Balla Géza – A Nemzet Gazdásza

Balla Géza, a Ménesi borvidék meghatározó borásza a magyar agrárium egyik legrangosabb elismerését vehette át: a Nemzet Gazdásza díjat. Az ünnepélyes díjátadóra az Országház falai között került sor, ahol több évtizedes szakmai munkáját, a minőségi borkészítés iránti elkötelezettségét és az erdélyi magyar borászatért végzett közösségépítő tevékenységét ismerték el.

Balla Géza: Szilágyságban születtem Kémer községben. Egy fantasztikus gyönyörű kis hely, gyönyörű kis falu. A szüleim, nagyszüleim mezőgazdaságban dolgoztak és hát abban az időszakban egy 0,5 hektár szőlőt lehetett dolgozni, tehát annyi tulajdonjoga lehetett egy családnak. Nekünk is annyi volt, 0,5 hektár nekünk, 0,5 hektár a nagyszüleimnek. Így szerettem bele már ebbe a növénybe, amit szőlőnek nevezünk. Így szerettem meg, így szerettem meg a borokat. Persze, hogy nem azok a borok voltak, mint itt. Ugye, tudjuk, hogy ezek a úgynevezett magántermő szőlőkből készült, de nagyon-nagyon kellemes borok, akár az otelló, akár a noah szőlőről beszélünk. Suhanc kölykök voltunk, ugye hetedik-nyolcadikos elemi iskolába jártunk és soha nem felejtem el, hogy a nagytatám mindig félrerakott egy hordó bort, egy ilyen 100-150 literes kis hordó bort aratásra. Hogy akkor az aratás kézzel történt, és az aratóknak. Mi azért rájártunk erre a hordóra, úgyhogy nem felejtem el, ilyen náddarabokkal szipolyoztuk a hordóból a bort, négyen voltunk és minden nap, amennyit megittunk, sajnos annyi vizet töltöttem, töltöttünk a helyére. Akiknek elmesélem az orromra is csapnak, hogy hát igen, te akkor már vizezted a bort.

Na mindegy, az igazság az, hogy a végén, mikor elkezdődött az aratás, akkor már a bor eléggé fel volt vizezve, úgyhogy nagyanyám csodálkozott is, hogy nagytata elfogyasztott egy-egy kancsóval belőle, ahogy mondtuk, ugye a Szilágyságban akkor. Nem lett semmi baja, és csodálkozott is rajta. Na, ez volt egy kis induló pont számomra. Utána ugye az elemi, nyolc elemi elvégzése után Kémeren, Szilágysomlyóra kerültem egy szakiskolába, szaklíceumba, ahol szintén szőlészettel foglalkoztam, volt egy nagyon szép farmunk, ott is ott voltam már a végén mint farmfelelős a szőlészetben és borászatban. Én nem mentem tovább, és Kolozsváron az agrártudományi egyetem kertészeti karán végeztem és borászatból írtam a szakdolgozatomat, ez 1984-ben volt, nem ma.

Utána pedig ugye egy elég demokratikus rendszer működött akkor, hogyha lehet ezt mondani, de azért idézőjelbe tenném. Ami a munkahelyeket illeti, az egyetem elvégzése után eredményesség szempontjából lettünk kihelyezve én országos szinten a harmadik voltam, mint végzős fiatal mérnök és a Ménesi borvidéken a Baracskai szőlészeti és borászati állami gazdaságban volt egy hely és akkor én ezt megpályáztam és úgy kerültem 1984-ben a Ménesi borvidékre. Sokat nem tudtam, csak a történelemből addig erről a borvidékről.

Itt kezdtem 1995-ben, ha nem tévedek, igen, akkor lettem az állami gazdaság vezérigazgatója. 2600 hektár szőlőnk volt, akkor két borkombinátunk és ezeket vezettem. Még hozzátenném, hogy azért már a rendszerváltás után történt ez a dolog, amikor a vezérigazgató lettem, de mégis éreztem, keményen éreztem azt, hogy mondhatni azt, hogy a ebben az ágazatban az egyetlen magyar vezérigazgató voltam Romániában, utána néztem, de azért szép eredményeket értünk el.

A helyzet úgy folytatódott, hogy a 2600 hektár szőlőnek, pontosan 2580 hektár volt, ezek a területek valamikor a volt tulajdonosok szőlősgazdák tulajdonában voltak, és ezeket nekem kellett visszaszolgáltatnom. Egy óriási feladat volt az, akkor hát azért mondom, hogy legfeketébb nap volt a karrieremben, mert emlékszem rá, hogy azok az emberek majdnem kizavartak engem a teremből, hogy én újra kollektivizálni akarom a területeiket, stb. stb. Nem volt mit tegyek, láttam, hogy zárt kapukat döngetek, és akkor alkottam, akkor hoztam létre 1999-ben, egy kicsivel később a saját borászatomat és ugye akkor kezdtem el felvásárolni a területeket a volt tulajdonosoktól. Azért azt bevallom, hogy én egy kicsit szerencsés helyzetben is voltam ebből a szempontból, mert én tudtam, hogy hol vannak a legjobb dűlők, és onnan vásároltam fel a területeket, de könnyű dolgom itt sem volt. 5 hektárral kezdtem, 5 hektárral kezdtem 1999-ben, és aztán így az évek folyamán, ahogy a zsebem engedte, vagy a gazdasági tevékenységem engedte, így vásároltam területeket majdnem minden évben. És jelen pillanatban 148 hektárnál állok, és ami a gazdasági részét illeti a borászatomnak, tehát így jött össze. Nagyon nehéz volt úgy összeszervezni ezeket a területeket, hogy mondhatni azt, ne legyen nagy távolság a dűlők között. Így három nagyobb területem van, körülbelül 40-40 8-50 hektáros területek, amelyek Ópálostól egész Kovászig terülnek el egy 10-15 kilométeres távolságban.

Ezek a díjak valahogy onnan indultak ki és egyáltalán nem akarok mellveregető lenni, hogy a rendszerváltás után lehetőségem volt olyan borokat készíteni, amelyeket én tudtam és amelyeket szerettem. Olyan fajtákból, olyan a ménesi borvidék jellegzetes fajtáiból, amelyeket én szerettem és amelyeket tudtam, hogy hogy kell készíteni. Na most addig a rendszerváltásig ez nem sikerült. Utána pedig azt mondtam, elköteleztem magam, hogy ezeket a borokat úgy készítem, ahogy kell, hogyha egy céget létrehozok, akkor azt is megpróbálom úgy csinálni, ahogy kell. És valahogy ezek a dolgok az évek folyamán összejöttek úgy, hogy megjelentem a boraimmal különböző borversenyeken, nemzetközi borversenyeken, akár az anyaországban, ahol kezdtem, például a Kadarkával, a kétezres években ugye a nemzetközi Kadarka borversenyeken mindig a nagy díjat elhoztam ezekről a borversenyekről. Tehát valahogy itt kezdődött, itt kezdődtek ezek a díjak. Aztán utána pedig, megmondom őszintén, hogy nem pályáztam meg egy díjat sem, ezek jöttek. Jöttek és annyira nem szeretek dicsekedni ezekkel, de azért van egy pár, amire büszke vagyok. Büszke vagyok arra, hogy például 1994-ben első határon túli magyarként tagja lettem a Pannon Bormíves Céhnek az anyaországban, amely tudjuk a legjobb anyaországi magyar borászokat foglalja magába. Későbbiekben, egy pár évvel később felkértek, hogy legyek tagja a Magyar Borakadémiának, aminek jelen pillanatban alelnöke is vagyok. Aztán azt gondolom, hogy a legnagyobb és legfontosabb dolog számomra az volt és a legnagyobb meglepetés, amikor 2018-ban Magyarországon az év bortermelője lettem. Szintén első külhoni magyar borászként kaptam meg ezt a díjat. Tehát ezek a díjak nekem mindig azt jelentették és azt jelentik jelen pillanatban is, hogy a munka, ha úgy csinálod, ahogy kell, akkor az nem csak saját magad által, nemcsak a környéken tevékenykedő kollégák, család által van megbecsülve, hanem a szakma által is meg van becsülve. Én valahogy így ezt észrevettem az elmúlt évek folyamán és persze, hogy kötelezett is, köteleztek ezek a dolgok engem is és akkor mondhatnám azt, hogy az élükre álltam ezeknek a borászoknak és megalapítottuk az Erdélyi Magyar Borászok Egyesületét, amely nagyon szépen működik azóta, és nagyon szép kapcsolatot tudtunk teremteni az anyaországi Agrárminisztériummal.

Az Agrárminisztériummal együtt működve próbáljuk, az erdélyi magyar borászatot és legalább ezekkel a borászatokkal megközelíteni azt a minőséget, amellyel találkozunk akár Európában, akár az anyaországban. Máskülönben nekem egy legfontosabb feladatom az volt és azt a célt tűztem ki magamnak, amikor az Erdélyi Magyar Borászok Egyesületének lettem az elnöke, hogy próbáljunk összehozni egy olyan magyar bort, a Kárpát-medencei magyar bort, amely bárhol megállja a helyét, és legyen az a magyar bor az anyaországból származó bor, Felvidékről, Délvidékről, Erdélyből vagy a Partiumból, ugye. Ne legyen nagy különbség. Akkor óriási különbségek voltak még ezek között a borok között.

Kezdtem borászatot oktatni a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetemen. Próbáltam és próbálom a mai napig is a székely gyerekeket a borászat irányába valahogy vezetni. Kisebb-nagyobb sikerrel, de azért hála jó Istennek, hogy vannak már olyan szakemberek a borászatban, akik az én tanítványaim az én kezem alól kerültek ki. Büszke vagyok arra, hogy bizony-bizony a szokták mondani a tanárember, akkor kell örüljön, amikor a diákok megelőzik. Valahogy én is ilyen helyzetbe kerülök, ugye csak hogyha a Kárászteleki Pezsgőpincészetnek a főborászát nézzük, a Csabiról beszélek, egy fantasztikus szakember, de van egy pár borász már, aki a kezem alól került ki az egyetemről.

A legnagyobbik fiam, a Krisztián, ő már régóta velem van, ugye már van két unokám is ottan. A Krisztián körülbelül 15 éve dolgozik a cégnél, és őt inkább a szőlő termesztés irányába látom, hogy inkább azt szereti. Nem szeret sokat egy helyben lenni, tehát ő jár, ő tevékenykedik, ezt szereti és ezt is csinálja. Tamás jelen pillanatban a borászatunk pezsgőkészítési ágazatát, ugye pezsgőmesterként tevékenykedik, ő inkább a borászat irányában stabilizálódott, hogy így fejezem ki magam. Ott van a legkisebbik, legnagyobb fiam, ugye, a Dávid. Ő jelen pillanatban gimnazista Szegeden. Inkább jelen pillanatban informatikával foglalkozik és ezt nagyon szereti, meg nagyon szeret gitározni is. De úgy láttam, ő kilencedikes most, de úgy veszem észre, hogy egyre több egyre jobb, egyre nagyobb az érdeklődése a bor iránt. A feleségem pedig a borturizmust vezeti. Ugye, én rájöttem arra, hogy ha a bor kedvelő embereket meghívom hozzám, ide a borászatba, itt ismerkednek meg velem, itt ismerkednek meg a boraimmal, itt ismerkednek meg a szőlőterületekkel, és tudják azokat a fontos dolgokat, amit kell tudni a ménesi borokról, akkor ez marketing és reklám szempontjából ennek sokkal nagyobb az értéke, mint tudom is én, akár TV, akár újságban való hirdetésnek, ugye. Tehát nagyon nagy hangsúlyt fektettem és fektetek jelen pillanatban is az úgynevezett borturizmusra, habár én a vendégeimet nem turistáknak nevezem, nem turisták, hanem ők az én vendégeim és nagyon szeretem őket.

Azért, hogy ezt a tipikus ménesi jelleget meg tudjuk őrizni és bele tudjuk hozni a borokba, arra van szükség, hogy természetes módon hagyjuk megnyilvánulni ezeket a tulajdonságokat. Azokat a tulajdonságokat, amelyek a talajösszetétel, a mikroelemek hoznak a borba, amelyek csak a ménesi borvidéken találhatók. Tehát azok a tulajdonságok, amelyek az úgynevezett terroir jelleget tudják tükrözni a borokban, én azokat viszem a borokra. Na, erre büszke vagyok megmondom őszintén. Kadarkáimmal a külföldi borversenyeken megjelentem, és többen észrevették azt, én már tudtam, hogy milyen különbség van a ménesi kadarka közt, vagy akár a szekszárdi, az egri, vagy a villányi kadarka közt. Ugye, az alap minőségi dolgok, akár az illat, akár a zamat ott voltak, de mégis volt valami, ami tükrözte a ménesi borvidék jellegzetes tulajdonságait. Mindenkinek próbálom átadni azt, hogy nekünk Kárpát-medencei magyar borászoknak a fennmaradása ez az egyetlen esélyük, hogy próbáljunk borokat, minőségi borokat készíteni a jellegzetes szőlőfajtáinkból, amelyek léteznek a különböző borvidékeken, valamint ezek a borok tükrözzék azokat a fantasztikus tulajdonságokat, amelyek léteznek az adott borvidékeken. Így kell nekünk bemutatkozni, ami a továbbiakban is nálam és nekem nagyon fontos ebben a szakmában, és ezt a dolgot próbálom a fiatalok fele valahogy sugározni, hogy igenis megismétlem azt, amit én elhatároztam ezelőtt 25-26 évvel, ugye, amikor a saját pincészetemet kezdtem építgetni, hogy vagy úgy tevékenykedünk ebben az ágazatban, ahogy kell, vagy félbe kell hagyni vele. Tehát ez a tevékenykedés elsősorban a minőségi borok irányába megy el. Én azt gondolom, hogy minden fiatal és minden olyan szőlészborász, aki komolyan akarja ezt a tevékenységet folytatni, csak erre szabad gondoljon. Csak arra, hogy igenis, csak a minőségi bor lesz az, minőségi bor az, amelyet bátran a fogyasztók elé teszünk és amelynek legalább annyira örülünk mi is annak a minőségnek, amit előállítottunk, mint a fogyasztó.

Rudolf Rechtenwald: Balla Gézát megismertem 14 éve, lassan 15 éve, 2011-ben, akkor kerültem ide, személyesen akkor ismertem meg, bármennyire már ismertem a borait, borkedvelőként, de személyesen akkor kerültem ide és itt is kezdtem dolgozni 2011 őszén. A Balla Gézát két irányba tudnám leírni, elsősorban nem a szakmai oldalt szeretném leírni, mert lehetséges, hogy már sokan ismerik a Balla Géza borászatot, a Balla Géza borokat és nem a szakmai szempontot akarnám kiemelni. Mert ez egy szubjektív és személyes leírás lenne. Elsősorban szeretném, mint ember leírni. Egy olyan gazda és szőlőgazda és tulajdonos főként, aki elég sokban befolyásolta az én fejlődésemet, mint ember. Egyidős végül is, kis eltéréssel egyidős az én apukámmal és ez is egy tanulás volt bizonyos dolgokból. 2011-ben, amikor idekerültem, keveset ismertem a borászatot, borászat szempontjából, akkor kezdtem dolgozni ebben a szakmában és hát mondhatni egy rész az, hogy már 15 éve nem csak itt ragadtam, hanem egy szakma lett a részemről. Én a vendéglátással foglalkozom, igaz, hogy a Balla Gézának a felesége, Balla Ildikó irányítja a vendéglátást. Én a borturizmusnak a sommelier, a borkóstolásoknak az oldalát végzem. Én a borászatban dolgoztam egy 8 éven keresztül minden nap a legelején. Itt tanultam meg a szakmát.

Egy olyan személyről beszélünk, egy olyan férfiról, aki nagyon sok éve űzi ezt a szakmát elsősorban, de ugyanakkor egy nagyon jó apa, egy nagyon jó irányítású ember, aki nagyon jól tudja az alkalmazottaival vinni a dolgokat. Én mindig tiszteltem és becsültem azt a dolgot, hogy ismerve a történetét is, nem személyesen, de nagyon sok közös ismerősünk volt, akik ismerték korábbról. Felépített egy ilyen gazdaságot, amit napjainkban sokak, akik ide látogatnak meg szeretnék ismerni a borászatát. Azt, amit 25 év alatt, 40 éves tapasztalattal, több mint 40 éves tapasztalattal rendelkezik a borászatban, de egy 25-26 éve alapította a saját borászatát, mondhatni az alapoktól, a legelejétől felépített egy olyan gazdaságot, ami hát egy közepes, nagyobb pincészetnek felel meg, 148 hektáron gazdálkodva rengeteg energiát, munkát és komolyságot fektetett ebbe a borászatba is, ami nagyon becsületre méltó dolog.

Balla Géza: Ez a bor szikrát ad a szerelemnek, szárnyat a gondolatoknak és kandallótüzet a barátságnak. Tehát valahogy így kell a Ménesi borvidékről készíteni a borokat és így kell büszkék legyünk ezekre a borokra, ezekre a minőségi borokra.

agrotrend.hu