Rúzsa Sándor, Csúza

Három kultúra egy ciklusban

Rúzsa Sándor csúzai magyar gazdálkodó már 20 éve foglalkozik mezőgazdasággal, kizárólag növénytermesztéssel. Mivel a termőföldvásárlás nem egyszerű Horvátországban, így a leküzdhetetlennek tűnő „földhiányt” a csúzai termelő sajátos módon oldotta meg: mivel a 150 hektáros területét megduplázni nem tudja (bár szeretné), inkább a termelési ciklusokat duplázta meg. A Duna közelségét és a kiépített csatornahálózatot kihasználva Rúzsa Sándor két őszi gabona közé még egy kukorica- vagy szójatermesztést is be tud illeszteni a vetésváltásába. Így fordulhat elő, hogy egy korán lekerülő, 9 t/ha termésátlagú őszi árpa után június eleji vetéssel még egy 8-9 t/ha-os kukoricát is learathat az őszi gabonavetések előtt, ugyanarról a területről.

„Ez öntözés nélkül nem valósulhatna meg még rövid tenyészidejű hibridek esetén sem” – vallotta a csatornaparton állva, a dobos öntözőrendszer munkáját szemlélve Rúzsa Sándor. A technológia hatékonyságán természetesen az is sokat segít, hogy a helyi vállalkozóként is ismert termelőnek saját tárolókapacitása és terményszárítója is van, így önerőből, saját telephelyén a mezőgazdasági logisztikát is meg tudja oldani. Sőt, a termelés mellett műtrágya-kereskedelemmel, csomagolással és szállítmányozással is foglalkozik Rúzsa Sándor, így tápanyag-utánpótlásban ellátási és logisztikai problémái biztos nincsenek.

A szállítmányozást is saját eszközeivel végzi a vállalkozó, 15 kamionból álló teherflottája elsősorban az olasz és osztrák piacok és kereskedőházak között vonul, évi 15 ezer tonnát megmozgatva.

„Van még ötletem, de energiám egyelőre biztos nincs több” – vallja a csúzai agrárvállalkozó, akinek lelki támasza és háttérországa a családja, felesége és három gyermeke, akik fiatal koruk ellenére is már barátkoznak a mezőgazdasággal, sőt, van, akinek már feladat is jut olykor a telephelyen. Így a következő generáció büszke az édesapa munkájára, és nemcsak neki, de a gépóriások mellett az udvaron álló öreg IMT 533-asnak, apa első traktorának is megadják a tiszteletet. Mint ahogy a mezőgazdaság szeretete mellett édesapjuk után „apanyelvükként” a magyar nyelvet is ápolják és gyakorolják.