A Nemzet Gazdásza – Interjú Bárány Lászlóval

Az alábbiakban Bárány László a Nemzet Gazdásza cím büszke tulajdonosának inspiráló és érdekes történetét hallgathatják meg, illetve olvashatják el. A Bárány család életéről és vállalkozásuk fejlődéséről. Bárány László, évtizedeken át építette a cégét a szenvedélyes baromfitenyésztés és innovatív megoldások révén. A történetben a család több generációjának munkásságát és a vállalkozás sikeres vezetését is bemutatjuk. A videóval együtt a történet még személyesebbé válik, ahogy családtagok és barátok osztják meg a tapasztalataikat és élményeiket. 

Bárány László: „ 1952-ben születtem, november 27-én. Amikor ezt a filmet vetítik, akkor már éppen betöltöttem a 71. életévemet. Igazából Derecskén, a Derecskei-keltetőben volt az első komoly emlékem, 5 éves koromban, hogy az egész családnak valami köze van, és talán még lesz is a baromfi tenyésztéshez, keltetéshez. Nagyapám bizonyos szakmai összekülönbözés után, a 30-as évek elején otthagyta a grófi uradalmat, és Békéscsabán önálló keltető vállalkozásba kezdett, ami abban az időben nagyon nagy szó volt, hisz aki csibét akart keltetni, az kotlót ültetett, aki több csibét akart keltetni, az még több kotlót ültetett. De az én Bárány nagyapám a 30-as évek elején Amerikából importált be, akkor világszínvonalú amerikai keltetőgépeket, és ez lett Magyarországon az első úgynevezett mesterséges keltetőállomás. Így került a családunk Derecskére, 1958-ban. Azért, hogy ottani leromlott műszaki állapotú keltető üzemet az édesapám tegye rendbe, és hát ott mint keltető üzemvezető tette a dolgát, én pedig, mint gyerek, a lehető legtöbb időt töltöttem a keltetőgépek mellett, előtt, mögött, sőt a hálószobám is határfalas volt a keltetőgépek hátsó villanymotorjával, úgyhogy amikor kiköltöztünk abból a régi szolgálati lakásból, akkor egy fél évig nehezemre esett az alvás, mert hiányzott az a monoton zaj, ami igazából biztosította a nyugodt szép álmokat. Hát álmok voltak mindig, de messze nem voltak olyan szépek és olyan nagyra törőek, mint amit aztán az élet megajándékozott a valóságban. Nyilvánvalóvá vált, hogy a középiskolát, amit a Kossuth Gyakorló Gimnáziumban Debrecenben végeztem, az követően Agrár Egyetem lesz a következő stáció, hisz nagyon érdekelt az egész agrárium, és azon belül is maga a baromfi tenyésztés, és minden, ami a baromfihoz hozzá is kapcsolódik. ”

Prof. Dr. Nábrádi András: „ Nagyon sajátos időszak volt, 1970-es évek közepétől kerültem én is ide, akkor már Laci másod-harmad éves hallgató volt, és amikor becsöppentem, mint első éves, akkor csináltak ezek a fiúk egy olyan egyetemi napokat, ami, hát mindenki számára emlékezetes volt. Ilyen még a világon nem volt, nem lesz. Mit csináltak? Hát olyat, hogy eltemették az Egyetemet. Egy koporsót vittek körbe, leváltották a rektort, leváltották a dékánt, leváltották a tanszékvezetőket, és magukat nevezték ki, diákokat a különböző pozíciókra, többek között Bárány Laci is pozíciót nyert. Az akkori barátjával, Szabó Bélával, akik nagyon jó párost alkottak. Nagyon büszke a generációkra, a nagyapjára, édesapjára, utódjaira, tudatosan neveli a generációkat. Én azt hiszem, hogy ennél nagyobbat, jobbat csinálni, hogy egy tudatos családi gazdaságnevelés, családi vállalkozásnevelést végrehajtani úgy, hogy most már az unokák vannak a gyújtópontban, a középpontban, nem is már a fiúk. A fiúk már elérték, amit el kellett érni. Ez egy példaértékű, fantasztikus és irigylésreméltó, bár mindnyájan ilyenek lehetnénk, hogy tudatosan építjük azt a birodalmat, ami végül is nem csak a Bárány családnak, hanem az országnak, a régiónak is nagy haszonnal bír. ”

Bárány László: „ A 90-es évek végére az akkor már Baromfi Coop Kft. néven működő társaság egy erős, középméretű vállalkozássá fejlődött, több mint kétszáz munkavállalóval, és az árbevételünk meghaladta a 4 milliárd forintot. Az első években mindent megtettünk annak érdekében, hogy a piacon megkapaszkodjunk. Ebben nagyon nagy segítségemre volt, hogy akkor jött ki az egyetemről, abban az évben, 2004-ben László fiam, ugyanarról az Agrár Egyetemről, ahol az édesapja koptatta a padokat, és rá két évre az öccse, Péter. A két fiam 2004-2006-ban beszállt a cégbe, és elkezdődött egy olyan komoly munka, amiben elég hamar megismertük, hogy hol vannak a határaink. „

Bárány Péter: „ Gyerekként az ember máshogy érzékeli a világot, bármi elérhető, minden elérhető számára lehet űrhajós, varázsló, bármi, mert minden lehetséges. Aztán felnőttként azt nevelik bele az iskolába, meg az élet folyamán, a munka világába is azt próbálják belenevelni, hogy miért és hogyan nem lehetséges. Édesapámat, én azt gondolom, ez különbözteti meg a többi vezetőtől, hogy ő mindig azt és úgy közelítette meg, hogy nem mi, miért, hogyan és mennyire nem lehetséges, hanem minden lehetséges, mindent el lehet érni, ha az ember hisz benne a lehetetlen nem létezik. ”

Ifj Bárány László: „ Abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy az apámat 46 éve ismerem, apaként szigorú volt, de mindig melegszívű és támogató. Először főnökként, majd tulajdonostársként nagyon hasonló attitűdöket mutatott. Az elmúlt huszonöt évben volt szerencsém nagyon sok vezetővel találkozni, hozzájuk hasonlítva azt gondolom, hogy az apám egy zseni. Nem találkoztam hozzá hasonló kivételes képességű vezetővel. A különlegesség, ami kiemeli a többi vezető közül, az emberekkel való bánásmódjában rejlik, illetve arra, hogy nagyon jól tud bánni a korbáccsal és a nyalókával. Azt gondolom, hogy ez az, ami ki tudta emelni a kortársai közül. Amikor nagy baj van vagy válság van, és mindenki ideges, akkor ő mindig nyugodt, és ez egy nagy támogatás az egész csapat számára. Számomra ő testesíti meg a nyugodt erőt. „

Bárány László: „ A 2008-as, 2009-es évben bekopogott a kisvárdai ajtón az amerikai McDonald’s, európai nagy beszerző cége, az OSI, és azt mondta, hogy ő lát perspektívát ebben a Master Good, Baromfi Coop csoportban, de azzal is tisztában volt, hogy az a hatékonyság, az a méret, és az az alkalmazott tudás az nem elegendő egy tartós piaci állapotnak a megtartásához, és főleg ahhoz nem, hogy ez fejlődjön. Szó szerint az történt, hogy kaptunk egy ultimátumot, ami valahogy úgy szólt, mint a slágerben vagy a magyar nótában, csak nem úgy, hogy két út áll előttem, melyiken induljak? Hanem egy út áll előttünk, melyiken induljak, és ez le volt fektetve a McDonald’s által, hogy nekünk növekedni kell, fejlődni kell, és elsősorban tudást kell vásároljunk, ami meg is indult a 2009-es, 2010-es években. Ezt követően már milliárdos nagyságrendű adózott eredménnyel zártunk minden évet, ami megadta a lehetőséget egy intenzív beruházáshoz, intenzív fejlesztéshez. Ez a fejlesztés egészen a 2020-as évekig organikus volt, tehát addig sem, és azt követően sem privatizáltunk semmit. 2020-ban már a Master Good csoport láthatósági mellény nélkül is látszott Európában, hisz a kibocsájtásunk már megközelítette az évi 200 ezer tonna élő csirkét, illetve ennek a késztermékét. A 2020-as év egy olyan lehetőséget biztosított a vállalatcsoport számára, amivel éltünk, ezt úgy hívjuk, hogy a Saga megvásárlása, vagy a Saga akvizíciója. Nagyon sokat változott a szemléletünk a környezetünkről, a fenntarthatóságról, és ebben nemcsak a körforgásos gazdasági szemlélet, hanem az is bejátszott, hogy fölrobbantak mintegy két éve az energiára. Ahogy lehetett, és amilyen tempóban tudtunk, növeltük a megújuló energia előállításának a kapacitásait. Jelen pillanatban 2023 év végén 18 MW, jövő ilyen korra, tehát 2024 végére 40 MW áramtermelés származik majd megújuló energiaforrásból. Ez a teljes cégcsoport villany felhasználásának a 42 százaléka. Mindezek mellett törekszünk arra, hogy a hővisszanyerő energiatakarékos rendszerekkel, a gázfelhasználást a felére, egyharmadára csökkentsük. Ezeknek a beruházásai egy része elkészült, egy része folyamatban van és nagyon nagy az esélyünk arra, hogy ezt a tudatos, fenntartható gazdálkodást támogatva, és jelentős beruházásokkal megvalósítva a 30-as évek elejére, 2032-33-ra, talán a karbonsemlegesség lehetősége, vagy ennek az elérése, az biztató lesz. Mondhatnám azt is, hogy 71 éves korában az ember már szinte mindent elért, vagy mindent is, de természetesen nem tartok még itt, hisz a két fiam kezében van az operáció a cégcsoport teljes tevékenységének 95%-ban. László az idősebb, ő most már tizedik éve viszi az élelmiszeripart, Péter, az öccse pedig az agráriumot. Ez egy nagyon szerencsés egybeállás, mert elhatárolt területek, de mégis egymással rendkívül szoros módon összefüggő területek, hisz a körforgásos rendszernek a jellemzője az, hogy összeadódnak és beszámítódnak az egyes termelési területeknek a produkciói. Több mint tíz évvel ezelőtt elkezdődött a Bárány családban egy generációváltó folyamat. Ez a folyamat az elején elég döccenőkkel tarkított volt, ahol feszültség és dörzshatás volt, ott általában mindig hőtermelő képesség kísérte a jelenséget, de ennek a kultúráját is megtanultuk, és ez egy olyan jó érzés egy alapítónak és egy apának, hogy a két fiával együtt menetelnek, együtt terveznek és együtt érik el a sikereket, ami szinte semmihez nem hasonlítható. A beruházásoknak az előkészítése és az ezzel való tulajdonosi törődés az még néhány évig nálam marad, de az igazi jövőkép az öt unokának a pályára állítása. Tavaly volt az első papaépítő tábor, ami arról szólt, hogy visszatérjenek a környezetbe, jöjjenek vissza az unokáim, nézzék meg, hogy az a pénz, amiből ők jól élnek, hogy az a pénz, az hol termelődik meg, milyen műszaki, technikai és humán környezetben. Beálltak a tyúktelepre tojást szedni, csirkét felszedni, keltető üzemben takarítani, csibét válogatni. Mindezt azzal a nagyapai és szülői meggyőződéssel, amivel én annak idején az édesapjukat ugyanígy bevontam, úgy hívjuk ezt, hogy egy korai bevonás. Bevontam őket a vállalkozásba, hisz értékrendet igazából gyerekkorban lehet kialakítani, és az alapokat most kell ehhez megteremteni. A családban talán a legjobb és legsikeresebb döntésem a párválasztás volt a nejem, Zsuzsi. ”

Bárány Zsuzsa: „ Barátoknak szoktam mondani, hogy bárányhoz mentem feleségül, de végül egész közös életünkben oroszlánt szelídítettem. Laci egy nagyon erős, határozott egyéniség. Tulajdonképpen mindenhez kitartóan, állhatatosan, magas hőfokon viszonyul. A szakmai kihívásokhoz, a család szeretetéhez, a szerelemhez, az unokák szeretetéhez jó humora van. Ez nagyon fontos, a nehéz helyzetekre is sokszor megoldás. Nagyon jól érezzük magunkat egymás társaságában, kettesben is, még közel 48 év után is. Úgy gondolom, hogyha újra választhatnék, akkor is biztos őt választanám társul. Az üzleti gondolatokat, problémákat általában nem osztja meg velem, de a nagyobb dolgokról természetesen beszélünk. Sok minden nem változott. Így az, hogy ugyanúgy tud lelkesedni, és szereti a játékosságot, a homo ludens, ahogy mondják, viszont megfontoltabb lett az idők folyamán, ez kétségtelen. Egy ilyen nagy vállalkozás felépítése azért toleranciát követel a családtagoktól, ami nem mindig könnyű. Azonban a humor ezen is sokat segít. ”

Szabó Imre: „ Bárány Lászlót, Lacit már több mint 50 éve ismerem. Az első találkozásunk az egy emlékezetes volt, de inkább arról beszélnék, hogy a másik szakasza kb. 25 évvel ezelőtt kezdődött, amelyikben már az üzlet is benne volt. Abban az időszakban még egy kék barkasszal járt, és a saját garázsában lévő keltetőbe kikeltetett naposcsibéket hordta vidékre a gazdasszonyoknak, és onnan indult az ő pályafutása, az üzleti pályafutása. Azóta nem kétséges, hogy egy hihetetlen nagy pályát ért be, de én azt gondolom, hogy teljesen megérdemelten, mert egy hihetetlen ambiciózus, fegyelmezetten és célratörően végző munkáját. Példaképünk mindnyájunknak nekünk a barátoknak is és nagyon sokat tanultunk, tanulunk tőle. Amikor baráti összejövetelek vannak, akkor is jelentős a üzleti beszélgetések aránya. Idővel megértettük egymás szemléletmódját, és szeretünk is egymásnak adni és kapni is. Nagyon sokat fejlődött szinte, aki közel van hozzá üzletileg is, abban a szemléletmódban, abban a gondolkodásmódban, amit ő képvisel. Illetve mi is időnként tudunk neki segíteni, tehát közösen alakult ki az a szemléletmódunk, a gondolkodásmódunk, ami a mai üzlettel kapcsolatos. Lacinak az üzleti sikerének a titka az az elszántsága és elkötelezettsége, de inkább azt mondom, hogy van egy víziója neki, amiben ő megfogalmazta saját magának, hogy ő a legjobb lesz, és nem csak a saját ágazatában, hanem úgyis mint családapa, úgyis mint barát, úgyis mint társ. Szerintem ez a vízió, ami élteti, és amilyet minden napjára kell, és minden nap dolgozik. ”

Bárány László: „ A szakmai sikerek mellé tulajdonképpen azt kívánkozik az első helyre, hogy a két fiam egymással harmonikus szakmai és családi összhangban minden olyan dologban szinte világszínvonalú eredményt produkáltak, amire tényleg büszke lehet egy alapító, vagy akár egy aktív tulajdonostárs. Az is igaz, hogy ebben közre játszott az a családi értékrend, ami alapján mi egy erős, összetartó család vagyunk. Kisebb-nagyobb szakmai viták mellett is az összetartás és a szakmai összetartozás jelöli ki nekünk az irányt, mert meggyőződésem, hogy csak erős, összetartó családnak van, vagy lesz sikeres vállalkozása. ”

agrotrend.hu