A Nemzet Gazdásza – Interjú Nyakas Andrással

Az alábbiakban Nyakas András a Nemzet Gazdásza cím büszke tulajdonosának inspiráló történetét hallgathatják meg, illetve olvashatják el. Nyakas András élete és munkássága a föld iránti mély tiszteleten, precizitáson és közösségi felelősségvállaláson alapul. Gazdálkodása során mindig a minőséget, a rendet és az innovációt helyezte előtérbe, miközben generációkon átívelő értékeket adott át családjának. A közösségért végzett munkája, rendezvényszervezése és támogatása példamutató. Hangsúlyozza, hogy a siker szívből jövő elkötelezettséggel érhető el, és minden eredményét munkatársai közreműködésének is tulajdonítja. Értékrendje a magyar agrárkultúra és a helyi közösségek erősítésének példája.

Nyakas András: “Mikor a családnak elvették a földjét akkor a nagypapámnak még maradt egy tehene és arra emlékszem, hogy azzal gazdálkodott. Amíg a TSZ-be be nem ment dolgozni, mentünk ki a földekre tehénszekérrel mert akkor már a lovak sem voltak meg. Ez talán a legkorábbi emlékem. Mindig is bennem volt a gazdálkodás, már általános iskolában is nyulakat tartottam, akkor így eldőlt, hogy hova akarok menni tanulni. Pallagra a mezőgazdasági technikumba mentem tanulni, ahol a mezőgazdaságot még jobban megszeretették velünk. 1981-82-ben kezdtem el a brojlercsirke tartással foglalkozni. Először egy 7000, majd egy 14000 férőhelyes csirkeólat építettem, ezzel kezdődött a csirkenevelés. 320-30 aranykoronája volt mindkét nagyapámnak ezt, ha hektárban nézzük 22 hektárnak felelt meg, ezt pedig ki is kértem a Szövetkezetből. Amikor először kezdtem el aratni megmondom őszintén, majdnem elsírtam magam. Az első aratás a saját földemen nagyon meghatott. Mindig igyekeztünk a legjobb technológiát alkalmazni és a legjobbak között lenni. Mi kicsiben kezdtünk és mindig fejlődtünk. Az elmúlt 40 év alatt a technológia rengeteget fejlődött. Annak ellenére, hogy mi is rengeteget fejlődtünk, még mindig lehetne újat mutatni. Ezt majd a fiaim eldöntik, hogy mennyire szeretnének tovább fejlődni. A gazdálkodás során mindig arra törekedtem, hogy precíz, szép munkát végezzek. A gazdálkodásom alatt mindig arra törekedtem, hogy körülöttem rend fegyelem és tisztaság legyen. Mindenkinek meg kellett, hogy feleljek azért, mert a gazdálkodás folyamán sok külföldi megjelent nálunk, akkor már a helyiéletbe is bekapcsolódtam, jöttek hozzánk a látogatók. Mindig az volt nálunk a főszempont, hogy amikor valaki jött hozzánk látogatóba mi sosem takarítottunk, nálunk mindig rendnek kellett lennie. Ez volt a fő szempont.”

Ifj. Nyakas András: “Édesapámat korán megismertem az üzleti világban, 30 éve az állatfelvásárlásokra is magával vitt. Reggel korán, hajnalban keltünk azért, hogy időben odaérjünk a vásárba Ilyenkor 6-7 éves lehettem. Itt szerettem meg az állatokat és itt nyertem betekintés az üzleti világba. Ezt látva szerintem ez alapozta meg a jövőmet. Édesapám azzal motivált, hogy a mezőgazdaság egyfajta szabadságérzetet ad, ez pedig számomra nagyon vonzó volt, illetve, hogy láthattam őt erejébe teljében, fénykorában. Láttam, hogy milyen erős, kitartó és akaratos. Én mindenképpen a kitartását és precizitását emelném ki édesapámnak. Egy fiatal pályakezdőnek azért javasolnám, hogy jöjjön ebbe a szakmába dolgozni, mert óriási kihívás, minden napra ad munkát és ha eléri a célját, akkor nagyon jól meg tud belőle élni. Édesapámnak nagyon sok bölcsessége van, de az egyik talán az, amit megtanultam tőle, és erre a szakmára nagyon vonatkozik az az, hogy ezt csak szívvel-lélekkel lehet csinálni. Akaratból nem érünk el semmit.”

Nyakas Tamás: “Gyerekként édesapámat mindig egy munkaközpontú, határozott, karakteres embernek láttam, ami azt jelenti, hogy próbálta a gyerekeknek, azaz nekünk bemutatni a munkásságát, illetve a munkára nevelni minket. Ez akkor kezdődött az én esetemben, amikor még az épületeket, beruházásokat saját embereinkkel végeztük, akkor mindig ott voltam a munkásokkal. Nekem is volt ebédidőm, szabadságom. Úgymond kijártam a ranglétrát. Édesapám próbálta átadni az információt, tudást. Folyamatosan tanultam tőle, majd ezután vont be a cég életébe, ami a mai cég vezetéséhez vezetett. Jelenleg ez egy hiány szakma, erre a szakmára szükség van. Ami hiányzik belőlem még az a határozottság, ami édesapámban tökéletesen megtestesül. Ebben van még mit fejlesztenem.”

Nyakas András: “A nagylányom jogi egyetemre ment. Az a tervünk, hogy az elképzelései mellett az iroda irányításába is be tud segíteni. Természetesen, hogyha van valamilyen jogi kérdés, akkor nem kell máshoz fordulnunk, hanem családon belül meg tudjuk majd oldani.”

Nyakas Éva: “Amikor azon gondolkodtam, hogy mit is szeretnék róla mondani ebben a videóban, miért méltatnám édesapámat, akkor arra jutottam, hogy a szakmai oldal helyett sokkal inkább személyiségéről szeretnék beszélni, amit én is megkaptam. Az, ami gyerekkoromban akarva, akaratlanul rám ragadt, az az élethez való hozzáállás, amit ő tanúsít. Tehát az, hogy tűzzünk ki egy célt, ez a cél pedig szívből jöjjön. Csináljuk szívből, tegyük bele magunkat, minden időnket, energiánkat és akkor jönni fog az eredmény. Ez a mai világban szerintem nagyon-nagyon ritka és példaértékű. Ez az egyik legfontosabb, amit gyerekkoromban tőle tanultam. Édesapámnak pedig már jöttek és jönnek is az eredményei. Ez a díjakban is megmutatkozik, de szerintem neki nem is igazán a díjak jelentik a sikert. Hogyha valaki segítséggel fordul hozzá és ő tud segíteni, azt hiszem számára ez jelenti az igazi sikert. Ez szerintem egy nagyon nemes dolog. Akinek ilyen nemes édesapja van az boldog lehet. Én, ha feleannyira leszek sikeres és jó ember, mint ő, akkor már egy nagyon értékes életet fogok élni.”

Nyakas András: “Vannak, akik 20-25 éve dolgoznak nálunk. Mi a dolgozóinkat családtagnak tekintjük. Az eredményeket és kitüntetéseket csak nekik köszönhetjük, ezeket együtt értük el a munkatársaimmal. Mi ezt próbáljuk megbecsülni, olyan fizetést is adunk. Dolgoztatni, együtt dolgozni csak jókedvű emberekkel lehetséges, ahhoz pedig megfelelő fizetést kell adni. Mi mindig próbáltunk magas bért adni, anyagilag stabilak vagyunk ezért is a dolgozóinkat mindig meg akartuk fizetni és meg is fizettük. Mi folyamatosan, ahogy nőtte ki magát a cég úgy támogattuk a rendezvényeket, így belefolytunk a város életébe. Ha valaki segítségért fordult hozzánk, azokat mindig szívesen támogattuk segítettük. Úgy gondolom, hogy egy cégnek kötelessége részt vennie a város életében, így nagyobb hírnévre is szert tud tenni nem csak a cég, hanem a város is. ”

Szólláth Tibor: “Igazából két minőséget tudok megemlíteni. Az egyik a szakember, akire én magánemberként is felnézek és polgármesterként is, hiszen a gazdaság, amit ő a családjával összeraktak azt gondolom, hogy nem csak Magyarországon, hanem bárhol megállná a helyét a világban. Látva ezt az egyszerű józan paraszti logikát, ahogyan lépésről-lépésre, kockáról-kockára működik, nagyon komoly motiváció mindenféle szempontból. Én nagyon büszke vagyok rá, hogy ismerhetem és mindig példaként emelem ki az ő vállalkozásukat. Itt következik a másik minőség, az emberi minőség. Nagyon ritkán találkozik, hogy valakinek van vagyona és maradt szíve ahhoz, hogy a közösség számára megmaradjon Bandi bácsinak. Annak az embernek, aki érzi azt, hogy neki több 100 éves kötelessége van a közösség felé, hiszen a Nyakas család tulajdonképpen az 1605-ös alapítás óta itt éli az életét, ezt ő is büszkén vallja magáról. Én azt gondolom, hogy nincs olyan civil szervezet, nincs olyan megmozdulás a városban, ahol, ha megkeresik őt, bármilyen formában ne támogatná, vagy ne lenne valamilyen formában a részese. Azt gondolom, ez egy másik jó példa és nagyon-nagyon ritkán találkozik ezzel az ember, hogy valakinek vagyona is van és megmarad a képessége, hogy tudjon rezonálni a közösség érdekeire. Itt a hajdú társadalomnak, a parasztpolgári közösségnek volt egy nagyon fontos mozgatórugója, hogy ezek az emberek tudtak önmagukért és a közösségért felelősséget vállalni. András ennek nagyon jó példája, és azt hiszem, hogy nagyon-nagyon sok ilyen gazdára lenne szükség az országban, aki önmagáért is, de a közösségért is tud felelősséget vállalni.”

Nyakas András: “Ugyanúgy, mint minden évben megrendezzük az Arató Fesztivált. Ez úgy alakult ki, hogy kezdtek megismerni bennünket, hisz itt voltunk, együtt éltünk a várossal. A gyerekek nem tudták, hogy hogyan néz ki az aratás, hogyan dolgoztak régen az emberek, mit csináltak. Ezért elhatároztuk a barátainkkal, ismerőseinkkel, hogy rendezünk egy arató fesztivált. Kezdetben csak 10-15 fő ma már azonban 1000 fő is ellátogat hozzánk, hogy lássa a kézi aratást, cséplést és mellette bemutatjuk a modern kombájnokat is. Így láthatják, hogy a mezőgazdaság milyen nehéz munka volt régen és össze tudják hasonlítani a mai modern technológiával. Minden évben nagy kérdés, hogy mivel lehetne még fejleszteni a fesztivált. Andris fiam kitalálta az ugrálóvárat a gyerekek számára, így még szórakoztatóbbá tette a fesztivált. Az önkormányzattal összekötve már kulturális programok is színesítik a fesztivál hangulatát. A záróműsor mindig egy nótaműsor, hiszen mindenki tudja, hogy mennyire szeretem a magyar nótákat. Emellett nagyon sokan jönnek iskolákból, főleg a pályaválasztás előtt. Mindig azt mondom nekik, hogy Magyarország, az Alföld mindig is a mezőgazdaságból állt. Mindig van itt mit tenni. A mezőgazdaságot semmihez sem lehet hasonlítani, egy szabad életet kínál, hogyha valaki jól csinálja akkor meg is tud belőle élni. Azt gondolom, hogy a fejlődés, a mai technológiák miatt kifejezetten fontos, hogy minél több fiatal helyezkedjen el ebben a szektorban. A mezőgazdaságot ma már nem úgy kell felfogni, mint régen. Most már kifejezetten fontos a szakképzettség, hogy be tudja indítani a gépeket, a robot- és fejőgépet kezelni tudja. Egész életemben arra törekedtem, hogy precízen, pontosan, hitel nélkül, más megélhetés nélkül tudjak gazdálkodni. Ez volt mindig is a fő szempontunk. A másik fontos dolog, amit szem előtt tartottam, hogy az itt dolgozók is családtagok, akiknek megélhetést kell biztosítani. A harmadik pedig, hogy a családot egyben kell tartani. Úgy építettem fel a vállalkozásomat, hogy ebből a gyerekeim is meg tudjanak élni. Egyszer, hogyha az unokáim visszaemlékeznek rám remélem büszkék lesznek és ők is ezzel szeretnének majd foglalkozni, amivel az édesapjuk és a nagypapájuk. Én elégedett vagyok az életemmel, elértem azt, amit elérni akartam. Itt, Hajdúnánáson elismernek minket, a Nyakas Farmnak neve van, amit nem csak itt, hanem az ország többi részén is ismernek. Sok ember jött ide tanulni és voltak, akik a diplomadolgozatukat is itt írták. Örülünk annak, hogy másokat segíthetünk és megmutathatjuk azt, hogy hogyan is fejlődött a mezőgazdaság. Az élettapasztalatról mindig van az embernek gondolatai. Sosem felejtem el, amikor még futballelnök voltam, akkor próbáltunk szponzoroka keríteni. Tulajdonképpen kérni kellett. Akkor megtanultam, hogy kérni nagyon nehéz, viszont adni könnyű. Innentől kezdve, ha jött valaki támogatásért, segítségért akkor sosem zárkóztunk el. Ez a szemlélet a gyerekeimre is átragadt. Kezdetben csak 2-3 dolgozónk volt, ilyenkor mi is részt vettünk a fizikai munkában. Azonban, ahogy nőtte ki magát a gazdaságunk, úgy ez háttérbe szorult. A feleségem feladata biztos háttér megteremtése volt, azért, hogy mi csak a munkára tudjunk fókuszálni. Ez a mai napig így van. Közösen döntöttük el, hogy a fiúk mezőgazdasági szakmát tanuljanak, annak érdekében, hogy folytatni tudják a munkásságomat. Amit az életben lehetett, azokat az elismeréseket megkaptuk és azt mondom, hogy a legnagyobb öröm az amikor az embert megdicsérik és elismerik a munkáját.”

agrotrend.hu