Időszerű növényvédelmi teendők a közterületeken

 A takácsatkás hárslevelet ma fotóztam, melyen valószínűleg a hárs-takácsatka kezdeti kártételét láthatják. Néhány levedlett lárvabőr is az atkákra utal. Az atkák által kiszívott klorofill hiánya miatt fakulnak, bronzosodnak majd lehullanak a levelek. Egyszerű kézi nagyítóval is megvizsgálhatják a levelek fonákját és ha élő, mozgó lárvákat, imágókat látnak a leveleken, akkor még érdemes permetezni. A Nissorun 10 WP közterületi atkaölő szer, kiváló készítmény, hosszú hatástartamú és még a levéllemezeken is áthatol. Tojás és lárvaölő hatású, tehát az idős imágók túlélhetik a kezelést. Évente egyszer használható, ezért valamelyik atkagyérítő hatással is rendelkező közterületi kéntartalmú gombaölőt vagy pl. a Tiosol lombtrágyát is be lehet vetni.

A kéregrepedésekben és a lehullott lombban készített szövedékében telel át a takácsatka. Tehát a lomb eltávolításával és az őszi-tavaszi olajos lemosással csökkenthetjük a tavaszi induló fertőzést.

► A bimbós parlagfüvet tegnap fényképeztem. Ezt már kaszálni kellett volna! Így rendelkezik az a jogszabály, melyről az előző levelemben írtam. Ugyanezen a tövön már kinyílt virágbimbókat is találtam, nemsokára ontja a virágporát. Az orvosok már kongatják a vészharangot. A téli bezártságtól legyengült, a kánikulától szenvedő allergiásokra nehéz hetek várnak. Rájuk gondoljanak a gyomirtások ütemezésével!

► A Virágos Magyarország versenyben zsűriztem az ország több pontján. Ahol tölggyel találkoztam, ott a tölgy csipkéspoloska kártételét is megfigyelhettem. A kártétel súlyossága elérte, sőt talán meg is haladta a platán csipkéspoloskáét. A platánhoz hasonlóan, ellene is „kötelező” lesz a védekezés. Nehéz ellenfél lesz!

Az idén az olajos lemosás után, még háromszor permeteztük felszívódó és kontakt rovarölőkkel Budapest két kiemelten kezelendő idős fáját. Talán 60-70%-os irtóhatásról számolhatok be…

Szolnokon, a múlt kedden fényképeztem a lisztharmatos levél társaságában, a tűszúrásnyi fekete tojásokat, a kedvesen csoportosuló lárvákat és a platán csipkéspoloskához hasonlító imágókat. Dr. Csóka György tollából kiváló cikket olvashatnak a rovarról az Agrofórum egyik számában.

Forrnak az indulatok a közterületi méhlegelőkkel kapcsolatban. Sajnos politikai színezetet is kapott a kérdés! Szakmai oldalról 100%-osan indokolható és segítendő az „ügy”. Óriási gondot jelent a beporzók hiánya az egész világon. Kínában néhol már ecsettel, egyenként porozzák be a gyümölcsfák virágait. Az USA mandulatermesztése már elképzelhetetlen az ültetvényekbe telepített méhcsaládok nélkül. A világ legnagyobb mandulatermesztője már nem hagyatkozhat a vadon élő beporzókra, drasztikusan lecsökkent a számuk.

Európában és Magyarországon sem jobb a helyzet! Minden lehetőséget meg kell ragadni, a háziméhek, a poszméhek és az egyéb beporzást végző fajok segítésére.

Némely házikertben már évek óta kísérleteznek a méhlegelők kialakításával. Minimális kezeléssel, magfogással és felülvetéssel vagy pl. a növényállomány összetételéhez igazított egy-két kaszálással néhány év alatt szépen felszaporodtak a nektárt adó növények. Látványnak sem utolsó a kertet lezáró „vadvirágos rét”…

A közterületek járdaszegélyein, a közlekedési szigeteken, a parkok szélein meghagyott sávokban még csak most indult meg ez a munka. Azt már most is, biztosan kijelenthetjük, hogy ezeken a ritkábban kaszált területeken több virággal találkozhatnak ezek a rovarok mint a damilos kaszákkal 1-2 centiméteresre levágott tarlókon. Mindezeken túl port fognak, oxigént termelnek és a párologtatásukkal hűtik a talajt a növények.

Zsigó György

NMNK