

Mátrai Zoltán: Miniszter úr, köszönöm szépen a lehetőséget, hogy egy kicsit a 2024-es és a 2025-ös évről beszélgethessünk. De még mielőtt idáig eljutnánk, sok interjúdban elmondtad már, hogy alkotó közösségeket szeretnél látni, illetve mindent megteszel, hogy ezek épüljenek. Mit jelent számodra az, hogy alkotó közösség épüljön?

Nagy István: Nagyon-nagyon fontos dolog, hogy ne csak köveket rakjunk egymásra és úgy építkezzünk, hanem az élő kövek szerepe is végtelenül fontos, mert azok a maradandóak. Az egész életünket pontosan ezek a közösségek határozzák meg. Az, hogy a gazdatársadalom, hogyan szerveződik, milyen közösségekben tud élni? A paraszti társadalom, a hagyomány és a kultúra az életben tud-e maradni? Ez pontosan ezektől a köröktől függ: hogy vannak-e.

Én nagyon tisztelem, amikor kis falvakban, kis közösségek alakulnak, amelyek valamilyen cél mentén együtt gondolkodnak. Ha a szakmai oldalát nézzük, ott vannak például a méhészegyesületek, a nyulászok, a baromfisok, a galambászok. Hű, micsoda izgalmas közösségek ezek! Mind-mind szervesen hozzájárulnak ahhoz, hogy a hétköznapok egy kicsit jobbak legyenek, hogy a mindennapi malomkerék hajtásból valaki kiszabadulva élhessen a hobbijának.

Gondoljunk csak a kertbarát körökre, a termékversenyekre, termékkiállításokra! Amikor az emberek elhozzák a paradicsomtól kezdve az almájukat, és megmutatják a régi hagyományos tájfajtákat. Lehet, hogy egy-egy faluban vagy városban már csak egy-egy öreg almafa maradt belőlük, de még terem, mert vigyáznak rá. Meg lehet nézni, meg lehet kóstolni, az ember pedig eldöntheti, hogy szemez-e belőle, vesz-e oltványt és esetleg maga is megőrzi ezt a genetikai kincset.

Óriási értékek ezek! Mert ha egy könyv van, az is nagyon fontos dolog, de az egy passzív érték. Lehet, hogy ott van a polcon, lehet, hogy nekem még fontos, de a gyerekeim talán soha nem nyitják ki, az unokám pedig lehet, hogy már egyszerűen azt mondja: “Ez csak egy lom!” – és megszabadul tőle.

Viszont ezek a közösségek formálják a többieket is. Hiszen azzal, hogy megmutatják a hobbijukat, megmutatják azt, amihez leginkább értenek, másokat is be tudnak vonni. Ők nagyon nagy szövetségeseink, amikor azt szeretnénk elérni, hogy a kézműves termékek fejlődjenek. Amikor a piacok szerepét akarjuk visszahozni, amikor a kisgazdaságokat szeretnénk megerősíteni, a kertművelést népszerűsíteni, az önellátást segíteni, akkor bizony ezekre a közösségekre végtelenül nagy szükség van. Ők tudják társadalmasítani ezt az életformát, divatot teremteni és ők tudják erősíteni a helyi gazdaságot.

Ezért tartom mindig nagyon fontosnak, hogy külön váltsunk néhány szót ezekről a közösségekről. A legnagyobb értékek a mai világban.

Mátrai Zoltán: Látsz ebben fejlődést? Mert azért régen ezek nagyon divatosak voltak. Összejöttünk egy-egy faluban, kisebb városokban, férfikörökben, templomi gyülekezetekben, egyházi körökben.

Nagy István: Igen, akár a nótakörökben és hasonlókban. A különböző dalkörök, táncegyüttesek is ide tartoznak. Ez most azért fontos, mert az ember azt érzi, hogy csökken a számuk. Ezért kell sokkal inkább támogatni és biztatni őket! Mert hajlamos mindenki azt mondani: “Miért küszködjek? Mindenki csak kritizál, mindenki csak a negatívumot látja. Ha én az élére állok, én leszek a hibás mindenért. Nem fizetik meg nekem, akkor miért gyűjtsek magamnak ellenségeket? Sokkal egyszerűbb, ha én is otthon maradok.”

Ezért kell nagyon megbecsülni azokat, akik ezek ellenére is azt mondják: “Nekem van felelősségem! Nekem – ha sváb vagyok, ha horvát vagyok, ha szlovén vagyok – meg kell őriznem a kultúrát. Mert hogyan várhatnám el, hogy a gyerekem, az unokám is beszélje azt a nyelvet, ismerje azokat az énekeket, tudja azt a táncot, vagy épp azt a kertművelési módot ismerje. Honnan tudná, hogyan kell megfőzni a töltött káposztát a mi családunkban – nem úgy, mint nálatok vagy a kedves nézőknél, hanem úgy, ahogyan a mi hagyományaink szerint?

Mindenkinek megvan az egyedi dolga, amitől család a család. Amitől megvan az érzés: “Mi ezért összetartozunk!”

Mátrai Zoltán: Picit ezzel függ össze az is, hogy a médiában igen erős a jelenléted. Értem ezalatt a Facebookot, az Instagramot és hát a TikTokot is. Az előző kettőn inkább a szakmai beszámolóid láthatók – bárhová jársz, rövid interjúkban rögtön lehet követni az eseményeket.

Olvasni és hallani lehet arról, hogy mi történik veled, illetve a hazai mezőgazdaság háza táján. A TikTok egy picit más műfaj, de gondoltam, hogy ezzel kapcsolatban felteszek néhány kérdést. Készültem is egyébként, tehát mindenféle aljas megoldással.

Nagy István: Nem védekezésként mondom, de mindegyik platform fontos, mert nemcsak a való világban élünk, hanem a virtuális térben is. Egyre többen ott találnak kikapcsolódást.

Van-e annál fontosabb, mint megmutatni azok számára a természetközeliséget, akik a való életben nem találkoznak vele? Nem ismerik a paraszti élet vagy a gazdász hétköznapjait, ezért muszáj beszámolni arról, hogy mi történik az agráriumban. Néha ugyanis olyan tévhitek kelnek szárnyra, hogy az ember csak kapkodja a fejét. Muszáj ellenpólust mutatni és bemutatni a valóságot az emberek számára a virtuális térben is.

A különböző platformokon eltérő stílusokat kell alkalmazni. A TikTok a felnövekvő generáció, a fiatalok platformja és ott valóban úgy kell fogalmazni, hogy az számukra közérthető legyen. Ők ugyanis nem gazdászok, nem a mezőgazdasággal foglalkoznak, hanem egyszerűen csak kuriózumként tekintenek rá. Ha már így van, akkor nézzük meg, mik azok az érdekességek, amelyek az agráriumban vagy az élelmiszeriparban jelen vannak. Így talán oda tudjuk kötni őket, hiszen lehet, hogy később lesz köztük valaki, aki kézműves sört készít, különböző chili fajtákat nemesít, paradicsomot ültet, vagy akár galambokat tenyészt vagy kísérletezik azzal, hogy milyen új fajták alakuljanak ki.

Ezek mind-mind olyan dolgok, amelyeket közel kell vinni az emberekhez, hogy érdekesek legyenek, lekössék őket és egy kicsit visszahúzzuk őket két lábbal a földre, a természethez. Ugyanez igaz az erkélykertészetre is.

A körtefák példája pontosan ezt mutatja. Nagyon izgalmas, hogy akkor is lehet termeszteni, ha méhek vannak a közelben. Hogyan lehet méhészkedni a hetedik emeleten? Hogyan terem meg a körte egy városi környezetben? Fantasztikus látni, hogy minden további nélkül megterem. Tehát annak is van esélye mezőgazdasággal vagy növénytermesztéssel foglalkozni, akinek csak egy-két négyzetmétere van.

Egy kis fűszerkert akár a konyhapult egyik végén is kialakítható. Három-négy kis cserépben különböző fűszernövények nevelhetők. Az étel egészen más ízű lesz, ha friss bazsalikomot, kakukkfüvet vagy snidlinget vágunk rá. Ezek földobják az ételt és külön jó érzés, hogy az ember saját munkájának az eredménye.

Mátrai Zoltán: Egy titkot árulj el nekem. Ezt a tartalmat így szoktátok felvenni az irodátokban, amikor különböző termékeket mutattok be?

Nagy István: Igen, van, hogy annál az asztalnál, és van, hogy máshol, de többnyire itt történik. Nem is nagyon van rá sok idő. Sokan azt gondolják, hogy hatalmas előkészület szükséges hozzá, de valójában tíz perc alatt négy videó is elkészülhet. A műfaj lényege éppen az, hogy ne legyen megjátszott vagy művi, hanem természetes hatású maradjon. Még ha egy kicsit esetlen vagy suta is, attól válik igazán szerethetővé.

Mátrai Zoltán: Most lenne egy javaslatom! Készültem néhány kérdéssel, hogy nekünk is legyen egy miniszteri TikTok-jellegű kérdés-felelet sorozatunk.

Már megtanultuk, hogy a Nebuló piros cukorka az, amit kérdeztél, hogy mi is lehet. Megtudtuk, hogy a magyar vizslád a Gerzson és hogy a birkapörkölt a kedvenced. A többi kérdésre most nem reflektálnék, de nézzük a következőket!

• Tulipán vagy jácint? – Tulipán.
• Hóvirág vagy nárcisz? – Nárcisz.
• Levendula vagy rozmaring? – Levendula.
• TulipGarden vagy TulipGarden? – TulipGarden. Nagy választás és jó döntés.
• Lombhullató vagy örökzöld? – Lombhullató.
• Krumpli vagy batáta? – Krumpli.
• Hagyma vagy paprika? – Hagyma.
• Bor vagy pezsgő? – Most már pezsgő.
• Gin vagy whisky? – Inkább gin.
• Pálinka vagy konyak? – Pálinka.

Miniszter úr, ezzel meg is kaptuk a tíz kérdés és válaszra meg is kaptuk a pontos információkat! Ha megengeded, ezt külön is publikáljuk, hogy legyen egy rövid, miniszteri TikTok-os anyagunk.

Picit komolyabbra fordítva a szót – bár már ez is elég komoly –, fontos beszélni arról, hogy hogyan építünk közösségeket, beleértve a TikTok közösségét is.

A 2024-es év sok mindennel gazdagította a lelkünket és a testünket, valamint az agrártársadalmat is. Az év egy korai meleggel kezdődött és viszonylag korán virágoztak a tulipánok. Március közepén már virágzott a tulipán, pedig általában inkább április elején szoktak. Volt olyan is, hogy április 8-án még havazott a tulipánosban.

Ezt követően komoly aszály kísérte végig az évet és majd utána az EU elnökség tapasztalatai. Picit egy kicsit az agronómiáról korai indulás és kemény aszály. Hogyan érintette ez a minisztert?

Nagy István: Nehezen, mert sajnos nem az történik, hogy van két-három jó esztendőnk, majd jön egy rosszabb év. Most már folyamatos nehézségekkel küzdünk. Igaz, hogy mindig eltérő kiváltó okai vannak, de a nehézség sajnos állandó.

Ez természetesen nem kedvez sem a hangulatnak, sem a közérzetnek a gazdák társadalmában. Amikor például a történelmi aszály sújtotta az országot, megtanultuk, hogy milyen óriási károkat tud okozni. Aztán jött a háború és az energiaválság, amelynek következtében az összes inputanyag ára az egekbe szökött.

Ezután, a szolidaritás jegyében, az Európai Unió megnyitotta piacait az ukrán mezőgazdasági termékek előtt, minden mennyiségi és minőségi korlátozás nélkül. Ennek következtében összeomlott az EU belső piaca. A gazdák őrületesen magas inputanyag-költségekkel termeltek, de az értékesítési árak soha nem látott mélységekbe zuhantak.

Ráadásul a hatalmas mennyiségben beérkező ukrán termékek miatt a hazai terményeket sok esetben nem is lehetett értékesíteni. Ez raktározási problémákhoz is vezetett, amely újabb kihívásokat jelentett.

Ebben a helyzetben Magyarország drasztikus és kemény lépéseket hozott, szembemenve az európai jogrenddel, vállalva annak következményeit. Döntöttünk arról, hogy lezárjuk határainkat az ukrán mezőgazdasági termékek előtt.

A határzár jelenleg is érvényben van, mivel nem

És ekkor kellett nagyon drasztikus, kemény lépéseket hozni, szembemenve az egész európai jogrenddel, vállalva annak következményeit. Döntöttünk arról, hogy lezárjuk határainkat az ukrán mezőgazdasági termékek előtt.

Mi történik akkor, ha teljes szabálytalanságot követünk el, és lezárjuk az Ukrajnából érkező termékek előtt a határainkat?

Mátrai Zoltán: Ez még mindig zárva van?

Nagy István: Még mindig zárva van. Tartjuk, mert nem született megoldás. Várnánk az Európai Unió megoldását, de a legújabb megoldásban sem szerepelt a gabona a kivételek között.

Tehát ez egy nagyon súlyos problémát idézne elő, ha kinyitnánk a határainkat. Ezért most 2025. júniusáig teljes mértékben zárva tartjuk, mert addig van érvényben a mostani szabadkereskedelmi egyezmény vagy megállapodás.

Addig kellene találjunk akár az öt határmenti állammal egy közös álláspontot, vagy Brüsszelben kiharcolni azt, hogy kapjunk kivételt.

Nem véletlen, hogy nagyon rendszeresen tárgyalok az ukrán agrárminiszter kollégámmal, mert azt szeretnénk elérni, hogy…

Mátrai Zoltán: Bocsánat, de hogyan? Szóba áll velünk? Nem olyan rózsás a tárgyalások hangulata.

Nagy István: viszont meg kell tartani azt a párbeszédet, ami a megoldáshoz vezet. Hiszen nekik is problémájuk van, de Magyarország nem akkora piac számukra, ami miatt haragot kellene nagyon tartani.

Ők azért harcolnak, hogy a magyar döntés ne befolyásolja az európai jelenlétüket.

Mi pedig azt szeretnénk ebben az érdekküzdelemben elérni, hogy ha őket az európai piac érdekli igazából, akkor szülessen akár kétoldalú megállapodás a két ország között.

Tehát Ukrajna csak akkor küldjön mezőgazdasági terméket Magyarországra, ha mi ezt kérjük. Ha nem kérjük, akkor ne küldjön és jogunk legyen nem fogadni azokat.

De igazából az lenne a jó, ha az Európai Unióban születne egy olyan megállapodás, amely kimondaná, hogy Ukrajnában is ugyanazoknak a termeltetési és minőségi szabályoknak kell érvényben lenniük, mint Európában. Ugyanúgy a termőföldtől az asztalig nyomon követhetőnek kellene lenni a termékeknek. Ugyanazoknak a szabályoknak kellene érvényesnek lenniük és bizony meg kellene határozni azokat a mennyiségi kvótákat, amelyek nem borítják fel az Európai Unió belső piacát.

Ma már az jó hír, hogy az ukrán mezőgazdasági termékek 82%-a tengeri útvonalon hagyja el Ukrajnát.Újra, tehát normalizálódott a helyzet. Odesszából ki tudnak futni a hajók és így a tengeri útvonal már a hagyományos ukrán piacokat találja meg.

Nem rajtunk van a nagy nyomás, hogy itt Európában kell eladni mindent.

És bizony, mivel ők a háború elől menekítették a termékeiket, valóban 40-60%-al kevesebbe került az ukrán mezőgazdasági termék a mieinkhez képest.

Most el lehet képzelni, amikor a magas energiaárak miatt, a magas inputanyagár-beszerzés, műtrágya és növényvédő szerek drágák és ezek után a termékeinket féláron sem tudjuk eladni.

Most az lett jellemző már a 2024-es év második felére, hogy kezd normalizálódni a gabona ára is. A mostani tőzsdei jegyzés már 80-85 ezer forint között mozog. Ez már valamilyen szinten elfogadható, hiszen önköltségi vagy ahhoz közeli állapotban van ez az ár. Úgyhogy ez már egy jó hír, mert ez nem az emberen múlik, hanem különböző szabályozott tényezőkön.

De sajnos van egy csomó olyan helyzet, ami nem rajtunk múlik. Az időjárás olyan mértékű és olyan gyors változást hozott, amire lehetetlen volt felkészülni. Nemcsak Magyarország, hanem egész Európa nem tudott felkészülni, hiszen az a hatás, amit az aszály jelentett a mezőgazdaságnak, nemcsak Magyarországon éreztette hatását, hanem egész Európában is.

Ez egy nagyon nehéz helyzet, illetve azt láttuk, hogy amikor Spanyolország az év első felében az aszállyal küzdött, akkor az év második felében már a rettenetes árral kellett szembenéznie, ahogy Belgium is a sok esőtől. Ott pedig a terméskiesés pont annak köszönhető, hogy nagyon sok eső volt.

Tehát mindenütt a túlzás, a túlzás és a túlzás volt az, ami rányomta a bélyegét. Ezért van az, hogy szinte Európa minden országában a mezőgazdaság termelékenysége visszaesett az előző évhez képest.

Ez egy nagyon negatív eredmény ilyen téren, amit nagyon nehezen viselünk és nagyon feszít ez az érzés. Pici erőt talán az ad, hogy Magyarországon még talán a legkevésbé esett vissza a termelékenység a bennünket körülvevő országokéhoz képest.

Tehát mindaz az erőfeszítés, amit a pályázati technológiákban, a modernizálásban vagy a technológia fejlesztésben nyújtunk a gazdáknak, az kezdi éreztetni a hatását. Azt remélem, hogy 2025 nagy nekirugaszkodása, az összes pályázat megjelenése és a beruházások megindulása pontosan mérsékelni tudja majd ezeket a negatív kihatásokat.

Mátrai Zoltán: Most egy kicsit a beruházásokra és a szervezésre visszatérve, van egy-két fontos elem, amiről érdemes beszélni. Az EU-elnökség, hiszen fél évig Magyarország adta az EU elnöki pozícióját. Láttuk, hogy csengetés hegyek voltak ott Brüsszelben. Hogyan élted meg ezt? Hiszen EU-elnökséget adtunk és te voltál az elnöklő agrárminiszter is.

Nagy István: Igen, ez a személyes életemben is egy fantasztikus érzés volt, hogy Európa agrárminisztere voltam fél évig. De ez óriási felelősség volt. Ha volt megfeszített munka, akkor ez a fél év volt az. Hihetetlen, rengeteg utazással szerte a világban, mindenütt az Európai Uniót képviselni. Kolumbiától Bakuig, tehát gyakorlatilag mindenhol és ott, mindenütt, ahol az ember szólt, ott azzal a felelősséggel kellett beszélnie, hogy az Európai Unió nevében szól. Aztán egy óriási fegyvertényt is végrehajtottunk, mert sikerült tanácsi következtetéseket elfogadtatnunk. Ugyanis akkor voltunk az Európai Unió soros elnökei, amikor az európai uniós választások már megtörténtek, de az uniós intézményrendszer még nem állt föl. Ez egy olyan szabad mozgású időszak volt, amikor lehetett úgy alkotni, hogy nem befolyásoltak minket az uniós intézmények vezetői és ezt a lehetőséget használtuk ki. Hiszen úgy fordultunk rá az elnökségünkre, hogy megjelent a stratégiai párbeszéd, ugye a német professzor által elkészített párbeszéd. Ez már eleve egy provokáció, hiszen az úr, aki készítette, Stos Sneider, egy középkori lovagi irodalmár és azzal foglalkozik, egy kelet-európai szakértő nem vett részt ennek az elkészítésében. Nem tudom, nem mertem megkérdezni, de lehet, hogy sor kerül rá, hogy egyáltalán agrármérnök vagy gazdálkodással foglalkozó ember részt vett a stratégiai párbeszéd elkészítésében vagy csak különböző környezetvédelmi lobbisták, akik a maguk ideológiai elv mentén vezérelve fogalmazták meg az elvárásaikat az európai agráriummal kapcsolatban. A azt éreztük, hogy nekünk itt dolgunk és feladatunk van. És ezért elkészítettünk egy olyan anyagot és letettük az agrárminiszterek asztalára, amelyben azt mondtuk, hogy számunkra a gazdaközpontú agrárpolitika az, ami elfogadható a következő időszakban. Ez hatalmas egyetértésre talált az Európai Unió agrárminiszterei között, mert azt fogalmaztuk meg, hogy legyen versenyképes, legyen válságálló, legyen tudásalapú, gazdaközpontú intézkedés, mert így fogunk tudni megfelelni az összes kihívásnak, ami velünk kapcsolatban előfordul. Ezt mind a 27 agrárminiszter elfogadta. Ez azért történelmi tett, mert amióta közös agrárpolitika van, ilyen egyetértés még semmiben nem alakult ki. Ebben van két nagyon fontos mondat. Az egyik így szól: “Feltétlenül külön büdzsék kellenek a közös agrárpolitikának, tehát nem lehet összevonni semmi mással, és nem lehet különböző zöld célokkal terhelni, zöld és klímavédelmi célokkal terhelni az agrárbüdzsét.” Hanem ennek egy különálló, jól elkülönített kasszának kell lennie. Ez az egyik tétel. A másik, hogy továbbra is ennek az agrárbüdzsének, amely különálló, két pilléren kell nyugodnia: az egyik a területalapú támogatások kérdése, a másik pedig a vidékfejlesztés és a beruházások kérdésköre. Tehát különálló büdzsé, két pillérrel és ez egy olyan erős indulási pont, hogy amikor az új agrárbiztos fölállt, mi már ezt letettük számára az asztalra. Ursula von der Leyen asszonynak is természetesen elküldtük, ő is azonnal tudomást szerzett róla, mert tényleg történelmi tett, hogy ez az egység létrejött.

Ezt nem lehet figyelmen kívül hagyni, úgyhogy nagy segítség lesz gyakorlatilag az elkövetkező években, hogy a 27 utáni közös agrárpolitikát milyen elv mentén határozzuk meg.

Mátrai Zoltán: Ezt igazából elfogadta az új agrárbiztos. Tehát foglalkozott ezzel, mert azon túl, hogy az asztalán van,

Nagy István: Majd most derül ki, amikor a 100 napos programját leteszi az asztalra, és a 100 nap után beszámol arról, hogy mi lesz. Nyilván óriási lobbiérdekek vannak, tehát a stratégiai párbeszédből látszik, hogy mennyire nem egyféleképpen gondolkodunk. Látjuk most is Brüsszelből, milyen információk jönnek akár Magyar Péteréktől, Tisza Párttól, hogy el kell törölni a területalapú támogatást, nem a hagyományos gazdálkodást kell támogatni, csak a szántóföldi zöldség- és gyümölcstermesztést.

Tehát valami olyan gondolatok, amelyek látszik, hogy semmi közük nincs a gyakorlati agráriumhoz és rendkívül veszélyesek, mert Európa élelmezésbiztonságát veszélyeztetik.

Tehát nagyon nagy küzdelmekre számítunk, mert nem egyszerű maga ez a folyamat. Azt kell mindenkinek megérteni, hogy az élelmiszerhez való hozzájutást nem lehet kockáztatni, mert ez a támogatás nemcsak a gazdáké, ez a támogatás Európa minden polgáráé. Mert megnyilvánul benne az élelmiszernek az ára, hiszen így a gazdák azokat a területeket is megművelik, amelyeket egyébként racionális gazdasági okokból nem volna értelme megművelni, mert nem gazdaságos. Így van egy élhető táj, ami körbevesz minket, és minden erőfeszítéssel azon vannak a gazdák, hogy fenntartható legyen ez a termelés. Hiszen nálunk is olyan jó érzés látni, hogy az EcoSim elemek, az agroökológiai alapprogramból, milyen nagy százalékban veszik ki a gazdák a részüket, tehát hogy javítják a talajállapotot, javítják a talajszerkezetet az elkövetkező évekre, hiszen ez az alapja minden mezőgazdasági termelésnek.

Tehát nem arról szól, hogy… és itt kell visszautasítanunk a legnagyobb vádat a zöld ideológia mentén, amikor azt mondják, hogy a gazdák a felelősei az éghajlatváltozásnak. Ez a legnagyobb sértés a gazdákra nézve. Ők nem okozói, hanem elszenvedői ennek a nehéz helyzetnek. Ezért kell őket támogatni, hogy minden erejükkel ki tudják védeni ennek a negatív hatásait. Mert az élelmisz erellátás kérdése nemcsak fajsúlyos, hanem hangsúlyos is az Európai Unióban, az annak köszönhető, hogy a gazdák minden körülmények között előállítják az élelmiszert. De ha őket hibásnak tekintjük, megnehezítjük a megélhetésüket, ellehetetlenítjük a jövőjüket, akkor bizony a leghangsúlyosabb téma lesz az élelmiszer ellátás, mert élelmiszer ellátási zavar fog kialakulni. Na, ezt a felelőtlen agrárpolitikát kell minden eszközzel visszaverni és megértetni mindenkivel, hogy ha a gazdákat támogatjuk, akkor az asztalunkon lévő mindennapi kenyér biztonságát támogatjuk. Ez a fő szempont.

Mátrai Zoltán: Nem biztos, hogy az én véleményemre bárki kíváncsi, de most, a német választásoknak a beszédeit látva, van egy oldal, amelyik igenis arra hivatkozik, hogy nem lehet sem az energia önrendelkezésről lemondani, sem pedig az élelmiszer önrendelkezésről. Európa nagyjából az okos húzásokkal. Az energia önrendelkezésről már lemondott. Van egy-két ország, amelyik még küzd, de a többiek nagyon nem félnek, hogy a kicsit félő, hogy nehogy az élelmiszer önrendelkezést is lemondjanak.

Nagy István: Nagyon nagy tanulság volt az életemben, amikor Nagy-Britanniában tárgyaltam az ottani agrárvezetéssel, és ők elmondták ezt, hogy ők elhatározták, hogy leállnak a mezőgazdasági termeléssel és inkább szeretnék visszaállítani a táj természetességét, hogy egy kirándulóhely legyen, egy ” cottage” jellege legyen az egésznek és majd az élelmiszert importálják. Hiszen a hajóik jó kereskedők, a britek és majd a hajóikon és mindenféle eszközzel ők a kellő élelmiszert beszerzik a világban. És akkor elhallgatott a kolléga, és azt mondta: „És akkor Putyin megtámadta Ukrajnát”, és az egész élelmiszer önrendelkezés feladását azonnal kidobták és rájöttek arra, hogy ha van fontos és stratégiai dolog, akkor az, hogy az élelmiszer ellátás biztonságát garantálni kell. Újra terveztek mindent, és újra felosztást terveztek mindenben, mert rájöttek arra, hogy rendkívüli módon sebezhető az az ország, ahol az élelmiszer ellátásnak a stabilitása vagy az önrendelkezése nincs meg.

Ugyanez az energetikai kérdés is, zöld ideológiai célokból micsoda képmutatások vannak, ha belegondolunk, hogy Németország leállítja az atomenergiát, majd atomenergiából származó áramot vásárol Franciaországból. És ez akkor így biztonság? Hogy úgy fekszik le a német választópolgár, hogy nála csak zöld energia van? Hát ötször drágább, most az tényleg jobb, hogy nem vesszük meg az olcsó orosz energiaforrást, hanem az egész világot keresztül hajóztatjuk az LNG-vel Amerikából és szerte a világból, olyan óriási szennyezéseket okozva, hogy ihaj! És akkor ez jó a környezetvédelemnek vagy jó a klímaaktivistáknak?

Tehát valami óriási baj van a világban, azt érzékelem néha, mintha nem járnánk két lábbal a valóságban, mintha elszakadtunk volna teljesen a valóságtól és valami virtuális, teljesen irreális világban élnénk az életünket és úgy hoznánk a döntéseinket, hogy semmi racionalitás nincs benne.

Csak ennek egy baja van, egy darabig ez működik, és aztán rendkívül erős a kijózanító pofon, amikor mindenki szembesül azzal, hogy ideológiától még nem laktunk jól, maximum éhínség követi a rossz ideológiát. Ezt én mindenkinek ajánlom megfontolásra, hogy nem lehet szélsőségesen gondolkodni és nem lehet az élelmiszer ellátásnak egy szegmensét sem kockáztatni, mert minden egyes gazda a munkájával ahhoz járul hozzá, hogy a közbeszédben ne legyen téma az élelmiszer.

Mátrai Zoltán: Időhiányban vagyunk, miniszter úr, a sajtófőnököd azt fogja mondani, hogy „kikapunk”, de még van egy-két kérdésem, úgyhogy azt muszáj föltenni. Az egyik, amire ez nagyon átfogó, az a végén lesz, hogy milyen gazdatársadalmat látsz miniszter úr magad előtt mondjuk 2030-ban. De addig, egy kicsit még előtte, a pályázatokról beszéljünk, mert nagyon sok pályázatot, ahogy mondtad, elkezdtetek kiírni már, társadalmasítás részben, kiírás. Nekem öröm, hogy egy csomó kertészettel vagy kertészeti ágazatokkal foglalkozó pályázat is van. Itt is az a kérdésem, hogy milyen mezőgazdaságot látsz magad előtt a következő pár évben, amire ezek a beruházások beérnek mondjuk a következő öt-nyolc évben.

Nagy István: Ugye végtelenül fontos volt az egészet megelőzően, hogy amikor az éghajlatváltozás negatív hatásait éreztük, az energiaválság negatív hatásait éreztük és azt az egész jövőképvesztést éreztük, amit ezek a negatív hatások erőltetnek rá, akkor mit esz, ezért a kormány milyen javaslatai vannak, milyen megoldásai vannak egy kormánynak.

A magyar kormány szerintem történelmi döntést hozott azzal, hogy a nemzeti társfinanszírozás mértékét 80%-ra emelte. Ezzel háromszorozta a beruházásra jutó forrásokat, tehát egy ciklus alatt három ciklust lépünk előre. Tehát mindazt a történelmi lemaradást, ami volt, azt most pontosan be tudjuk hozni és 2030-ra Európa dobogós helyére tud kerülni a magyar mezőgazdaság.

Ez egy rendkívül fontos dolog. És hogy mit okoznak ezek a beruházások? Ugye ki kell védenünk a negatív környezeti hatásokat, meg egyébként a termelés biztonságát, ki kell védenünk a munkaerőhiányt, könnyíteni a nehéz fizikai munkát, generációváltást meg kell tudni oldani.

Végtelenül fontos, hogy a társadalmi igényeket ki tudjuk elégíteni, az hogy milyen életmódot folytatunk, a félkész termékek hogyan kell, csak betenni a mikróba vagy a sütőbe, hogy minél magasabb feldolgozottsági szintű termék legyen, mert a feldolgozottsági szintben van a nagy haszon. Ezt nagyon-nagyon kell erőltetnünk, mert így lesz jövedelmező és a jövedelmezősége így fog nőni a magyar mezőgazdaság. Tehát számos ilyen célok van ezekkel a pályázatokkal, és a helyzet a következő: minden egyes pályázat, ami megjelenik, három osztatú, mert úgy szoktam fogalmazni általánosságban és ezt én nagyon komolyan gondolom és nagyon hiszem és mindent el is követek érte, hogy így legyen, hogy a mezőgazdaságban minden dolgos kézre szükség van, a legkisebbre is és a legnagyobbra is.

Arra is, hogy valaki tartson otthon öt tyúkot és egy kis konyhakertet, amibe a saját szükségletét előállítja. Az egy végtelenül fontos dolog, mert sokkal tudatosabb ember válik belőle. Ez egy nagyon fontos szövetségesünk, partnerünk a mi küzdelmeinkben, az ilyen ember is. De nagyon fontosak a versenyképes méretű üzemágak, amelyek exportra termelnek, amelyek piacmeghatározók, amelyek volument és minőséget egyaránt tudnak tenni.

Tehát a pályázataink úgy szólnak, hogy mindig van a legkisebbeknek is támogatás. A legkisebbeknek most tudunk adni majd 10,4 millió forintot 85%-os támogatási intenzitás mellett. Sehol nincs ilyen, és azért adjuk, hogy műveljék meg a kertjüket, ha van két tehenük, vegyenek még kettőt, legyen négy tehenük, dolgozzák fel otthon, áruljanak tejföld túrót vagy éppen csak kimért tejet, hogy valaki megismerhesse a rendes tejet, hogy milyen is az igazi tej egy-egy településen. Vagy ha kis gyümölcsöst létesítenek, akkor aszalják, friss gyümölcsként értékesíthetik, hiszen egészen más egy teljes érésben lévő gyümölcs elfogyasztása, minthogy keresztülutaztatjuk a világot valahonnan egy félérett gyümölccsel és kényszerérésben akarjuk a vásárlókhoz eljuttatni.

Tehát nagyon fontosak ezek a helyi termelők, mert akkor itt tájfajták vannak és nagyon sok változatosság van. Ehhez hozzátesszük a piacnak a kérdését is, a termelői piacok fejlesztését, hogy a fölösleget tudják kivinni az emberek a piacra. Tehát lehessen elérni a legkisebbeknek a támogatása.

Jönnek a fiataloknak a támogatásai is, hiszen a generációváltást nagyon kell segíteni. Ez megint csak egy nagyon jó lehetőség, hiszen itt tudunk adni egyszer 14,6 millió forintot és hozzákapcsolunk egy beruházási támogatást, ami 75 millió forint és ezt 75%-os intenzitással csináljuk. De pontosan azt jelenti, hogy úgy tud hozzájutni a 75 millió forinthoz, hogy a 14 millió forintos ingyen részből ki tudja fizetni az önrészt. Tehát gyakorlatilag egy fiatal embernek tudunk adni 100 millió forintot, hogy elinduljon.

Mátrai Zoltán: Ez mikorra válható?

Nagy István: Jelenleg társadalmi vita végén tart, tehát gyakorlatilag szerintem egy hónapon belül mindenki számára elérhetővé válik ennek a kiírása. Jönnek a családi gazdaság méretű dolgok, mondjuk egy élelmiszeriparban, ahol azt mondjuk, hogy 50 milliárdos kerettel meghirdetjük a kisebb termelőknek, ahol 200 millió forintos felső plafonnal pályázhatnak. Tehát ez egy tipikus családi gazdaság méretű fejlesztést tud lehetővé tenni.

Majd ehhez meghirdettünk egy 150 milliárdos alappal rendelkező nagy komplex élelmiszeripari vagy éppen állattenyésztési telepkorszerűsítési pályázatot, amely akár 5 milliárd forintos felső határral vehető igénybe. Tehát egy 10 milliárd forintos beruházást lehet megvalósítani 50%-os intenzitással.

Tehát három osztatúan megyünk. Végtelenül fontos, hogy a kicsiket támogassuk mellette és a fiatalokat tudjuk bevonni az agrár- és élelmiszeripar bűvkörébe, hogy legyen utánpótlás. A családi gazdaságok méretében fejlődnek leginkább, ők azok, akik megerősödnek és ők azok, akik abszolút a jövőt jelentik számunkra.

Hiszen el kell végre érnünk, és ez megint csak egy történelmi sajátosság, hogy amikor leküzdöttük a szocialista TSZ-rendszert vagy azt a modellt, amit a TSZ-ek, állami gazdaságok jelentettek, hogy nem gazda, hanem alkalmazott az ember, hanem most már családi gazdaságok alakulnak. Apáról fiúra szállhat a gazdaság és ezért hagyományok alakulnak ki, generációk alakulnak ki.

Az ő támogatásuk végtelenül fontos, mert ők adják a stabilitást, a vidék gerincét. Ők azok, akik a magyar nemzetgazdaság hajtóerejei, akik tolják maguk előtt az egész magyar nemzetgazdaságot. Persze kellenek a nagy komplex beruházások, nagy méretű cégek, amelyek egyben integrátorok is. Mert ami még előttünk áll, az az, hogy a kicsik és a nagyok közötti méretbeli különbségekből eredő hátrányokat és előnyöket hogyan tudjuk eltüntetni.

Arra biztatunk minden egyes kistermelőt, hogy keressen egy olyan integrátort magának, amelynek védőhálója alatt biztonsággal termelhet, mert valljuk be: ha egyedül megyünk oda egy input anyagot forgalmazó céghez, hogy árkedvezményt kérünk, kinevetnek és elhajtanak.

Ha egyedül megyünk oda egy felvásárló céghez, hogy eladjuk a terményünket, és szeretnénk egy kicsit magasabb árat, kinevetnek és elhajtanak. De ha miénk is a kicsi, ott van a nagy nagy kupacban, akkor ugye a nagy kupacnak, a nagy mennyiségnek van esélye, akár 5, akár 10%-os árelőnyt elérni.

Ha vetőmagot akarok vásárolni, ha műtrágyát akarok vásárolni, ha növényvédőszert akarok vásárolni, de ott van, ha értékesíteni akarok, mert hogyha milliós nagyságrendű az a halom, amibe az enyém is beletartozik, akkor ott a felvásárló vagy a feldolgozó üzem már komolyan veszi a dolgot, és azt mondja, hogy a biztonság miatt akkor inkább megadom. És nézzük meg, még nem csináltam semmit másként, de máris akár 10-15%-os árelőnyöm van.

A mai világban 10 vagy 15%-os árnál nagyobb előny mekkora lehetőség. Élnünk kell ezzel a lehetőséggel. A dolgunk most itt, 2025-ben, hogy minden pályázatot kiírjunk, minden pályázat megjelenjen és minél hamarabb tudjunk támogatási szerződéseket kötni. Hadd induljanak meg a közbeszerzések, az építkezések és menet közben tudjuk meggyőzni a gazdatársadalmat arról, hogy az ő mindennapi biztonságukat és a hosszú távú jövőbeli biztonságukat szolgálja az, ha egy jól működő integráció részévé válnak.

Ezért alkottuk meg, ami most január 1-jén életbe lépett: a termelővédelmi programcsomagot. Ezért szigorítottuk meg nagyon, hogy mindazokat a negatív élményeket, amelyek a TSZ-be való bekerüléssel vagy a rendszerváltás utáni első élményekkel kapcsolatosak, amelyek rendkívül negatívak voltak, és nagyon sok ember életét károsították, most meg tudjuk oldani.

Ez a típusú együttműködés most fog neki harmadszor nekiindulni, de már olyan biztonságot adunk a gazdáknak, amely az ő érdekeiket is védi, hogy úgy érezze minden kistermelő is, hogy az ő munkájára nélkülözhetetlen szükség van.

Mátrai Zoltán: Igazából választ adtál arra a kérdésre, hogy hogy látja a miniszter a jövőt és a közeljövőt. Köszönöm szépen a beszélgetést. Nem azt mondom, hogy nem maradt még 1000 kérdésem, de majd folytatjuk legközelebb. Sikereket kívánok neked, miniszter úr a közeljövőben is! Köszönöm szépen.

Nagy István: Köszönöm Szépen!

agrotrend.hu