Harmadik országokból importált húsoknál tiszteletben tartják az állatjólétet?

Az állattenyésztési élelmiszerláncban tevékenykedő, hasonló gondolkodású uniós partnerekből álló „Európai Állattenyésztés Hangja” elnevezésű csoport újabb kommunikációs anyagában olyan szenzitív kérdéseket feszeget, mint, hogy megfelelnek-e a harmadik országokból importált húsok az uniós állatjóléti előírásoknak, vagy hogy hogyan teremthető meg a fogyasztók, a termelők igényei és az állatok érdekei közötti összhang?

Az Európai Unió a világ legnagyobb élelmiszer-importőre, amely jelentős és egyre növekvő mennyiségű húst és húskészítményeket importál. A baromfihús a legfontosabb importágazat, amelyből 2023-ban 985,38 ezer tonnát importált az unió. Az EU egyben a világ egyik legnagyobb baromfihús-termelője és a baromfitermékek nettó exportőre is, éves szinten mintegy 13,4 millió tonnás termeléssel. Az EU elsősorban Brazíliából, Thaiföldről és Ukrajnából importálja a magas értékű, az európai fogyasztók által előnyben részesített baromfitermékeket, köztük a mellhúst és a baromfikészítményeket, mivel ezen országokban jóval alacsonyabbak az előállítási költségek. A második legnagyobb mennyiségben importált hús az EU-ban a marhahús, 2023-ban 375,19 ezer tonna volt a marha- és borjúhús behozatal.

Forrás: pixabay.com

Megfelel-e a harmadik országokból importált hús az uniós állatjóléti előírásoknak?

A hasított testtömeg tekintetében az elsődleges kereskedelmi partner az Egyesült Királyság, amely a marhahús behozatal 28,3%-át fedi le, majd közvetlenül utána a dél-amerikai országok következnek, amelyek együttesen az EU-ba irányuló marhahúsimport 57,1%-át adják: Brazília (26,4%), Argentína (16,9%) és Uruguay (13,8%). Brazília és Argentína önmagában az importált marhahús értékének közel 44%-át fedi le, a harmadik legfontosabb kereskedelmi partner pedig az Egyesült Királyság, amelyet Uruguay, az USA és Ausztrália követ. A baromfitermékekhez hasonlóan itt is elsősorban a nagy értékű húsrészeket importálják az EU-ba, ami azt jelenti, hogy a közösségen belül előállított termékeknek a harmadik országokból érkező termékekkel folytatott versenye még nagyobb gazdasági hatást gyakorol az uniós termelőkre. De vajon a harmadik országokból behozott hús előállítási módja megfelel-e az európai állatjóléti előírásoknak?

Az EU a kereskedelemi folyamatok megkönnyítése érdekében kétoldalú szabadkereskedelmi megállapodások előkészítése keretében folytat tárgyalásokat ezekkel az országokkal. E tárgyalások során az EU igyekezett olyan kérdésekre vonatkozó rendelkezéseket beépíteni a megállapodás tervezetekbe, mint például az állatjólét. Ezek a rendelkezések azonban gyakran a felek közötti együttműködést igénylik, azaz nem kötelező érvényű szabályok. Ami az állatjólétet illeti, a harmadik országokból származó behozatalra az adott ország nemzeti jogszabályai vonatkoznak és sok olyan országban, ahonnan importálunk a jogszabályok meglehetősen korlátozottak.

A WTO szerepe

Az állatjólétet ma már a Kereskedelmi Világszervezet (WTO) szabályai is elismerik, de a kérdés összetett. Elméletileg a magas állatjóléti normákkal rendelkező uniós országoknak azonos normákat kellene előírniuk az importált termékekre. Ugyanakkor, míg egy WTO-tag megtilthatja a területén a megkérdőjelezhető gazdálkodási gyakorlatokat, de nem korlátozhatja az ilyen gyakorlatok alkalmazásával előállított termékek más országokba történő bevitelét. Ezért nincs garancia arra, hogy a harmadik országokból behozott hús esetében az alkalmazott előállítási-, vagy az élő állatok esetében a tartási körülmények megfelelnek azoknak az előírásoknak, amelyeket az uniós termelőkkel szemben támasztanak.

Az elmúlt években azonban a WTO olyan fontos döntéseket hozott, amelyek az állatjólét és a környezet szempontjából egyaránt potenciálisan kedvezőbbek lehetnek. A baromfihús esetében például az állatok leöléskori védelmére vonatkozó szabályozásokat a harmadik országnak „egyenértékű módon” kell végrehajtania. A tojáságazatban a Bizottság a kereskedelmi megállapodásokban igyekszik érvényesíteni a hagyományos ketreces tartás uniós tilalmát, amely 2012-ben lépett hatályba. Mindezek fényében az uniós mezőgazdasági termelők, szövetkezetek és szervezetek globális szinten támogatják a magas szintű állatjóléti normákat. Az uniós érdekelt felekkel együttműködve arra ösztönzik a kereskedelmi partnereket, hogy tartsák tiszteletben a magasabb szintű állategészségügyi és állatjóléti normákat.

A húsra vonatkozó importszabályok teljes mértékben harmonizáltak az EU tagállamaiban

Az EU-ba irányuló húsexportban érdekelt nem uniós országoknak tevékenységspecifikus iránymutatásokat kell követniük annak biztosítása érdekében, hogy exportjuk megfeleljen a magas szintű higiéniai, fogyasztóvédelmi és állategészségügyi előírásoknak. Például a friss hús és a húskészítmények EU-ba történő behozatalához állatorvosi bizonyítványra van szükség. Az Európai Bizottságnak előzetesen el kell ismernie a nem uniós ország illetékes hatóságát. Ez az elismerés biztosítja, hogy az exportáló ország ugyanazoknak az előírásoknak feleljen meg, mint az uniós tagállamok. Az EU hangsúlyt fektet a minőségirányításra és a folyamatok ellenőrzésére a teljes élelmiszerláncban, a termelőtől az fogyasztóig. Az állategészségügy, az élelmiszer-biztonság, a környezetvédelmi előírások és az állatjólét átláthatósága alapvető fontosságú. Az illetékes nemzeti állat-egészségügyi hatóságnak kell lefolytatnia a húsbehozatallal kapcsolatos minden kétoldalú tárgyalást és párbeszédet.

Forrás: pixabay.com

Folyamatos vita tárgyát képezi az az elképzelés, hogy az importált termékekre ugyanazokat az állatjóléti előírásokat írják elő, mint amelyeket az EU-ban alkalmaznak. Az Európai Bizottságot felkérték, hogy vizsgálja meg az uniós állategészségügyi és környezetvédelmi előírásoknak − beleértve az állatjóléti előírásokat is − az importált mezőgazdasági és élelmiszeripari termékekre történő alkalmazhatóságának alapján és jogi megvalósíthatóságát. Az uniós állatjóléti előírásoknak az importált állati termékekre való alkalmazása folyamatosan olyan termékeket kínálna az uniós fogyasztóknak, amelyekkel etikai szempontból jobban tudnának azonosulni és amellyel jobban megelégednének. Ez biztosítaná, hogy az európai fogyasztás ne tápláljon kegyetlen és fenntarthatatlan termelési modelleket az EU határain túl.

Fontos azonban megjegyezni, hogy az importált állati eredetű termékek jelenleg nem tartoznak az uniós állatjóléti szabályok többségének hatálya alá. Az uniós állatjóléti jogszabályok felülvizsgálata során foglalkozni kellett volna ezekkel az érvekkel és az új állatjóléti követelmények lehetőséget adtak volna arra, hogy az EU vezető szerepet töltsön be a fenntartható élelmiszerrendszerekre történő globális átállásban. Ez magában foglalja a ketreces tartási rendszerek, a csonkítások és a hímivarú csibék selejtezésének tilalmát, valamint az állománysűrűségre, a férőhely nagyságára, továbbá a környezetgazdagításra vonatkozó kérdéseket egyaránt. Minden változtatásnak azonban összhangban kell állnia a WTO szabályaival. Ez egy összetett kérdés, amely a fogyasztók, a termelők és az állatok érdekeinek tekintetében történő összhang megteremtését szolgálja, és amely aktív politikai vita tárgyát képezi.

agrotrend.hu / Nemzeti Agrárgazdasági Kamara