A klasszikus állattartás utolsó évtizede?

Összezuhan a német sertésszektor

E gondolkodást – immár szokásomhoz híven – a német mezőgazdaságból hozott példával kezdem. A 25 éves mélypontra jutott német sertésállomány üzenete fontos számunkra is. A Szövetségi Statisztikai Hivatal adatai szerint, 2021 november 3-án 23,6 millió sertés volt Németországban. Ez a legutóbbi mérés (2021. május 3.) óta 4,4 százalékkal, 1,81 millió állattal kevesebb. Az egy évvel korábbi létszámhoz képest pedig már 9,4 százalékkal, 2,45 millió sertéssel zsugorodott.

2021. november 3-án 18 800 sertéstelep működött Németországban. Míg 2020-ban 1600, addig 2021-ben május óta 900 sertéstartó hagyott fel e tevékenységével. Tíz év alatt 12100-zal kevesebb a sertéstartó Németországban, ami 39 százalékos csökkenés. Mivel a gazdaságok száma nagyobb mértékben csökkent, mint a tartott sertések száma, az elmúlt tíz évben az átlagos sertésállomány 886-ról 1254 sertésre nőtt. Ez alapvetően természetes folyamat, hiszen a gazdaságos üzemméret, a hatékonysági verseny ezt tartósan generálja, de a gyorsulás már nem az. Az emelkedő költségek és az alacsony sertésárak, a szigorodó állattartási feltételek által katalizálva hosszú távon alakítják át a német sertésszektort.

Megjegyzem, nem csak a sertésállomány, hanem a szarvasmarhák száma is csökken a németeknél. 2021. november 3-án körülbelül 11 millió szarvasmarhát tartottak Németországban. Ez 1,2 százalékkal, 136 600 állattal kevesebb, mint 2021 májusában. Hasonló csökkenés volt megfigyelhető a tejelő tehenek számában is: a jelenlegi felmérés időpontjában körülbelül 3,8 millió állatot számoltak itt. Ez 1,5 százalékkal, 58 800 állattal kevesebb, mint 2021 májusában, szemben az előző évi (2020. november 3-i) állományadatokkal, ami 2,3 százalékkal, azaz 88 700 tejelő tehénnel volt kevesebb.

Folytassuk a sokkoló adatok sorolását az értéklánc következő tagjánál! Az állomány-csökkenés szükségszerűen meglátszik a vágások számában is. A Szövetségi Statisztikai Hivatal előzetes adatai szerint idén októberben alig 4,25 millió sertést vágtak le. Ez 226 100 állattal, 5,1 százalékkal kevesebb, mint 2020 októberében. Az idei év első tíz hónapjában a levágott állatok száma közel 1,5 millió állattal, 3,3 százalékkal 43 millióra emelkedett az előző év azonos időszakához képest. Ha a koronavírus előtti 2019-es évet tekintjük viszonyítási alapnak, akkor 2,93 millióval, azaz 6,4 százalékkal kevesebb sertést dolgoztak fel. A sertéshústermelés 2020. január-októberhez képest azonban „csak” 2,9 százalékkal, 4,12 millió tonnára esett vissza a magasabb vágósúly miatt.

2021 első tíz hónapjában 42,07 millió hazai eredetű sertés került horogra a vágóhidakon. Ez mintegy 411 500 darabbal, 1,0 százalékkal kevesebb, mint az előző év azonos időszakában. Tehát 2021 első felében csak a kisebb külföldi sertéskínálat volt a felelős a helyi vágási mennyiség visszaeséséért. Júliustól viszont kevesebb állatot szállítottak a vágóhídra hazai istállóból is. A német sertéspiaci válság tehát magával rántja a beszállítóit is a környező országokban, de minket sem kímél.

fotó: wikimedia

Nő az in-vitro hús versenyképessége

Érdekek szövevénye az ami a világ húspiacain zajlik. A laborokban készült termékek érdekes módon éppen akkor jelentek meg a piacon, amikor a környezetvédelemre, az állatjólétre hivatkozva egyre erősebb támadások érik a hagyományos állattartást, aminek a jogszabályi keretei is szorítják a hurkot. A hatalmas befektetői vagyonok, amelyek az új iparágba kerültek, nyilván magas megtérülést várnak el, és ennek eléréséhez meg is van minden eszközük.

Az idézett professzor, Nick Lin-Hi a Vectai Egyetemről úgy véli, hogy az állattenyésztésre hamarosan már nem is lesz szükség. Azzal egyet kell értenünk, hogy a globális klímacélok eléréséhez radikális változtatásokra van szükség. A fenntarthatóság azonban nem egyenlő az ipari termékekre való átállással. A kérdés, hogy a fogyasztó hogyan dönt a boltok polcai előtt. Ezzel kapcsolatban nem lehetnek illúzióink. A fogyasztó elsősorban az árak alapján dönt. Ha erre a kommunikáció, a marketing rádolgozik, ez magas szinten befolyásolható. Ha telekürtölik a világot az in-vitro hús vélt vagy valós előnyeivel a környezetre, a kereslet növekedése felgyorsul. Az egyre nagyobb gyártási kapacitások pedig egyre alacsonyabb árakat fognak tudni produkálni. A hagyományos húsfélék gyors ütemben emelkedő előállítási költségei, valamint az új termékek csökkenő önköltsége között pedig elég hamar találkozó várható. Nos, ebben a pontban fog eldőlni a mérkőzés, méghozzá hosszú távra. Lássuk be a Lin-Hi-hez hasonló professzorok érvrendszere nagyon erős. Kevesebb mezőgazdasági terület-igény, kevesebb állat, nagyobb terület az élelmezési és energetikai célú növénytermeléshez. Ez egy új üzleti modellt jelent a mezőgazdaság számára.

"Fel kell készülnünk arra, hogy ez a klasszikus állattenyésztés talán utolsó évtizede" – mondta Lin-Hi, amikor az időhorizontról kérdezték. Letette a voksát a tenyészett húsok mellett, hozzátette, „ha ezt nem sikerül meghonosítani a piacon, akkor az emberiség sem fordul a fenntarthatóság felé.”

Azzal kívánok tehát Áldott Ünnepeket, hogy 2022-ben fontos számítások és nagy döntések várnak ránk! Mi továbbra is színesen állunk rendelkezésükre.

Fórián Zoltán

vezető agrárszakértő

Erste Agrár Kompetencia Központ