Nyolcvanötmillió éves darázsfajokat fedeztek fel az ELTE kutatói

Az ELTE kutatói három, a tudomány számára teljesen új, 85 millió éves darázsfajt fedeztek Ajka közelében. Az évmilliókkal ezelőtt kihalt ősdarázs-fajokat ez idáig egy különleges, ajkaitnak nevezett borostyán őrizte. A kutatók az újonnan felfedezett darázsfajoknak különleges neveket adtak: az egyik a 30Y zenekar után, a másik az egyik felfedező nagyapja után, valamint a harmadik Soós Miklós geológus után kapta a nevét.

Hazánk területéről a borostyánkövek, vagyis a megkövesedett növényi gyanták több típusa is ismert. Minden hazai borostyán közül a Veszprém megyei Ajka mellett, a helyi szénbányászat nyomán előkerült, ajkaitnak nevezett borostyán a legkülönlegesebb. Az ajkait az egyetlen olyan magyar borostyánkincs, melyben nagy mennyiségű, ún. zárvány ismert. A zárványok olyan kisebb-nagyobb objektumok, melyek akkor kerülnek a gyantába, mikor az még friss, mézszerű és ragacsos. Ezek leggyakrabban növényi és állati részek, utóbbiakra az ízeltlábúak zárványai a legismertebb példák.

Idén januárban az ELTE paleontológusai egy kis, ajkaitba zárt pókot, valamint egy pattanóbogarat mutattak be a nagyvilágnak. Most azonban újabb leletek kerültek elő:

ezúttal három, eddig ismeretlen darázsfajt rejtett az ajkai borostyán.

Hazánk legértékesebb borostyánleleteinek alapos vizsgálatához szükség volt olyan szakemberekre, akik a fosszilis darazsak alapos ismerői. A franciaországi Rennes-i Egyetem kutatói, Manuel Brazidec és Vincent Perrichot kitörő lelkesedéssel álltak a feladathoz, mindketten a fosszilis darazsak ismert szakértői. A vizsgálatokat a Szegedi Tudományegyetem Alkalmazott és Környezeti Kémiai Tanszékén található mikroCT-készülékével készült 3D-s modellek is segítették. Ez a készülék már korábban is segítette az ajkait-kutatást, a modellek ezúttal is a SZTE munkatársai, Szenti Imre és Kukovecz Ákos segítségével készültek el.

Az ajkait zárványok vizsgálatához nélkülözhetetlen a kövek vágása és csiszolása, valamint a mikroCT-s képalkotó módszerek (a képeken az A. harmincipsziloni ősdarázs látható). Forrás: ttk.elte.hu

A vizsgálatok eredményei szerint a három példány mindegyike a tudományra nézve teljesen új fajt képvisel. Az új fajok névadásakor a kutatók Ajka városához, az ajkai szénbányászathoz és magához a kutatáshoz kapcsolódó körülményekből indultak ki.

A három tudományra új ősdarázs-faj elnevezése:
– Az Ajkanesia harmincipsziloni nevét Ajka városa és a 30Y zenekar kölcsönözte. A mai napig aktív zenekar több tagja, köztük a zenekar énekese, Beck Zoltán is Ajkán töltötte gyermekkora egy részét. Ajka városa a zenekar több dalának szövegében is megjelenik.
– Az Amissidigitus belai nevének jelentése „Béla elveszett lábujja”. Szabó Márton apai nagyapja, Szabó Béla, aki maga is dolgozott az ajkai szénbányákban, egy szerencsés kimenetelűnek mondható bányászbaleset során elvesztette egyik lábujját. A kis darázs ennek állít emléket.
– A Spathiopteryx soosi Soós Miklós geológus nevét viseli, aki hosszú ideje a magyar dinoszaurusz- és borostyánkő-kutatás lelkes támogatója.

A három kis darázs nem csak azért különleges, mert mindegyikük a tudomány számára új fajokat képvisel. Fontos tudni, hogy

ezek a darazsak az első fosszilis darázsfajok Magyarország területéről.

Egyéb ősdarazsak ugyan ismertek hazánkból (pl. az ajkai szénnél jóval fiatalabb pulai alginitből), ezek azonban sosem kerültek leírásra faj-szinten.

Az ajkait-zárványok fontossága főleg a korukban rejlik. Az ajkai kőszén, és vele együtt az ajkait borostyán is a késő-kréta időszakban, a santoninak nevezett geológiai emeletben, nagyjából 85 millió évvel ezelőtt képződött. Ez egy olyan időszak a földi élet történetében, amelyből nagyon kevés borostyán és borostyánzárvány ismert. „Az ajkait pont ezért olyan izgalmas. Hiátuskitöltő szereppel bír, ezért igen sokat megtudhatunk általa bizonyos ízeltlábú-csoportok evolúciójáról, egyben a késő-kréta kori Bakony élővilágáról” – mondta Szabó Márton, az MTM őslénytani és Földtani Tárának munkatársa, a kutatás vezetője.

Az új tanulmányban leírt új darázsfajok. 1: Ajkanesia harmincipsziloni. 2: Amissidigitus belai. 3: Spahtiopteryx soosi. Forrás: ttk.elte.hu

Az Ajkanesia harmincipsziloni és az Amissidigitus belai az úgynevezett bogárölő darazsak családjába (Bethylidae) tartoznak, melynek az ajkai előfordulása világszerte a második a késő-kréta ezen időszakából. A Spathiopteryx soosi egy nagyon kevés lelet alapján ismert és mára teljesen kihalt darázscsalád tagja, melynek kihalásáról csak igen keveset tudni. Az ajkai felfedezésnek köszönhetően már tudható, hogy ez a bizonyos kihalás később történt, mint azt korábban a témával foglalkozó szakértők eddig gondolták.

„Az ajkai szén egy csapadékos, trópusi mocsárerdő növényzetéből jött létre. Ennek az élőhelynek az egykori állatvilágát már elég jól ismerjük: éltek itt egyebek mellett csigák, kagylók, halak, krokodilok, sőt dinoszauruszok is. Az elmúlt években az ajkait elkezdte megmutatni nekünk az egykor itt élt ízeltlábúakat is. Ha egy kis ízeltlábú elpusztul, a teste villámgyorsan lebomlik, elenyészik a természetben mindennapos lebontó folyamatok során. A borostyán azonban egy kis mentőhajó ebben a hatalmas sürgés-forgásban” – mondta ősi Attila, az ELTE őslénytani Tanszék vezetője.

A kutatók a sikereken felbuzdulva további ajkait borostyánok zárványainak alapos elemzését tűzték ki célul. „Természetesen folytatjuk a munkát a további ajkait-darabkákban lapuló darazsakkal, valamint a leletek közt nemrég felfedezett, csótányszerű zárványokkal” – számolt be a tervekről Szabó Márton.

A tanulmány itt olvasható.

agrotrend / ELTE TTK

Kapcsolódó tartalom:

Következő

Mindent átitatnak az „örök vegyszerek”, de a hatásuk még nem tisztázott

Előző

Ne etessék, itassák a gólyákat – kérik a szakemberek