Babits Pincészet

A család Tokaj-Hegyaljához kötődő története IV. Béla királyig nyúlik vissza, amikor olasz telepesek érkeztek Hegyaljára (más néven Stipula), hogy kiterjesszék a szőlőtermesztés és a borkészítés modern technológiáját. A borászati hagyományok egy generációra nyúlnak vissza, amelynek folytonossága a mai napig tart.

A borászat hagyománya generációról generációra öröklődik egészen napjainkig. Az első osztályú kategóriába tartozó szőlőültetvények a Zemplén vulkanikus hegységének déli és délkeleti lejtőin találhatók. A család szőlőültetvényei a Bodrogszegi határában fekvő Poklos-dűlőben, az olaszliszkai Vay-ban és a tolcsvai Kincsem-dűlőben találhatók.

A szőlőültetvények földrajzi elhelyezkedése kiváló; a tengerszint feletti magasság optimális (150-200 m). Sem a késő tavaszi, sem a kora őszi fagyok nem ártanak az udvaroknak, így a pincék folyamatosan minőségi borral vannak ellátva. A Tokaji Aszú, a Tokaji Édes és Száraz Szamorodni, valamint a Furmint borok a Tokaj-Hegyalja zárt borvidék jellegzetes borai. Ezek a borok az adott régióban termesztett Furmint, Hárslevelű és Sárgamuskotály borokból készülnek.

A Babits család a helyi hagyományoknak megfelelően kezdi meg a szüretet, amikor a szőlő cukortartalma eléri a 22-24 fokot.

A különböző dűlők szőlőjét a szürettől a palackozásig külön kezelik, és a préselést kíméletesen végzik. Az így nyert must adja az egységesen színvonalas Babits borok alapját. A pince, a borospince falait borító nemespenész (cenospodium cellar) és a hagyományos tölgyfahordók szintén nagy jelentőséggel bírnak a tokaji borok kialakításában és főbb jellemzőinek megadásában. A több száz éves, riolittufából vájt pincék hőmérséklete állandóan 10-12 Celsius-fok.

A tokaji borkülönlegességek készítésének megvan a maga sajátos módja, amelyet a mai napig követnek, és a pince is őrzi ezeket a hagyományokat. A világszerte egyedülálló régi tokaji bor (aszú) és a „királyok boraként” ismert szamorodni szőlőjét kézzel, szőlőről szőlőre szüretelik és gyűjtik. A borpincék célja, hogy kiszolgálják a minőségi borok kedvelőit, míg a kifejezetten magas színvonalú borok kínálatával a borkultúra korábbi színvonalának visszaállítását célozza. Ez a család a hagyományos oxidatív érlelési eljárást követi a borok készítésekor, de a könnyű, friss, üde borok esetében reduktív eljárást is alkalmaznak.

A tolcsvai pince egy részét borkóstoló túrák céljából rekonstruálták.

A pince története közel 800 évre nyúlik vissza, ami jól látható a falakat körülvevő vastag nemes penészesedésről. A pincét 2002-ben az UNESCO Világörökség részévé nyilvánították. A pincészet rendszeresen képviselteti magát nemzetközi és hazai borversenyeken, ahol kimagasló eredményeket érnek el.

Központjuk Szegi községben található, a Poklos Dűlő lábánál, helyezkedik el. Itt található Tokaj-Hegyalja legmélyebb pincéje. Az épületek építését a Mudrányi család kezdte meg a XVI. század végén, majd a leszármazottak, Mudrányi Pál és Mudrányi András folytatták, akik kibővítették a borházat és megépítették a pincét. Az államosítás után a borház a Tokaj-Hegyaljai Nemzeti Borászat tulajdonába került. Később, a hetvenes évek végén heves viharok idején menedékként és melegedőhelyként használták télen. Végül a Babits család megvásárolta, de az épület annyira megrongálódott, hogy a nulláról kellett újjáépíteni.

Ma a régi épület visszanyerte elveszett pompáját. A pince 40 méterrel a föld alatt található, és a 82 lépcsőfokon lefelé haladva a szintkülönbség helyenként eléri a 65 fokot. A pince felső rétege bazalt, alul pedig riolittufa a fő réteg. Az átlaghőmérséklet 10-13 °C körül van, a páratartalom pedig 98%. A belmagasság a pince egyes részein eléri a 8 métert.