Árrésvizsgálat indul a francia kiskereskedelemben

A termelői és a fogyasztói árak között szakadék vizsgálatára alakult meg a bizottság: a friss gyümölcsöknél 40%-os, egyes zöldségféléknél pedig 67%-os árrés is lehet.

Franciaországban december 17-én kezdte meg munkáját a termelői árak és a kiskereskedelmi árak különbségeit vizsgáló parlamenti bizottság, amelyet október végén hoztak létre Antoinette Guhl párizsi szenátor kezdeményezésére. A testület legkésőbb 2026 májusáig készíti el jelentését, célja pedig a jelenlegi, rendkívül átláthatatlan árképzési rendszer feltérképezése, valamint annak megértése, miként alakulhatott ki ekkora különbség a fogyasztók által fizetett árak növekedése és a gazdálkodók számára kifizetett, tartósan alacsony árak között. (Januárban Olaszországban is elindult egy hasonló vizsgálat a versenyhivatal részéről.)

Forrás: pixabay.com

A fogyasztóvédelmi szervezetek már a vizsgálat elején rámutattak, hogy a nagy áruházláncok jelentős árrést alkalmaznak a feldolgozatlan termékeken. Marie-Amandine Stévenin (UFC–Que Choisir) szerint a legfontosabb feladat a teljes transzparencia megteremtése, mivel a kiskereskedelem az erősen feldolgozott, kényelmi termékeken alacsony árréssel dolgozik, miközben a friss, nyers áruk esetében 30–40% közötti árrést érvényesít. A Prix et Marges Obszervatórium adatai szerint a friss gyümölcsökön akár 40%, egyes zöldségféléken pedig 67% is lehet az árrés, ami közvetlenül befolyásolja az egészséges élelmiszerek elérhetőségét, közvetve pedig a népegészségügyi helyzetet is.

Az UFC–Que Choisir részletes, termékkategóriánkénti vizsgálatot kér az ár- és árrésképzésről, külön kezelve a nyers és feldolgozott termékeket, valamint a saját márkás és országos márkákat, hogy egyértelműen láthatóvá váljon az Égalim-törvények gyakorlati érvényesülése és a különbség az egészséges, illetve az ultrafeldolgozott termékek árrései között.

A fogyasztók számára is könnyebben értelmezhetővé tenné a rendszert Olivier Dauvers újságíró javaslata, aki szerint bizonyos, jól körülhatárolható termékkörökben – például a tejtermékeknél – fel kellene tüntetni a termelőnek kifizetett árat. Ez szerinte közvetlen kapcsolatot teremtene a bolti ár és a gazdálkodói jövedelem között, hasonlóan a C’est Qui Le Patron? (“Ki a főnök”) című kezdeményezéshez, anélkül hogy felborítaná az ágazat gazdasági egyensúlyát.

Egyes képviselők ennél is tovább mennének, és célzott ár- és árrés-szabályozást tartanának szükségesnek, és felvetik, hogy mikor fordul meg végre az a logika, amely az egészséges termékeket teszi drágábbá. Ezért egy mintegy száz alapvető termékből álló lista létrehozását javasolják, amelyeket önköltségi áron értékesítenének. Érdekesség, hogy több áruházlánc – például a Système U – már alkalmaz hasonló gyakorlatot, de tartós megoldást csak jogszabályi keretek biztosíthatnak, mivel pusztán a kereskedők jóindulatára építeni nem realitás.

Egy december 18-án lefolytatott meghallgatáson Stéphane Joandel (FNPL), Ronan Collet (Légumes de France), Mickaël Mazenod (FNPF) és Bruno Darnaud (Gefel) ismertette a termelői oldal álláspontját. A gyümölcs- és zöldségágazat szerint a jelenlegi árképzésben tartós, szerkezeti egyensúlytalanság alakult ki, amelyet tovább súlyosbít a kiskereskedelmi koncentráció, a jelentős piaci ingadozások és a tisztességtelennek tartott importverseny. Darnaud rámutatott, hogy míg korábban hat-hét nagy kereskedelmi szereplő volt jelen, ma már csak négy dominálja a piacot, és a termelők sok esetben 70–80% arányban tőlük függnek.

Ebben a helyzetben az árak naponta változnak, szerződéses biztonsági háló nélkül. Collet szerint a zöldségágazatban a legtöbb értékesítés azonnali, szerződés nélküli piacon zajlik, ami miatt az Égalim-törvények hatása alig érezhető. A termelők helyzetét tovább nehezíti a folyamatos költségnövekedés: Mazenod kiemelte, hogy a munkaerő a teljes termelési költség több mint 50%-át is kiteheti, miközben az energia, a szállítás, az inputanyagok és a klímaváltozásból fakadó alkalmazkodási kényszerek is növelik a terheket, ráadásul a termelékenység már nem javul.

Az importáruk különösen erős nyomást gyakorolnak a piacra. Darnaud szerint a kereskedők a külföldi termékeken alig alkalmaznak árrést, gyakran veszteséget jelentő árszinten, vevőcsalogatóként használják őket, ami elegendő ahhoz, hogy irreálisan alacsony árszintet alakítsanak ki. Collet példaként említi, hogy a marokkói paradicsomot egész évben 0,99 EUR/ doboz áron értékesítik, ami a francia költségszinttel egész egyszerűen összeegyeztethetetlen.

A folyamatos akciók tovább torzítják a fogyasztói árérzékelést. Collet szerint ugyanaz a termék egyik héten akciós, a következő héten pedig három-négyszeres áron jelenik meg, ami teljesen összezavarja a vásárlókat. A termelői szervezetek és eredetvédelmi csoportok szerepének erősítését többen is elengedhetetlennek tartják, ugyanakkor a versenyjogi szabályozás módosítását is szükségesnek látják. A meghallgatásokon végigvonuló egyik legfontosabb aggodalom a termelési szuverenitás fokozatos eróziója. Mazenod szerint a csökkenő jövedelmek, a zsugorodó termőterületek és a gazdálkodók számának visszaesése egyértelmű jelzés: a francia gyümölcs- és zöldségágazat fennmaradásához elengedhetetlen egy átláthatóbb, kiegyensúlyozottabb gazdasági környezet megteremtése.

agrotrend.hu / FruitVeB