A kakaó, ami felforrósította a piacokat

2024 februárjában a londoni árutőzsde kereskedői döbbenten nézték a képernyőket. A kakaó ára pár hét alatt 12 000 dollárra szökött tonnánként, hatszorosára a korábban megszokott árnak. Aki előző évben csokoládégyárat vezetett, hirtelen a modern kor aranylázát élte át, csak épp nemesfém helyett barna porért harcolt a világ. A betegségek, a hőség és az esőhiány sújtotta ghánai és elefántcsontparti ültetvények már nem bírták a tempót. A termelés visszaesett, miközben az ázsiai középosztály épp akkor fedezte fel magának a prémium csokoládét.

Forrás: pixabay.com

A „kakaó OPEC”-nek is nevezett ghánai–elefántcsontparti szövetség tartotta az árat, sőt a Living Income Differential nevű programjukon keresztül a termelők jövedelmét is megemelte. Az árak később ugyan feleződtek, majd újra szárnyalni kezdtek, de a csoki szerelmesei és a befektetők is megtanulták, hogy a kakaó is tud drámát írni.

2024-ben a kakaó, ez a többnyire boldogsághormonként fogyasztott por hirtelen a világ egyik legdrágább nyersanyaga lett.

Tonnánkénti árát annyira felverte a piac, hogy egy pillanatra komolyan felmerült, hogy talán a jövő olaja nem fekete, hanem barna. De mielőtt a csokifedezeti alapok megváltották volna a világot, jött a kijózanodás. A kakaó története ugyanis nem új ipari korszak kezdete, hanem a globalizáció egyik legédesebb, ugyanakkor legtanulságosabb rövidfilmje.

A világ kakaójának több mint 60 százaléka két országból jön, Elefántcsontpartról és Ghánából. Ez olyan, mintha a kávé, a banán vagy a bortermelés egyetlen apró területre korlátozódna. Ez azért gond, mert ha például kártevő, aszály vagy politikai válság sújtja az adott régiót, akkor az egész világ édességpolcai beleremegnek.

2024-ben pontosan ez történt. A klímaváltozás kiszámíthatatlan esőzéseket, a swollen shoot vírus pedig óriási terméskiesést okozott. Mivel a kakaófa csak öt-hat év alatt hoz újra termést, a kínálat nem tudott reagálni. A piac pedig pánikba esett.

A helyzetet tovább fokozta, hogy Ghána és Elefántcsontpart összehangolta exportpolitikáját. Bevezették a Living Income Differential rendszert, ami minden tonna exportra fix prémiumot rak, hogy a termelőknek ne kelljen nyomorban élniük. Ez gazdasági értelemben zseniális húzás volt (egyfajta „puha kartell”), de a rövid távú hatása az lett, hogy a világ hirtelen kevesebb, egyben drágább kakaóhoz jutott.

A csokoládégyárak próbálták ugyan visszafogni a termelést, ám a kereslet (főleg keleten) pont, hogy bővült. A járvány utáni években az ázsiai középosztály jövedelmei újra nőni kezdtek. Japánban, Kínában, Dél-Koreában és Indonéziában divattá vált a kézműves csokoládé. Nem ritkán úgy beszélnek ezekről, mint a borászok a terroirról. Egy új, prémiumfogyasztói hullám indult el, amelynek hatását a nyugat-afrikai gazdák is megérezték.

A történethez azonban hozzátartozik a technológiai forradalom is. Drónok, műholdas képfelismerés, mesterséges intelligencia és blokklánc-alapú nyomon követés jelent meg az ültetvényeken. Az új, betegség- és szárazságtűrő kakaóhibridek már úton vannak, amelyek néhány éven belül stabilizálhatják a termést. A nyugat-afrikai kormányok földnyilvántartásokat digitalizálnak, a nagy csokimárkák pedig Fairtrade és Rainforest Alliance tanúsítványokkal igyekeznek javítani a hírnevüket. Mindez azt jelzi, hogy a szektor egyre professzionálisabb, egyre átláthatóbb. Egyben talán kevésbé kiszolgáltatott a következő válságnak.

A világ többi része sem tétlen. Ecuador, Nigéria és Indonézia gőzerővel növeli termelését, a nyugati befektetők pedig új feldolgozóüzemeket építenek Latin-Amerikában. Az EU-s erdőirtási szabályok és az átláthatósági elvárások egyre inkább átrendezik a piacot.

A kakaó tehát egy pillanatra valóban stratégiai nyersanyaggá vált. Mintha olaj lenne, csak épp desszert formában. De ez valószínűleg csak egy ideiglenes állapot. A kakaó ugyanis nagyon más termék, mint a kőolaj. Nincsen szüksége rá a gazdaság motorjának, és nem nélkülözhetetlen a világkereskedelemnek sem.

A csokoládé luxuscikk, nem alapvető nyersanyag.

A termelés helyre fog állni, az új hibridfajták ellenállóbbak lesznek, az ázsiai kereslet stabilizálódik. Az árak valószínűleg magasabb szinten maradnak, mint korábban, de a 2024–25-ös kakaóláz története inkább az alkalmazkodásról szól, mintsem egy új korszak kezdetéről.

A gazdaságtörténet tele van olyan pillanatokkal, amikor egy nyersanyag hirtelen különös fontosságot nyer. Majd rövid tündöklés után visszaszürkül a régi helyére. A kakaó is ilyen. Egy bő éven át a világ figyelme középpontjába került. Egy ideig a desszert volt a főétel. De a piac nem kedveli a túl sok édességet. Ahogy a kakaóültetvények újra kizöldülnek, úgy tér vissza az egyensúly is. Az árak csillapodnak, a befektetők más termékek után néznek.

A cikk szerzője Sebestyén Géza, az MCC Gazdaságpolitikai Műhelyének vezetője, a BCE egyetemi docense

agrotrend.hu / Infostart