Mamutbébi, barlangi oroszlán, gyapjas orrszarvú – sorra kerülnek elő a több tízezer éves, lélegzetelállító leletek az örök fagy fogságából

Az elmúlt néhány évben több hasonlóan szenzációs lelet került elő, megvilágítva a 115 ezer évvel ezelőtt kezdődő és 11 700 éve véget érő utolsó eljegesedési időszak olyan ikonikus nagyemlőseinek titkait, amelyek valószínűleg az éghajlati változások és túlvadászat együttes hatása miatt az elmúlt 15-20 ezer évben tűntek el a Földről.

A szibériai és kanadai permafrosztból,. azaz két vagy több évig (sok esetben több tízezer évig) fagyott talajból kiásott, az utolsó glaciális periódus óta nagyjából érintetlen állatok segítségével a kutatók betekintést kapnak az állatok egykori megjelenésébe, rekonstruálni tudják genetikai információjuk jelentős részét, életmódjukat és akár az egyedek élettörténetét is. A lélegzetelállító leletek emellett arra is emlékeztetnek, hogy az ember nem is annyira régen még gyapjas mamutokkal, gyapjas orrszarvúakkal, barlangi oroszlánokkal és barlangi medvékkel élt együtt.

Nun cho ga, a yukoni  mamutbébi

A Yukonban június 21-én felfedezett mumifikálódott mamutbébit az alaszkai határ közelében, a Trʼondëk Hwëchʼin őslakosok földjén található Klondike aranybányászati területen találták meg, miközben a bányászok a fagyott permafroszton ástak keresztül. Megtalálása után az őslakosokból álló vének tanácsa a nőstény mamutbébit Nun cho gának nevezte el, amely Hän nyelven „nagy állatbébi"-t jelent.

A Nun cho ga mamut nem sokkal megtalálása után / Fotó: Yukon territórium kormányzata

A gyapjas mamutok (Mammuthus primigenius) kétségkívül a legismertebb jégkorszaki állatok, amelyek jóval az utolsó glaciális periódus 115 ezer évvel ezelőtti kezdete előtt, közel 400 ezer éve jelentek meg. Ahogy arról már hosszabban beszámoltunk, egy ősi DNS-mintákat elemző tavalyi kutatás azt találta, hogy már a gyapjas mamutok egymillió éve élt ősei is rendelkeztek a fagyos körülményekhez és az utolsó eljegesedési maximumkor Eurázsia nagy részét borító mamutsztyeppén való életben maradáshoz szükséges genetikai adaptációkkal.
A kutatók által sikeresen kiásott Nun cho gaFotó: Yukon territórium kormányzata

„Jégkorszaki paleontológusként életem egyik álma volt, hogy valódi gyapjas mamutot lássak. Ez ma sikerült. Nun cho ga csodálatos, és az egyik leglenyűgözőbb mumifikálódott jégkorszaki állat, amelyet valaha felfedeztek" – mondta Dr. Grant Zazula yukoni paleontológus. A leletet sikeresen kiásó kutatók megállapították, hogy Nun cho ga az utolsó eljegesedési maximum előtt, több mint 30 ezer éve élhetett.

Yuka, a mamut, amelynek már a genomját is feltárták

A valaha legjobb állapotban megtalált gyapjas mamutra 12 évvel korábban, 2010-ben bukkantak Szibériában, a Laptyev-tenger partvonalának közelében. A Yukának elnevezett fiatal nőstény mamut radiokarbonos kormeghatározás alapján 28 ezer évvel ezelőtt élt, és agyarának, illetve fogazatának vizsgálata alapján 6-8 évesen pusztult el. A mamutot először 2014-ben, Moszkvában tekinthette meg a nagyközönség az orosz geográfiai társaság jóvoltából.

A Yuka mamut 2014-ben Moszkvában / Fotó: Cyclonaut

2019-ben japán kutatók megszekvenálták Yuka genomját, és több száz, a mamut különböző szöveteire specifikus fehérjét azonosítottak az állatból vett mintákban. A Scientific Reports által közölt vizsgálat során Yuka izomsejtjeiben sejtmag maradványokat is találtak, amelyek egérsejtekbe ültetve biokémiai aktivitás jeleit mutatták.

Sparta és Boris, a több tízezer éves szibériai barlangi oroszlánok

Yukához hasonlóan elképesztő épségben maradt meg két, 2017-2018 közt Szibériában felfedezett barlangi oroszlánkölyök, Sparta és Boris. A 600 ezer éve megjelent barlangi oroszlánok (Panthera spelaea) az oroszlánok (Panthera leo) közeli rokonai voltak. A faj az utolsó eljegesedés végén, 13-14 ezer éve halt ki Eurázsiában és Észak-Amerikában.

Sparta (bal oldalon) és Boris (jobb oldalon), az utolsó eljegesedés alatt élt barlangi oroszlánok / Fotó: Алексей Михайлов

Az Ingyigirka folyó közelében felfedezett, 28 ezer éves Sparta és a 43 ezer éves Boris egy a Quaternary folyóiratban publikált kutatás szerint 1-2 hónapos korukban pusztultak el odújukban, valószínűleg egy földcsuszamlás következtében. Sparta bundája szürkés-világosbarna színű, míg Borisé világosabb, szürkés-sárgás. A kutatók úgy vélik, a barlangi oroszlánok bundája világosabb lett, ahogy öregedtek, ami hasznos adaptációt jelentett nekik a hóval borított sarkvidéki tájon.

A szibériai barlangi medve és gyapjas orrszarvú

A szibériai Jakutszkban található Északkeleti Szövetségi Egyetem (NEFU) kutatói 2020 szeptemberében jelentették be egy barlangi medvebocs felfedezését, a sarkvidéki Bolsoj Ljahovszkij-szigeten, amely az első puha szövetekkel együtt fennmaradt barlangi medve, amit valaha találtak. A szenzációs lelet egy 22-40 ezer éve élt medvebocs majdnem teljes épségben megmaradt maradványa, amelyen a szakemberek a jövőben genetikai vizsgálatokat is szeretnének végezni.

A sarkvidéki szigeten talált barlangi medve orra és fogazata / Fotó: NEFU

Egy hónappal korábban, 2020 augusztusában egy helyi lakos, Alexei Savvin egy 20-50 ezer éves, teljes egészében megőrződött, fiatal gyapjas orrszarvút talált a szibériai Tirekhtyakh folyó közelében. A 3-4 éves korában, szőrzetének hossza alapján valószínűleg nyáron elpusztult orrszarvúnak tülkei mellett közel 80 százaléka, így belső szerveinek nagy része is átvészelte az elmúlt néhány tízezer évet. A hideg körülmények ellen vastag szőrzettel védekező gyapjas orrszarvúak Eurázsiában éltek a pleisztocén során, egészen az utolsó glaciális periódus legvégéig.

A szibériai Tirekhtyakh-folyó mellett megtalált gyapjas orrszarvú / Fotó: Valery Plotnikov

Zhùr, a yukoni szürke farkas

Nem csak kihalt állatok kerülnek elő a permafroszt alól, amit jól példáz egy 2016-ban, Yukonban felfedezett, közel teljes épségben mumifikálódott szürke farkas (Canis lupus). A Zhùrnak elmevezett kölyökfarkas hozzávetőleg 57 ezer évvel ezelőtt élt a mai Dawson város közelében.

A hét hetes kölyökfarkas, Zhúr mumifikálódott maradványai / Fotó: Yukon territórium kormányzata

Egy 2020 végén a Current Biology folyóiratban közölt kutatás szerint a farkas nagyjából héthetesen, odújában pusztult el a bejárat eltorlaszolódása miatt, ami lehetővé tette a permafrosztban való mumifikálódását. A Zhùrból vett minták genetikai vizsgálata alapján a szakemberek kiderítették, hogy legközelebbi rokonai ősi orosz szürke farkasok voltak, és a területen ma élő szürke farkasoknak nem tekinthető az elődjének, így azok valamikor Zhùr után vándoroltak át Eurázsiából Észak-Amerikába.

agrotrend.hu / Qubit, Tóth András