Dr. Reisinger Péter: Digitalizáció az agráriumban

Nagy megtiszteltetésnek tartja Dr. Reisinger Péter a 2018-ban neki ítélt Év Növényvédőse díjat. „Sok gratulációt kaptam a kollégáktól, külön öröm volt számomra, hogy egykori egyetemi oktató kollégámtól, az azóta agrárminiszterként dolgozó Nagy Istvántól vehettem át a díjat”– emlékezett vissza.

Bár azóta nyugdíjas lett, professzor emeritusként részt vesz a Széchenyi István Egyetem Albert Kázmér Mosonmagyaróvári Karának növényvédelmi szakmérnöki posztgraduális képzésében.

Szakterülete elsősorban a növényvédelem, ezen belül is a precíziós gyomirtás, amelyről Doktori Iskola keretein belül, illetve előadásokon oktatott. Valódi kihívás az érintett gazdák számára a felhasználható vegyszerek csökkenő száma, illetve a változóban lévő klíma, amely sok, eddig idegen faj megjelenését hozta magával.

Dr Reisinger Péter elengedhetetlenül fontosnak tartja az informatikai fejlesztéseknek, vívmányoknak az agráriumba való integrálását. Ennek köszönhetően jelentősen csökkenthető a felhasználandó vegyszerek mennyisége, így a környezet terhelése, miközben növekedhet a gazdálkodás hatékonysága.

„A precíziós termelés egyre nagyobb vonzerővel rendelkezik a fiatal gazdák körében, amit az is jól mutat, hogy hatalmas a túljelentkezés az ezzel a témával foglalkozó posztgraduális képzésre” – mondta Dr Reisinger Péter.

Fotó: Dr. Reisinger Péter

A szakember ugyanakkor úgy látja, a digitális fejlődés a szükségesnél lassabban terjed az agráriumban. Az informatikai fejlesztések nélkül manapság nem képes hatékonyan működni egy gazdaság– tette hozzá.

Tudományos kutató munkáját a búza és a kukorica gyomirtás tervezésének logikai rendszeréből készült kandidátusi dolgozatával 1988-ban védte meg. Ekkor már rendelkezett alapvető számítógépes ismeretekkel és a számítógép nyújtotta lehetőségekkel.

Az utóbbi évek nagy társadalmi problémát jelentő parlagfű kutatásban is részt vállal.

Fő kutatási területe a precíziós gyomszabályozás módszereinek fejlesztése. A kutatási munka hatékonyságát jelzi, hogy olyan rutinszerűen alkalmazható folyamatirányítási módszereket ad át a gyakorlati növényvédelem számára, amelyekkel lényegesen csökkenthető a növényvédőszer-felhasználás, mérséklődik a környezet peszticid terhelése és nagymértékben javul a növényvédelem gazdaságossága.

A rendszerváltozás nagymértékű fordulatot hozott életében, 1990-ben kinevezték a Földművelésügyi Minisztérium Növényvédelmi Főosztálya vezetőjének. Másfél évi minisztériumi tevékenységét követően a Pannon Agrártudományi Egyetem Mosonmagyaróvári Mezőgazdaságtudományi Karára került, ahol kezdetben egyetemi docensként dolgozott, majd rövid idő elteltével a Szaktanácsadó és Továbbképző Intézet igazgatójává nevezték ki.

Az Intézetben számos sikeres projektet valósított meg. Ezek közül jelentősebbek az osztrák megbízással végzett mésztrágyázási (MEPUL) program, a PHARE támogatással beindított szaktanácsadó szakmérnöki posztgraduális képzés és a kiadványszerkesztési infrastruktúra megteremtése.

Ez utóbbi eredményeként megalapította a Növényvédelmi Tanácsok c. színes, ismeretterjesztő jellegű, havi szaklapot, melynek kilenc éven át volt a főszerkesztője. A lap jó szolgálatot tett az éppen átalakuló mezőgazdaságban a növényvédelmi kultúra terjesztésében.

A kiadványszerkesztési infrastruktúra lehetővé tette egyéb magas színvonalú kiadványok szerkesztését és kiadását. Ennek két legfontosabb eredménye Ujvárosi Miklós: Gyomnövények c. könyvének reprint kiadása és Bognár Sándor: A magyar növényvédelme története a legrégebbi időktől napjainkig c. könyvének kiadása. Emellett számos tematikus kiadvány és Gazdafüzetek sorozat jelent meg.

A Szaktanácsadó és Továbbképző Intézetben sikeresen folytatott vezetői beosztásáról 2002-ben leköszönt és megpályázta a Növényvédelmi Tanszék vezetői beosztást, amelyet 2003 óta töltött be. Oktatói munkásságának jelentős állomásaként említhető meg, hogy 1998-ban megszervezte a növényvédő szakmérnöki posztgraduális szak akkreditálását és indítását Mosonmagyaróváron. Azóta folyamatosan minden évben indult évfolyam, átlagosan 20 fő részvételével. Habilitált doktori címét 1999-ben védte meg és még ebben az évben kinevezték egyetemi tanárrá. A BSc képzésben 5, az MSc képzésben 3, szakmérnök képzésben 4, a doktorképzésben 2 tantárgy felelős oktatója. Mosonmagyaróvári oktatói tevékenysége során több, mint 200 hallgató írt szak-, vagy diploma dolgozatot irányításával.

A 2000-ben akkreditált „Precíziós növénytermesztési módszerek” Doktori iskola létrehozásában aktívan részt vett, a növényvédelmi alprogram vezetője. Közreműködésével elkészült a Növényorvos mesterképzés tanterve, amelyet 2008-ban akkreditáltak. Növényvédelmi témájú fejlesztéseit folyamatosan végzi, irányításával elkészültek a növényvédelmi szakképzéshez nélkülözhetetlen ún. diagnosztikai CD-ROM-ok, amelyek a kalászos gabonák, a napraforgó, a repce, a burgonya és a cukorrépa károsítóit jeleníti meg digitális adathordozókon. A 2000-ben kiadott Gyomnövények, gyomirtás, gyombiológia c. könyv, melynek társszerzője volt, Nívó-díjban részesült.

A 2007. évi országos Innovációs Nagydíj pályázaton elismerésben részesítették a Win-Peszti növényvédő-szer nyilvántartó elektronikus adatbázist létrehozásáért. Kezdeményezte, megszervezte, majd elindította a Magyar Gyomkutatás és Technológia (Hungarian Weed Research and Technology) c. lektorált tudományos lap kiadását, melynek kezdettől fogva főszerkesztője volt 2014-ig. A lap 15 éve rendszeresen megjelenik, az MTA Agrártudományok Osztálya, és a magyarországi Doktori Iskolák felvették a tudományos folyóiratok jegyzékébe. A lapban megjelent dolgozatokat a jelentősebb külföldi szaksajtó figyelő rendszerek is citálják.

Tudományos tevékenységét elsősorban a „Precíziós növénytermesztési módszerek” Doktori Iskola keretein belül fejti ki. Kutatási témái a herbológia szakterületét érintik. Kutatja a herbicid-tűrő kultúrnövények viselkedését és ajánlások tesz a technológiák finomítására. Vizsgálja a nem vegyszeres gyomszabályozási módszereket. Intenzíven foglalkozik a gyomositó kultúrnövények problémáival, különösen a napraforgó árvakelés probléma megoldásában végzett eredményes kutatásokat.

Eddig 7 doktorandusza végzett „summa cum laude” minősítéssel. Publikációs tevékenysége: összes tudományos közlemények száma: 260, könyvrészlet: 68, összes tudományos közleményének független idézettségi száma: 299.

Társadalmi szerepvállalás

Nyugat-magyarországi Egyetem Mezőgazdaság- és Élelmiszertudományi Kar Kari Tanácsának tagja (1995-2015), a Nyugat-Magyarországi Egyetem Szenátusának tagja (2007), A növényvédelem biológiai és ökológiai összefüggései c. doktori program vezetője (2000-2014), Pannon Egyetem Doktori és Habilitációs Bizottságának tagja (2004-2007), az MTA Növényvédelmi Bizottságának tagja (két cikluson keresztül), a Magyar Növényvédő Mérnöki és Növényorvosi Kamara Oktatási és Továbbképzési Bizottság Elnöke (2000-2004), az EWRS (Európai Gyomkutató Társaság) tagja. Munkásságát az alábbiakkal ismerték el: Kiváló dolgozó (1971, 1979), Mezőgazdaság fejlesztéséért érem (1987, 2002), Széchenyi Professzori Ösztöndíj (1997-2001), Ujhelyi Imre Díj (2009), az Egyetem Kiváló Dolgozója (2000), Tudományos Publikációs Díj (2010), Horváth Géza emlékérem (2010), Ujvárosi Miklós emlékérem (2014), Professor Emeritus cím (2015), Magyar Érdemrend Lovagkeresztje (2015), Wittmann Antal Díj (2015).

agrotrend.hu