Bata Erzsébet, a Nemzet Gazdásza

Bata Erzsébet, délvidéki magyar gazdálkodó a Parlamentben vehette át a Nemzet Gazdásza címet, amely elismerés több évtizedes munkásságát és a külhoni magyar közösségért tett erőfeszítéseit díjazza. Meghatottan emlékezett édesapja dunai tengerész múltjára, valamint a családi gazdálkodás nehézségeire, különösen a 90-es évek inflációs válságára. Beszédében hangsúlyozta a magyar összetartozás fontosságát, a közös fejlődés és támogatás szükségességét, valamint elkötelezettségét a jövőbeni gazdaságfejlesztés iránt.

Nagy-nagy tisztelettel, tárt karokkal köszöntök mindenkit. Felemelő érzés és megható érzés határon túli délvidéki magyarként itt lenni, ugyanis el kell, hogy mondjam, meg kell, hogy említsem, édesapám megboldogult valamikor itt hajózott a Dunán, a Soproni Őrnaszádon volt három évig tengerész, egészen Belgrádig, Galambócig a háború zivatarjaiban. Biztos vagyok benne, hogy nagyon büszke lenne az egyetlen lányára, aki idáig jutott, és itthon érzi magát ebben a házban, ezekben a felemelő pillanatokban. És azért is meghatódva állok itt, mert visszaidézem, azt a pillanatot, amikor tudatták velem ezt a jelölést, a tisztségre való jelölést, címre való jelölést. Igencsak meghatódtam, és akkor ötlött fel bennem, hogy mennyi évtizedet tudok már magam után, és mit is tettem az elmúlt igen sok évtizedben. Addig valahogy mentek a napok, évek, évtizedek. Nem azt mondom, hogy észrevétlenül, de nem annyira hangsúlyosan, mint akkor belegondoltam, hogy mik is történtek.

Tehát iskoláim bevégzése után családi gazdálkodásba fogtunk férjemmel, aki hasonló gondolkodású volt, kicsit csendesebb mentalitású, és úgy valahogy mindig engem küldött előre, mint ahogy a filmen is mutattam, hogy már tinédzser koromban beavattak a gazdálkodás csínyjába-bínyába.

Meg kell említeni a nagyon-nagyon nehéz éveket, úgy kiszűrtem magamban gondolkodva, hogy a 90-es évek voltak a legeslegnehezebb a gazdálkodásunk számára, amikor az infláció dühöngött Szerbiában. Annyira dühöngött, hogy a reggel megkapott pénzért már délután alig tudtunk valamit venni, mint ahogy mondottam, egy sütőport is, egy-egy vaníliás cukrot kis tasakba képzelve. És meg kell, hogy említsem, 12 tonna napraforgó termést, amelyet szeptemberben learattunk, december utolján, december 22-én fizették ki. Tehát addig használták a pénzt, és akkor 75 márkát tudtam az utcasarki dílernél vásárolni. És hogy az arányt fel tudjam állítani, akkor 3,5-4 euró volt egy liter üzemanyag. Tessék elképzelni, hogy milyen értéke volt a 12 tonna napraforgónak.

Ugyanez vonatkozott akkor a tejtermelése is, amikor reggeltől estéig semmivé vált a pénz. Itt kovácsolódtunk össze, és mint mondottam, délvidéki magyarok, akik kicsit húznak,

„anyátlanul” idézőjelben éreztük magunkat, mivel nem tartoztunk anyai országunkhoz, de úgy éreztük, össze kell kovácsolódnunk és annak ellenére is megmutatni, hogy tudunk valamit és fent tudjuk tartani a gazdaságunkat. És ekkor kristályosodott ki bennem, hogy nem csak a saját saját családunk gazdálkodására kell gondolnunk, hanem az összes kis magyarságunkéra.

Itt kell megemlítenem, hogy családom nagyon-nagyon támogatott ebben, és hála az Úrnak, mindig volt körülöttem maroknyi ember, aki azt mondogatta: menjél előre, vigyél bennünket is, és segítsünk önmagunkon, mert akkor leszünk a Mindenhatótól is megsegítve. És mint mondottam a filmben, amikor megkaptuk a kettős állampolgárságot, és jöhettünk ide konzultációkra. Jöttek Jakab István úrék hozzánk átadni tudásukat, javaslataikat, indítványaikat. Mindent szívtunk magunkba, mint egy szivacs, és úgy igyekeztünk még inkább fejleszteni gazdaságunkat. És mint mondottam, nem csak családi gazdaságomban gondolkodtam, hanem az ott élő magyarság gazdaságára is, mert a magyar nemzet része vagyunk, és ne maradjunk szégyenben, és valljuk magunkat magyarnak, és valljuk magunkat jó gazdálkodóknak!

Mert itt rendkívül szorgalmas mentalitású emberek vannak. Egyetlen egy hibájuk van, hogy így fejezzem ki magam, minden gazdaság önmagának gondolkodik, és mint említettem, gépkörökben sokkal szakszerűbben, sokkal tartalmasabban ki lehetne használni az anyagi eszközöket, és kifejteni. Tehát többre futná, többre jutna, ugyanúgy beruházások alapján még jobban fel tudná fejleszteni a gazdaságot. Én nagyon-nagyon szépen megköszönöm ezt a címet, és igyekszem a továbbiakban is, minden erőmet beletéve azzal, és minden szabadidőmet, hogy gazdaságunkat serkentsen, természetesen anyaországunk segítségével. Köszönöm a címet!