A csíráztatott magvak és az azokból készült termékek élettani jelentősége

A csíráztatás az egyik legősibb természetes eljárás. Már az ókori sumérek, az akkádok és az egyiptomiak is a csíráztatott árpából és tönkebúzából előállított malátából készítettek italt.

Csak kifejezetten csíráztatásra szánt vagy megbízható forrásból származó, esetleg magunk szárította, friss, egészséges magok használhatók fel. Étkezési célra nem alkalmasak a csávázott mezőgazdasági vetőmagok. Csíráztatás előtt el kell távolítani a hibás szemeket, mert azok nem csíráznak ki.

Forrás: pxhere.com

A nyugalmi állapotban lévő magvakban az enzimgátlók megakadályozzák, hogy a magvak idő előtt kicsírázzanak, melyek – fogyasztásukkor – az emészthetőségüket, a tápanyagaik felszívódását is gátolják. Általánosan ismert, hogy a csírázó magokban a csírázás megkezdésekor a tárolt tápanyagok felhasználásával indul meg a csírázás folyamata. A tartalék tápanyagok mobilizálásához előbb a szükséges enzimek indukálódnak vagy szintetizálódnak, melyek segítségével azután megindul a csíranövények fejlődése. A len-, napraforgó-, repce-, szója stb. magokban 35-45% olaj és 15-20% fehérje adja a tartalék tápanyagok legnagyobb részét.

Értékes, biológiailag aktív anyagok is keletkeznek a csíráztatás során, amelyek főként az antioxidáns folyamatokban vesznek részt. A lenmag a hihetetlen hatóanyagai mellett tele van antioxidánsokkal is, így fogyasztása hozzájárul az öregedési folyamatok csökkentéséhez, a hormon egyensúlyhoz, a sejtek egészségéhez, a bélben található probiotikumok növekedéséhez. A csíráztatott lenmag rendszeres fogyasztása csökkentheti a megfázásos, influenzás megbetegedések számát és enyhítheti lefolyásukat.

agrotrend.hu / NAK