Küzdelem az illatos csengettyűvirág fennmaradásáért a Kiskunságban

Az illatos csengettyűvirág fokozottan védett növényfajunk, amely az utóbbi ötven évben egykori hazai lelőhelyeinek nagy részéről eltűnt. A faj egyedszáma egész Európában drasztikusan lecsökkent, csaknem minden országban Vörös Könyves, kritikusan veszélyeztetett fajként tartják számon. Európai ritkaságának okán bekerült a közösségi jelentőségű növényfajok közé.

Magyarországnak a faj Kárpát-medencei állományainak megőrzésében kiemelt szerepe van, ezért fajmegőrzési terv készült megóvása érdekében, amely tartalmazza a fajra vonatkozó információkat, a javasolt intézkedések, kezelések megalapozásához szükséges ismereteket, az illatos csengettyűvirággal kapcsolatos kutatásokat, az élőhelyeit veszélyeztető tényezőket és az ezek elhárítására szolgáló természetvédelmi kezelések, intézkedések leírását.

Az illatos csengettyűvirág halványkék, harang, vagy kissé tölcsér alakú pártája 1-2 cm hosszúságú, illatos. Fotó: Aradi Eszter

A jelenleg ismert előfordulási helyei kivétel nélkül védett természeti területen találhatók, ahol az állományok védelme, az élőhelyek érintetlensége, valamint a célzott természetvédelmi kezelés biztosítható. Korábbi előfordulási helyein az eltűnését az élőhely átalakulása, elsősorban becserjésedése, a fás állományok záródása okozta, amelyet a területhasználat változása idézett elő, vagy a természetes szukcesszió.

Az állományok visszaszorulásában az is szerepet játszott, hogy virágzási és termésérési rátája igen alacsony, másrészt a növény rendkívül érzékeny a csapadékviszonyok alakulására és a vadrágásra (az őzek, szarvasok gyakran lerágják hajtásait, annak ellenére, hogy keserűek, míg a vaddisznók a növény gyökereit túrják ki és fogyasztják).

A faj fennmaradása szempontjából elsődleges fontosságú a megfelelő természetvédelmi kezelés; a mesterséges felszaporítás; előfordulási helyén az élőhelyek teljes becserjésedésének és erdősödésének, valamint a vadak okozta rágási károknak a megakadályozása; megfelelő kaszálási rend kialakítása ún. bújósávok fennhagyásával; a vízvisszatartás. Egyes élőhelyeken a populációméret veszélyesen lecsökkent, itt számítani kell a növény esetleges eltűnésére, csökkenő termékenység, genetikai leromlás léphet fel. A faj termésérlelése nagyon kritikus, számos probléma – például a megporzás hiánya, gombafertőzés, hernyókártevők – hátrányosan befolyásolja.

Mesterséges szaporítási kísérletek

Kritikusan kis egyedszámú populációknál az egyedszám szinten tartása, illetve stabilitásának növelése érdekében fontos szerepet kapnak a mesterséges szaporítási kísérletek. A megfelelő hatósági engedélyek birtokában, a Kiskunsági Nemzeti Park Igazgatóság működési területén, Kiskőrösön először 2013-ban történt maggyűjtés mesterséges szaporítás céljából, ezt később további gyűjtések követték a törzsállomány genetikai sokféleségének növeléséért. A magok Mészáros Andráshoz (Balaton-felvidéki Nemzeti Park Igazgatóság, Pécsely szaporító kert) kerültek, aki kidolgozta a mesterséges szaporítás módszereit.

Elsődlegesen egy szaporító kerti törzsállomány létrehozása volt a cél, majd a nevelt szaporulat visszaültetése az eredeti élőhelyre, az ottani populáció megerősítése érdekében. A tapasztalatok alapján a magok jó csírázó képességűek, de később nagyarányú a palántadőlés és fokozott érzékenység figyelhető meg az erős napsütésre. Első virágaikat csak a harmadik évben hozzák.

2021-ben két élőhelyre összesen több mint 300 tő illatos csengettyűvirágot ültettek ki a Kiskunsági és a Balaton-felvidéki Nemzeti Park Igazgatóság munkatársai Fotó: Kiss Mónika

2017-ben zajlott az első visszatelepítés, részben előnevelt kétéves töveket, részben az évi fiatal töveket ültettük ki. Ennek tapasztalatai alapján körvonalazódott, hogy kiültetésre az őszi időpont a megfelelő és az előnevelt, erősebb tövek megmaradása sikeresebb. Ezt követte 2021-ben a két nemzeti park szakembereinek közös részvételével egy nagyobb volumenű kitelepítés.

Az eredeti élőhelyre, Kiskőrösre 164 tő került, a hasonló élőhelyi adottságú tabdi Közös-erdő területén pedig 142 tő kiültetésével egy új állomány létrehozása valósult meg. 2022 tavaszán összesen 99 tövet sikerült visszatalálni, az új élőhelyen valamivel nagyobb arányban voltak túlélők. A 32 százalékos megmaradás jó eredménynek számít.

A kiültetett tövekre túlságosan ránőtt vegetációt eltávolítottuk, illetve az aszályos nyár folyamán kéthetente megöntöztük a töveket. Az ismételt őszi számláláskor megdöbbenve tapasztalták a felmérők, hogy további, tavasszal még nem hajtó tövek is hoztak kis kerek tőleveleket (a túlélők száma elérte az 55 százalékot). Egyetlen tő virágot is hozott és tokot érlelt. 2023-ban folytatjuk a kiültetett tövek utógondozását, nyomon követjük az állapotukat és sorsukat, valamint néhány éven belül tervezzük újabb tövek kitelepítését is.

agrotrend.hu / Kiskunsági Nemzeti Park Igazgatóság