A mercosur megállapodás agrár és klímakockázatokat is jelent

Az EU–Mercosur szabadkereskedelmi megállapodás az Európai Unió egyik legnagyobb külgazdasági projektje, amelyet a növekedés, a versenyképesség és a geopolitikai súly megőrzésének ígéretével próbálnak elfogadtatni.

A Klímapolitikai Intézet elemzése rámutat arra, hogy a megállapodás felszíne alatt azonban egyre több repedés látszik. A környezetvédelem felpuhulása, az agrárium kiszolgáltatása és a kettős mérce intézményesítése. Miközben az EU zöldátállásról és fenntarthatóságról beszél, egy olyan megállapodás küszöbén áll, amely alapjaiban kérdőjelezi meg saját klímapolitikájának és élelmiszer-biztonsági elveinek hitelességét.

forrás: pixabay

A Mercosur a dél-amerikai közös piaci blokk gyűjtőneve (tagjai: Argentína, Brazília, Bolívia, Paraguay és Uruguay). Ez 1991-ig tekint vissza, amikor az alapító országok aláírták az Asuncióni Szerződést, majd 1994-ben az Ouro Preto-i Protokoll hivatalos nemzetközi vámunióvá formálta a szervezetet. Az Európai Unió a 90-es években már megkezdte a kereskedelmi kapcsolatok fejlesztését a Mercosurral, a szabadkereskedelmi egyezmény első gondolata pedig 1998-ra vezethető vissza, ám akkor mintegy 20 évre meg is akadt a folyamat.

A tervezet 2016-ban került újra az asztalra, és 2019-re öltött formát, ekkor azonban még számos kérdőjel övezte, és mind dél-amerikai, mind európai oldalon kritizálták. A Mercosur számára már így is az EU a legnagyobb kereskedelmi partner, a szabadkereskedelmi egyezmény könnyítené az együttműködést. A vámok 90%-át eltörölné, és a maradék termékekre is kedvezőbb elbírálást biztosítana.

Ez a Mercosur oldalán főként mezőgazdasági termékeket (zöldségeket, marhahúst, gabonát) jelent, míg az EU esetében a gépjárműipar, a vegyipar vagy a (megújuló) energetikai szektor számára nyitna új kapukat. Az utóbbi években az EU nemzetközi kapcsolatai és pozíciója veszítettek erejükből. Gyengültek a kapcsolatok Afrikában, megszakadtak Oroszországgal, Kínával szemben a szankciós politika lett fontos tényező, miközben az USA új vámháborúba kezdett.

Az Ursula von der Leyen vezette bizottság számára kulcskérdéssé vált, hogy fel tudjon mutatni sikert a nemzetközi színtéren, és ne csökkenjen tovább az EU megkopott befolyása. Különösen annak fényében, hogy Oroszország és főként Kína egyre nagyobb teret nyer a dél-amerikai kontinensen, Európának is lépnie kellett.

Ez azonban az európai gazdák kárára mehet, akiket a tömeges, olcsó import nehéz helyzetbe hozhat. Az uniós garanciák szerint a fokozatos bevezetés, a kvóták, illetve a védzáradék a piaci turbulenciára elégséges védelem a gazdáknak, azonban ezzel az iparági szereplők nem értenek egyet. Nem véletlen, hogy Európa-szerte hetek óta tüntetnek a gazdák a megállapodás ellen.

Másrészről a Mercosur-megállapodás súlyos környezetkárosító hatásokkal járhat, ami a klímaváltozás elleni küzdelem idején kérdéseket vet fel az EU környezetvédelmi retorikájának hitelességével kapcsolatban. Az elemzés tovább olvasható a Klímapolitikai Intézet weboldalán.

Agrotrend.hu/ greendex