Tintahalgomba – bizarr jövevény

Az első világháború kitörését megelőzően még ismeretlen volt a vén kontinensen az Ausztráliában, Tasmaniában és Új-Zélandon őshonos tintahalgomba, amely az elmúlt száz évben valóságos világhódító utat járt be. Hazánkban az 1960-as években igazolták jelenlétét, napjainkban pedig már különösebb szerencse sem kell ahhoz, hogy megpillanthassuk lélegzetelállító termőtestét.

A bazídiumos gombák (Basidiomycota) csoportjának szömörcsögfélék (Phallaceae) családjába tartozó tintahalgombát (Clathrus archeri) valószínűleg katonai felszerelésszállítmányokkal hurcolták be Ausztráliából Európába 1914-ben. Magyarországon az őrségben bukkant fel először több mint 50 évvel ezelőtt. Folyamatos terjeszkedésének eredményeképpen már hazánk északkeleti szegletében, a Zempléni-hegységben is megtelepedett.

Bizarr megjelenésű, egyeseket az Alien-tetralógia „szörnyeteginkubáló tojásaira” emlékeztető, penetráns dögszagot árasztó termőtesteivel június és október között, elsősorban nedves talajú lomberdőkben, ritkábban fenyvesekben vagy parkokban találkozhatunk a természetet járva.

Fotó: Adobe Stock

Szaprofita, azaz elpusztult élőlények szerves maradványait lebontó és hasznosító gombafaj. Szürkésfehér vagy halvány barnásszürke színű, hosszúkás formájú (2,5–4 cm széles, 3–6 cm magas), sima felszínű, az alján gyökérszerű micéliumistrángot viselő boszorkánytojása a föld alatt indul fejlődésnek, majd kissé kiemelkedik. A micélium gombafonalak (hifák) sűrű szövedéke, illetve kötege, a boszorkánytojás pedig a még éretlen, tojás formájú, burokba zárt, puha, kocsonyás állagú termőtest népies elnevezése. A külső burok felrepedését követően 4–8 szivacsos szerkezetű, csúcsuknál eleinte összenőtt, idővel azonban csillag alakban kiterülő és föld felé hajló kar emelkedik ki a boszorkánytojásból. Az 5–13 cm hosszú, rendszerint élénkvörös karok belső felületét sötétzöld vagy feketés színű, nyálkás bevonat, úgynevezett gleba borítja, amelyben a spórák találhatók. A tönk nélküli termőtest alján fehéres burokmaradvány, bocskor figyelhető meg.

A tintahalgomba átható bűzét, visszataszító dögszagát és karjainak élénk, figyelemfelkeltő színét „használja”, hogy a spórák terjesztését végző ízeltlábúakat magához csalogassa. A gleba valóságos ínyencség számos rovarfaj számára. Az éretlen boszorkánytojásokat egyébként csemegeként tartják számon bizonyos országokban. Megfelelően elkészítve állítólag finomak, hisszük-e, vagy sem.

STÁTUSZ

A méreganyagot nem tartalmazó, emberi fogyasztásra alapvetően alkalmatlan tintahalgomba (Clathrus archeri) nem élvez természetvédelmi oltalmat Magyarországon, termőtesteinek felszedése vagy károsítása ettől függetlenül nem természetszerető emberhez méltó cselekedet. Készítsünk inkább pár jó fotót e messzi földről érkezett élőlényről, aztán küldjük el ismerőseinknek, hadd essen le az álluk a nem mindennapi látványtól!

agrotrend.hu / Turista Magazin