Vetőmagtól az űrtechnológiáig

– Negyvenedik AGROmashEXPO-n vagyunk Sándorffy András igazgató úrral, a Marton Genetics cégcsoport vezetőjével. Talán a legérdekesebb stand előtt állunk, mindenféle űrhajók vannak itt, drónokat láthatunk… Mi volt a koncepció?

– Az alapkoncepció az, hogy egy hívószóval szólítsuk meg nemcsak az agrár közönséget, hanem mindenkit, aki érintett az élelmiszergazdaságban. Emberek lévén mindannyian kíváncsiak vagyunk, hogy vajon mi lehet a Földön kívül, hogyan tudjuk ezt megismerni, s erre nagyon jó példát ad az űrtechnológia. Mindannyian régóta vágyunk az űrbe… Kijutunk az űrbe és onnan tekintünk vissza a Földre. Az alapkoncepciót pontosan ez adta: egy olyan hívószót adni az egész mezőgazdaság köré, ami segíti megérteni, segít felhívni arra a figyelmet, hogy milyen komoly munka az agrárium túl azon, hogy a szántóföldeken keményen meg kell dolgozni a mindennapi kenyérért. De milyen kemény munka az, milyen tudományos erőfeszítéseket kell tenni, hosszú és rövid távú kutatási programokat felállítani, hogy akárcsak egy apró vetőmagot – amivel a cégcsoportunk foglalkozik – kifejlesszünk, kitaláljunk. Egy apró vetőmagban minden napjainkra való kihívásoknak megfelelő választ tudjunk kódolni a genetikába. Az űrtechnológia nem igényel különösebb magyarázatot, mindannyian úgy érezzük, hogy ez a csúcstechnológia, ennél magasabbra már nem juthatunk. Ugyanezt képviseljük mi a vetőmag szektorban is, a legmagasabb szintű genetikákat tudjuk produkálni, tehát a vetőmagtól eljutunk az űrtechnológiába.

– Amíg beszélgetünk, a standon beindult egy drón és permetezett… Ha körülnézünk, január végén itt egy búzaállomány. Milyen kísérleti gabonaparcella ez?

– Ezek azok a búzáink, amelyeket folyamatosan nemesítünk, a napi gabonánkat kívánjuk ezzel prezentálni. Tulajdonképpen ezzel a szekcióval azt mutatjuk be, hogy mi a jelen technológia. A permetező drónokkal pedig a valóságban mutatjuk be, hogy hogyan történik a permetezés. Jelen esetben csak egyszerű páráztatásról van szó, hogy a folyamatos vízigény utánpótlást és a zöldet meg tudjuk mutatni, de körülbelül harmincöt liter permetlevet tud szállítani egy ilyen drón. Manapság ez egy divatos kihívás, hogy drónokkal közelítsünk meg olyan szántóföldi területeket, amit gépi eszközökkel vagy akár csak magunk nehezen tudunk elérni. Drónnal odarepülünk és precíziósan tudjuk teríteni.

– Van egy másik installáció, ott is van egy drón, de itt rengeteg síkot látunk. Mik ezek a különböző síkok?

– Ez a kedvenc. Tulajdonképpen egy mesterséges intelligencia modell. Az a szoftver a fő értéke ennek az egésznek, amit most fejlesztünk. Segíti, hogy úgy tudjunk fenotípusosan szelektálni, válogatni jövőbeni fajtákat, bármilyen növénykultúrában, amik előrevetítve tíz-tizenöt, akár harminc évre majd a jövő vetőmagjait határozzák meg. Tehát ebben a modellben azt látjuk, hogy a drónok a magas hatékonyságú spektrométerekkel a tenyészkertek fölé repülnek és lefényképezik. Nagy előnye ennek az, hogy a drónnak nincsenek különösebb igényei, csak energiával kell ellátni. Naponta hatszor lerepüli a tenyészkertet, ebből rengeteg adatot gyűjt és a mögötte lévő mesterséges intelligencia az általunk beprogramozott, előre elvárt körülményeknek megfelelően szelektál és kiválasztja a tenyészkertünkből azt, ami majd arra érdemes, hogy felszaporítsuk, továbbfejlesszük, tovább nemesítsük, melyből majd a vetőmag lesz.

– Ezeket hasznosítjátok már a nemesítésben?

– Ez a terv. Hároméves projekt, mely jelenleg kidolgozás alatt áll. Mesterséges intelligenciát programozni nem egyszerű dolog. Ma már rendelkezünk azokkal technikai eszközökkel, amik úgymond ki tudják váltani vagy sokkal precízebben tudják ezeket a felvételeket elkészíteni. A szoftver -, amit hívjunk mesterséges intelligenciának – ezeket az adatokat fel tudja dolgozni és segít nekünk a kiválasztásban, de a lényeg, hogy önmagát tudja fejleszteni ez a program. Nagyon büszkék vagyunk arra, hogy elismerést kaptunk itt a kiállításon és bízunk benne, hogy a fejlesztésünk nagyon nagy durranás lesz.

– A szomszéd standon láthatunk még egy érdekességet, Capsitron, ami a saját űrpaprikátok. Mit kell erről tudni?

– Kiegészítésképpen fontos megjegyeznem, hogy nem a saját űrpaprikánk. Akik követik a Marton Genetics tevékenységét, tudják, hogy minden rendezvényünkön igyekszünk tematikusan megjelenni. Nemcsak magunk, hanem az az egész ágazat vagy az az üzenet, amit képviselünk. A Capsitron a Debreceni Tudomány Egyetem fejlesztése. Nemcsak az űrhajó jelképezi a jövőbe való utazás lehetőségét, hanem a Capsitron is, ami konkrétan utazni fog az űrbe, illetve majd egy bővített változata. 2024-25-ben Magyarország magyar űrhajóst fog az űrbe küldeni és a Capsitron egyik része ennek a küldetésnek. Hiszen az űrben is szükség van megfelelő minőségű élelmiszerre. Ez a paprika négy héttel ezelőtt lett elvetve, senki nem nyúlt hozzá, semmilyen vegyszerrel nem találkozott, önmagát beporozza, önmagát fejleszti, le lehet szüretelni és el lehet fogyasztani. Nagyon fontos, hogy az űrben egy zárt térben pont akkora az emberi élet számára alkalmatos hely, amekkorát biztosítunk neki. Ott még helyet kell biztosítanunk, hogy táplálékunk legyen, zöldfelületet szolgáltassunk, ne adj Isten oxigént termeljünk és az egészet úgy valósítsuk meg egy bio drónban – erről szól a Capsitron is -, hogy ami pára, oxigén, víz megjelenik a levegőben, visszaforogjon a rendszerbe, tehát minimalizáljuk a hulladékot. Azt a gondolkodásmódot, hogy fix, nagyon korlátozott erőforrásokkal rendelkező körülmények között kihozzuk a maximumot, a saját Földünkre is vissza tudjuk vetíteni. Hiszen miben szenvedünk ma? Klímaváltozás, szűkülnek az erőforrásaink, nincs szántóföld, egyre kevesebb az édesvízhez való hozzáférhetőség. Tulajdonképpen mi is egy zárt közegben vagyunk, csak hogyha kiegészítjük azzal, hogy nyolcmilliárd embernek kell élelmiszert biztosítanunk, ebbe a zárt rendszerbe kell nagyon hatékonyan együttműködnünk. A Capsitron az űrben működik, mi meg itt a Földön. De ugyanaz a sorsunk…

– A stand fő attrakciója Farkas Bertalan eredeti űrkapszulája. Mi minden történ már ezzel a kapszulával?

– Mi, mint Marton Genetics, mindenből csak az eredetit szeretjük! Ez az űrkapszula az, ami a Szojuz 6 űrállomással volt összecsatlakozásban. Ezzel a kapszulával tért vissza a Földre 1980-ban, negyvenkét évvel ezelőtt Farkas Bertalan és Kubaszov kapitány, amikor azt a nyolc napos űrutazást teljesítették. A látogatóknak olyat akartunk mutatni, ami nem hétköznapi, nemcsak egy űrszimbólumot, egy makettet, hanem az eredeti űrkapszulát. Látszódnak rajta az égési nyomok, amikor visszatért a légkörbe. Milyen kemény technológiával kellett ezt ellátni! Azt a zárt teret szeretnénk hangsúlyozni, amiben két ember utazott. Ketten tértek vissza, körülbelül huszonnégy órát töltöttek ebben a kapszulában, miközben leváltak az űrállomásról és visszatértek a Földre. Ejtőernyő segítségével száznegyven kilométerre Bajkonurtól landoltak a mai Kazahsztánban a Föld felszínén. Megdobogtatja az ember szívét, hogy háromszázhatvan kilométerre volt a földfelszíntől, tehát tényleg kint a világűrben ez a kapszula és most itt állunk tőle fél méterre. Óriási az a küldetés, ami előtt állunk és az installációnkkal is ezt az üzentet szeretnénk közvetíteni, két fontos gondolatot: egyik az agrártudományok nélkülözhetetlensége a jövő emberiség létbiztonságának szempontjából, a másik pedig az, hogy negyvenkét évvel ezelőtt már ott voltunk az űrben, s a mai világban minél inkább ott kell lennünk. A világűr az új földrész, amit most fedezünk fel és ehhez kellenek innovatív megoldások, olyan technológiák, hogy ott biztonságban érezzük magunkat. Nagyon fontos üzenetnek tekintem, hogy a magyar tudományos fejlesztések mindannyiunk számára biztonságot adnak abban, hogy van jövőnk és meg tudjuk oldani a ma kihívásait.

agrotrend.hu