GONDOSKODÁS A GENETIKÁRÓL: Egy Látnok, aki Dél-Afrika ritka vadjainak megőrzése mögött áll

Piet du Toit 1970-ben született a Dél-Afrikai Köztársaságban, a mai Namíbia területén, egy bevándorló holland (búr) telepes család leszármazottjaként. Nagyapja még – más búr telepesekkel azonosan – állattartással foglalkozott, a saját farmján. Később a család a farmot eladta. Édesapja tanárként kereste meg a kenyerét és Piet is tanárnak tanult. Matematika-testnevelés szakon végzett. Elkezdett tanítani, de nem hagyta nyugodni a családi hagyomány, a múlt, a gyökerei.

Piet három év után elhagyta a tanári pályát és üzleti vállalkozásba kezdett. Egy rövid, az építőipar területére vezető kitérő után megvalósította az álmát, és 2001-ben megvette az első farmját a Dél-Afrikai Köztársaságban, Rustenburg város külterületén. Rustenburg jelentése afrikaans és holland nyelven: a nyugalom városa. Piet első farmja mindössze 360 hektárt jelentett, ami Magyarországon akár “szép kis” birtoknak is minősülhetne, de Dél-Afrikában, az ottani léptékben igencsak szerény volt, nagyjából mint nálunk egy egykori kifejezés szerinti ún. “nadrágszíj parcella”.

Piet, azzal a kemény gazdasági realitással szembenézve, hogy a “nomád” szarvasmarhatartás önmagában nem lenne életképes ilyen kis léptékben, alternatívákat keresett. Barátja, Johan Gerber   – aki vadtenyésztő szakember volt –   azt tanácsolta neki, hogy foglalkozzon vadon élő állatok tenyésztésével. „Én alig 200 hektáron ugyanazt az árbevételt értem el, mint mások 20.000 hektáron szarvasmarhával.” – emlékszik vissza Piet a barátja tanácsára.

Piet 2004-ben eladta földjének egy részét, és megvette az első vadjait: csíkos gnúkat és fehérfarkú gnúkat, vadtenyésztésben úttörőként a környéken.

Közel sem volt könnyű a kezdés: Piet komoly veszteségeket szenvedett el a kullancsok által terjesztett betegségek miatt, ami általános volt Rustenburg vidékén. Vadtenyésztésre specializálódott állatorvosok tanácsai alapján, úgy mint Louis Greeff, Piet megtanulta, hogy az állategészségügy kiemelkedő fontosságú a vadtenyésztésben (is). Piet további tevékenységének sarokkövévé a megelőzés vált ebben a vonatkozásban.

És ami Piet-et megkülönbözteti másoktól, az a kiváló genetika iránti ellentmondást nem tűrő elkötelezettsége. Jelentős befektetéseket eszközölt a felső kategóriás genetikába – amint azt megtehette. Gnútenyészete az általánosan ismert csíkos gnú és fehérfarkú gnú állomány mellett kiegészült speciális és értékesebb (tenyésztett) alfajokkal, a golden (aranyszőrű), a royal (királyi) és a king (király) gnúval.

Piet vadtenyésztési tevékenységét később kiegészítette más antilopokkal, ezen belül magas árfekvésű fekete lóantilop és fakó lóantilop fajokkal. Ezen a ponton új kihívásokkal szembesült: A fekete lóantilop borjak különösen sérülékenyeknek bizonyultak a területen élő ragadozókkal (sakál, karakál) szemben. Így különös gondot kellett fordítania az ellenük történő védekezésre. “A ragadozók, kontroll nélkül, le tudják nullázni a befektetésedet,” – figyelmeztet. A ragadozók elleni védekezés Piet-nél kiegészült a környező közösségek számára folytatott ragadozó menedzsment oktatással. Ennek keretében az emberi közösség tagjai megtanulhatták, hogyan kerülhető el a ragadozók odavonzása a védeni kívánt területre (az emberi szokások megváltoztatásával, különösen az állati hulladék kezelése terén).

Dél-Afrikában a tenyésztett vadakat árveréseken értékesítik, továbbtenyésztés vagy vadászfarmok vaddal történő feltöltése céljából. Piet az ebből befolyt árbevételt visszaforgatta a gazdaságába. Így érte el, hogy mára a Dél-Afrikai Köztársaságban mintegy 32.000 hektáron, Namíbiában pedig mintegy 28.000 hektáron tud gazdálkodni.

Piet farmjain megtalálható   – az előzőekben említetteken felül –   pédául az impala három, a hókafejű antilop öt, a vándorantilop hat különböző alfaja, kiváló trófeaminőséggel.

Piet a vadtenyésztési tevékenysége során folyamatos küzdelmet folytat az aszály ellen is. Ez részben fúrt kutak, mesterséges itatóhelyek és tavak létrehozását jelenti, részben azt, hogy az aszály folytán hiányzó takarmányt (Dél-Afrikában nem szokványos módon) saját takarmánytermeléssel pótolja (lucerna, zab, kukorica szilázs).

A koronát Piet vadtenyésztési tevékenységére a kafferbivaly-tenyésztés tette fel. Piet árverésen megvásárolta a világon a legnagyobb trófea mérettel (szarvval) rendelkező kafferbivalytehenet. Ezt követően saját bikáival keresztezve egyedi trófeaminőséggel rendelkező kafferbivalybikákat tenyésztett ki.

Ezt hívjuk úgy, hogy: “gondoskodás a genetikáról”. Piet megteremtette a minőségi genetika iránti keresletet a vadállományt illetően, és ez újraélesztette az antilop- és a kafferbivalypiacot, továbbá felélénkítette az érdeklődést a kapitális trófeával rendelkező vadak megőrzése és továbbtenyésztése iránt.

„Az utóbbi öt évben az emberek leállították a legnagyobb bivalybikák levágását és szelektíven tenyésztik a szuper genetikát.” – magyarázza Piet. Amíg máshol egy 40” (inch = hüvelyk) körüli terpesztésű trófeával rendelkező bivalybika már kiemelkedő trófeának számít, Piet-nél ez az ún. “entry level” (belépési szint) és 50” feletti bivalybika is elérhető. (Egy inch = 2,54 centiméter.)

A vadtenyésztés jó lehetőség volt Piet és más fiatal farmerek számára is arra, hogy a befektetésükkel kiváló hozamot érjenek el a tenyészállatok értékesítése útján.

A tenyészállat-értékesítés lehetősége   – természetesen –   véges. A fennmaradó állomány Piet vadászfarmjaira kerül. A farmok mérete egyenként is lényegesen meghaladja egy-egy magyarországi vadászterület legkisebb méretét (3.000 hektár), ami biztosítja, hogy az ott élő vadak természetes környezetükben élhessenek. Ezeket a vadakat   – amikor elérik azt a kort, hogy a trófeájuk mérete azt lehetővé teszi-   Piet vadásztatás keretében értékesíti, fizető vadászok számára. Ehhez külön magas színvonalú vendégházakat (vadászházakat) tart fenn, hivatásos vadászokkal, Toyota Land Cruiser vadászautókkal, szakképzett vendéglátó személyzettel és minőségi ellátással.

Piet   – az eredményes vadtenyésztési tevékenysége ellenére –   azt tanácsolja a farmereknek, hogy ne hagyjanak fel teljesen a szarvasmarhatartással, hanem hozzanak létre egy öt „lábon” álló diverzifikált portfóliót: szarvasmarha, birka, ingatlan, gyakran előforduló vadak, ritka vadak. Piet állítja, hogy sikere a diverzifikációban gyökerezik, ezen belül abban, hogy a hagyományos szarvasmarhatartó farmerekkel ellentétben a vadtenyésztést is beintegrálta a tevékenységébe.

Piet vállalkozása Namíbiában magában foglal 28.000 hektár területet, ahol ökröket tartanak az európai húspiac ellátására, továbbá juhtenyésztéssel és vadgazdálkodással (ezen belül vadásztatással) is foglalkoznak. A Dél-Afrikai Köztársaságban e mellett a diverzifikált portfóliója magában foglalja a kukoricát, a lucernát, a pekándiót, a méztermelést és még a telivér versenylovakat is. Ezen felül Piet Groot Brakrivier közelében található Protea virágfarmja szállít nemcsak a helyi (afrikai) piacra, hanem Hongkongba is.

De a jövőt tekintve Piet szenvedélye továbbra is a magas minőségű kafferbivaly-genetika marad, ezen belül különösen a határok feszegetése ezen a területen.

Ha a megszokott kereteken kívüli gondolkodásról van szó, ezt a szellemiséget kevés dél-afrikai farmer képviseli jobban, mint Piet du Toit. Az újító vállalkozóvá vált egykori tanár, Piet, újradefiniálta, mit jelent Dél-Afrikában farmernek lenni, egyesíteni a hagyományt a kristálytiszta genetika tudományával és egy szerteágazó üzleti modellel. Az ő neve mára egyet jelent a prémium vadgenetikával és a fenntartható vadgazdálkodással, egy virágzó üzletággal, mely visszavezethető a dél-afrikaiak természetszeretetéhez, az egzotikus vadakhoz és az azokból készülő minőségi ételekhez.

Dél-Afrikában a vadtenyésztés a vadállomány megőrzésének az eszköze, a vadászat pedig az a tevékenység, ami az ehhez szükséges pénzeszközöket biztosítja. (Érdemes megnézni ehhez kapcsolódóan Sir David Attenborough erről szóló filmjét.)

Piet folyamatosan egyensúlyoz az igényes üzleti tevékenység és a családi élet: felesége, Vivia és a három gyermekük Adine (21), Susan (20) és Pieter (16) között. A kedvenc nyaralóhelye Namíbiában Torra Bay és Grootbrak a déli Fokföldön, ahol időnként feltöltődik a barátaival.

Piet du Toit története jövőképről, rugalmasságról és vakmerő diverzifikációról szól. Egy kis földterületet vásárló búr telepesből Dél-Afrika ritka vadak tenyésztésével foglalkozó ágazatának vezetőjévé vált, aki bebizonyította, hogy a siker a piac igényeinek a megértésében, a kiváló genetikába történő befektetésben és az innováció felkarolásában rejlik.

Mindazok számára, akik fenntartható mezőgazdaságról álmodnak, magas hozammal, Piet modellje egy mintapélda.

Mindazok számára pedig, akik kiváló vadakra szeretnének vadászni Namíbiában vagy a Dél-Afrikai Köztársaságban, egy egyedülálló, autentikus lehetőség és élmény.

(Bővebb információ: www.pietdutoit.co.za , www.pietdutoitafricansafaris.com)

Agrotrend.hu/ Pietdutoit