Gulipánlesen a mongol nyíl hegyén

Az idén ötvenéves Hortobágyi Nemzeti Park kiemelkedő programokkal készül a magyar nemzeti parkok hetére május 29. és június 4. között. A park megalakulásától kezdve igyekszik minél több látogatót vonzani a páratlan pusztai tájra, a mongol nyíl hegyére. Így nevezik ugyanis egyes szakírók a Mongóliától Közép-Európáig előforduló gyepes puszták megmaradt, legnyugatibb darabját, a Hortobágyot.

A Kilenlyukú híd a Hortobágyon. Fotó:  MTI / Oláh Tibor

Magyarország első, 52 ezer hektáros nemzeti parkja 1973-ban alakult meg. Ekkor került jogszabályi védelem alá a legnagyobb magyar puszta. Ezzel egyidejűleg hét, ettől különálló természetvédelmi területet is védelem alá helyeztek. Összesen több mint 11 ezer hektáros területüket 1993-ban csatolták a nemzeti parkhoz. Ekkor már folyt a kiskörei vízmű építése, a víztározó kialakítása után létrejött tiszafüredi madárrezervátum és a 1996-ban a Tisza-tó poroszlói medencéjének nagy része is csatlakozott, akárcsak 1998-ban a korábbi mocsarak helyén a múlt század elején kialakított halastavak területe is.

Így ma a Hortobágyi Nemzeti Park 82 ezer hektáron várja a természet szerelmeseit, ennek csaknem a fele a vizes élőhelyeket védő nemzetközi ramsari egyezmény által óvott terület.

A nemzeti park 1979-ben bioszférarezervátum lett, majd csillagos égbolt park 2011-ben. Közben 1991-ben a kulturális táj kategóriában felvették a világörökség listájára a természeti értékek megőrzésének, a természet és ember kapcsolatának jó példája alapján Hortobágyi Nemzeti Park – a Puszta elnevezéssel. Kimondták: ez a magyar puszta a pásztortársadalom által formált kultúrtáj kivételes példája. A Hortobágyi Nemzeti Park a több ezer éves hagyományos tájhasználat ép és látható nyomait tartja fenn, és az ember és természet közötti harmonikus kapcsolatot példázza.

Ha valaki ötvenéves Csipkerózsika-álom után felébredne, nem ugyanazt a képet látná a Hortobágyon, mint a park létesítésekor. Egy-két év múlva ismét visszaalakultak a Tisza szabályozása óta kiszáradó vizes élőhelyek. Ezek rehabilitációja – az elmaradó természetes áradások híján – a folyó egykori vízjárását utánzó vízforgalmak kialakításával történt meg. Az ezredforduló utáni években magát a tájat is rehabilitálni kezdték.

A pusztától idegen tájhasználat miatt keletkezett tájsebeket begyógyították. Ez nem kis munka volt, nemcsak a gyapot- és rizsültetvények helyét kellett eltüntetni, hanem a kedvükért 1500 kilométer hosszan kialakított öntözőrendszerek medreit is. Ezután került sor a mintegy 120 kilométer hosszúságú elektromos légvezetékek föld alá helyezésére.

Ezek nemcsak a látványt rontották, hanem életveszélyt is jelentettek a térség madaraira nézve. Az egykor 4200 hektárt elfoglaló szovjet bombázó lőtérről eltávolították a robbanóanyagot és a bombatestek maradványait. Az elegyengetett terület ma már legelőként szolgál. Létrehozták azt a rezervátumot, amelynek a területén ma már 300 vadló és 240 rekonstruált őstulok él teljesen zavartalan körülmények között. Az idén hozzákezdtek a Hortobágy folyó nemzeti parki részének (55 kilométer) ökológiai helyreállításához is. Ez magában foglalja a parthoz közeli mocsaras területek vízellátását is.

Mindezt természetesen szeretnék megmutatni az évről-évre idelátogató nagyszámú turistának is. E célból fejlesztették a látogatóközpontot és a Hortobágy községben látható pusztai objektumokat. Így a május 29. és június 4. közötti Magyar Nemzeti Parkok hetében már a tavalyinál kényelmesebb körülmények között élvezhetik a programokat. Ezeken többek között lesz pünkösdi túra és éjszakai rovarmegfigyelés Tiszakürtön, gulipánles Andaházán, szafarikaland a pusztában, nagycsaládosok hétvégéje a hortobágyi vadasparkban, sólyom- és sasnézés az Egyek-pusztakócsi mocsarakban.

agrotrend.hu / Magyar Nemzet,  Gőz József Miklós