Már gyülekeznek a fecskék, hamarosan útra kelnek

Nemrég Gömörszőlősön jártunk, ahol csak ámultunk a villanyvezetékeken fürtökben lógó fecskéken. Folyamatosan jöttek-mentek, csiviteltek, mi meg azon gondolkoztunk, vajon honnan jöttek ezek a helyes madarak, pontosan mit is csinálnak, és hová tartanak, írta a Turista Magazin.

Még csak gyülekeznek és habzsolnak

A hazai fecskeállomány szeptember 20-a környékén vonul, amikor szinte egyik napról a másikra tűnnek el, ekkor kezdik meg több ezer kilométeres útjukat Afrikába. Most még csupán a gyülekezés, felkészülés zajlik, sőt, valahol még csak a második, vagy akár a harmadik pótköltésben vannak, hiszen előfordul, hogy szeptember végéig is etetnek a szülők, ha a körülmények megfelelőek.

A hazai állomány fecskéi mellett már megjelentek nálunk az északabbról érkező átvonulók is, de most még ők is csak készülnek a nagy útra. A felkészülés leginkább az evésről szól, hiszen a fecskék hosszú távú vonulók, amelyhez rengeteg energia kell, így hetekig falják a rovarokat, hogy megfelelő mennyiségű zsírt halmozzanak fel. Ezt a folyamatot „hiperevésnek” nevezik, amelynek köszönhetően egy-két hét alatt akár meg is duplázhatják testtömegüket.

Az ideális gyülekező- és éjszakázóhely a fecskék számára az, ahol elegendő rovartáplálékot találnak és ahol kellő biztonságban érezhetik magukat. Ez utóbbi miatt verődnek hatalmas csapatokba is, hiszen ez a legjobb technika a ragadozók ellen. „Minél nagyobb a csapat, a fecske annál inkább biztonságban fogja magát érezni, mert nagy tömegben kisebb az esély arra, hogy pont őt fogja meg mondjuk egy kabasólyom. Valószínűleg ezeket a fecskékre vadászó ragadozókat is látni fogjuk a Fecskebúcsú estéjén” – mondja Fenyvesi László, a Duna-Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság munkatársa.

Fotó: Adobe Stock

Érdekesség, hogy míg a füsti fecskék és partifecskék hatalmas nádasokba térnek be éjszakázni, addig a molnárfecskék inkább fákon, sziklafalakon, vagy magas épületek oldalán éjszakáznak, a legújabb kutatások szerint pedig afrikai telelési időszakban akár üregeket, odvakat is használnak éjszakázásra.

„A legjelentősebb gyülekező- és táplálkozóhelyeink a Balaton és a Velencei-tó nagy nádasainál vannak, itt füsti fecskékkel és partifecskékkel találkozhatunk, de a Baranya megyei Sumonyban van mostanában a legnagyobb fecskegyülekezőhely, az ottani tavaknál akár 400 ezer fecske is szokott lenni” – mondja Orbán Zoltán, a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület (MME) szóvivője.

A fecskék vonulási útvonaláról, telelőhelyeikről nagyon kevés az információ, ugyanis rettentően nagy a pusztulási arány ezeknél a kis madaraknál, és hiába gyűrűznek meg több százezret vagy milliót Európa-szerte, sajnos nagyon kevés a visszafogás, amelyből adatokhoz juthatnának. Annak ellenére, hogy a molnárfecske a leginkább urbanizálódott fecskefajunk, amire még a latin neve is utal (Delichon urbicum), mégis ezeket a fecskéket lehet a legnehezebben gyűrűzni, szinte csak a fészkeknél, ugyanis rengeteget vannak fent a levegőben, és még az is előfordul, hogy repülés közben alszanak, akárcsak a sarlósfecskék.

Már nem fogynak, de sokan pusztulnak

Köztudott, hogy a fecskék száma napjainkra drasztikusan megfogyatkozott, sajnos hazánkban is. Az utóbbi évekre szerencsére sikerült megállítani a csökkenést, az állományt visszaerősíteni viszont már nem – tudtuk meg Orbán Zoltántól.

A fecskéknek sok dologgal kell egyszerre megküzdeni a túlélésért, és ezek közül csak egy a klímaváltozás. Rettentően érzékenyek a civilizációból érkező negatív hatásokra, amely olyan sok fronton éri őket, hogy emiatt nem nagyon van esély arra, hogy visszaerősödjön az állomány. De mik is ezek a hatások?

A füsti fecskék esetén az az érdekes, hogy amit az ember adott, azt most úgy tűnik el is veszi tőlük. Ugyanis ezek a madarak egykor barlangokban és sziklafalakon költöttek, azonban az állattartásnak köszönhetően az ember olyan táplálékparadicsomot teremtett számukra – hiszen a jószágok közelében rengeteg a repülő rovar, főleg a légy -, amit bolondok lettek volna nem kihasználni, így ma már kizárólag ilyen helyek közelében, istállókban és tanyaépületeken fészkelnek. Sajnos az agrárium napjainkra összeomlani látszik, a klasszikus istállók kiürülnek, így a fecskék nem találnak kellő táplálékot ezeken a helyeken. Pedig akár az egy-másfél hetes, hideg időszakokban is túlélést jelentenek számukra az állattartó épületek, ugyanis 10-15 fok alatt a természetben eltűnnek a repülő rovarok, és emiatt éhen halnak a fecskék és a fiókák. A temperált környezetű istállókban vagy a mellettük található épületekben viszont a fészkelő fecskék továbbra is találnak repülő rovarokat a jószágok körül.

Fotó: Adobe Stock

„Sokáig probléma volt az is, hogy leverték a fecskefészkeket. Ezt az elmúlt tíz évben jelentősen sikerült csökkenteni, de ami nagyon komoly probléma még ma is, az a nagyüzemi kemizálás. A rendelkezésre álló rovartáplálék sajnos csökken, ami meg megmaradt, az nagyrészt mérgezett” – mondja Orbán Zoltán. Ennek a hatását azért nem látjuk itthon, vagyis nem találkozhattunk még emiatt tömegesen elpusztult fecskékkel, mert nem itthon éri őket a baj. Ezek az agrár kemikáliák zsírban oldódónak, és amikor a fecskék megeszik az ezzel fertőzött rovarokat, a méreg inaktív módon raktározódik el a madár testében.

A vonulás előtti felkészülés során a „hiperevéssel” rengeteget halmoznak fel ezekből a méreganyagokból a bőrük alatt lévő zsírrétegbe, és amikor a Földközi-tenger fölött, vagy épp a Szahara fölött járnak, akkor égetik el ezt a zsírt, és ekkor mérgeződnek meg, lehullanak, és elpusztulnak.

A rosszul végzett szúnyogirtás is károsan hathat a fecskékre, hiszen ha nincs rovar, nem lesz kellő táplálék, emiatt például Fenékpusztán évekig százezrek helyett csak néhány tízezer fecske volt. A vonulás során pedig van még egy komoly veszély, ami fenyegeti a fecskéket, ugyanis a Mediterráneumban hihetetlen tömegben hálózzák, lövik le őket élelemszerzés céljából.

agrotrend.hu / Turista Magazin