“Greenwashing” lenne a papír csomagolóanyagokra való áttérés?

Shay Zeltzer 30 éves tapasztalattal rendelkező postharvest tanácsadó, a Postharvest Hub Ltd. alapítója a közelmúltban úgy nyilatkozott:

“Megdöbbentett, amit a berlini Fruit Logistica kiállításon tapasztaltam. A zöldségek és gyümölcsök műanyag csomagolásait egyszerűen lecserélték papírra, ami színtiszta greenwashing, ez mindenfajta logikával és szakmai megközelítéssel ellentétes! A termékek nem maradnak frissek papírcsomagolásban, ráadásul csak az a lényeg, hogy a vállalatok fenntarthatóbb működésűnek tűnjenek. Ez a mostani papírforradalmi trend ökológiai katasztrófához vezet.”

Fotó: maxpixel.net

Shay részletesen is megosztotta gondolatait, rávilágítva a legfontosabb érvekre:

A papírzacskók és papírtáskák előállítása lényegesen energiaigényesebb, mint a műanyaggyártás. Az Egyesült Államok Energiaügyi Minisztériuma (DOE) szerint egy tonna papír előállításához átlagosan körülbelül 5 162 kWh energia kell (négyzetméterenként körülbelül 200-250 gramm tömegű papír). Egy tonna LDPE-fólia (körülbelül 20-30 mikron vastagságú) előállításához az Európai Bizottság tanulmánya szerint körülbelül feleannyi energiára van szükség, ráadásul a papírgyártáshoz rengeteg víz, 1 tonna papírhoz 1-25 köbméter szükséges technológiától függően. A papírzacskókhoz laminálásra vagy ragasztóadalékok alkalmazására is szükség van, ami lényegesen rontja komposztálhatóságukat, arról nem is beszélve, hogy a megnövekedett papírigény erdőirtásokhoz vezethet, mert ekkora igényt az ágazat jelenlegi kapacitásait tekintve nem fog tudni kielégíteni.

Továbbá nem biztos, hogy a papír a legmegfelelőbb anyag a friss zöldségek és gyümölcsök eltarthatóságának növeléséhez:

Papírba csomagolva a fóliához képest a zöldségek és gyümölcsök több vizet veszítenek, ezáltal csökken az eltarthatósági idő, ami több élelmiszer-hulladékot jelent majd az ellátási láncban. Ráadásul a papír sokkal nehezebb a műanyag fóliánál: egy 30 mikronos átlagos műanyag fólia négyzetméterenként 0,0276 grammot nyom, míg ugyanilyen szakítószilárdságú papír esetében ez 60 gramm, azaz 2000-szer nehezebb.

Shay szerint a 3R-nek nevezett alapelvek (reuse, reduce, recycle – újrahasználat, csökkentés, újrahasznosítás) helyesek, de ezek megvalósításához  a jelenleg meglévő műanyagok bölcs használatára is szükség lenne: el kellene kerülni a túlcsomagolást, csökkenteni kellene a csomagolások méretét, de mindenképpen a csomagolt áru tulajdonságainak megfelelő összetételű csomagolást kellene alkalmazni. Ezen elvek gyakorlati megvalósítása érdekében máris rengeteg munkát végeztek el neves csomagolóipari vállalatok és kutatóintézetek (pl. R.O.P Ltd, StePac, Amcor, University of CA Davis, Volcani Research Center, MIGAL Research Institute stb.), és ezeket az eredményeket kár lenne kidobni az ablakon.

“Szabványokra lenne szükség ahhoz, hogy a „fenntarthatóság” mérhetővé váljon, és ezek alapján kellene döntéseket hozni. Sajnos az emberek sokszor vakvágányra kerülnek, és a döntéseket gyakran egyszerűen az uralkodó felfogás alapján hozzák meg.”

Shay felhozott egy évekkel ezelőtti, jellemző tapasztalatot, amikor még a Florida állambeli Homestead-ben találkozott egy zöldbabtermesztővel, aki elmondta neki, hogy egy helyi feldolgozó szerint a Mexikóból származó beszállítók áruja szinte tökéletes, míg a szomszédban üzemelő farm 10%-os selejt mellett dolgozik. Kiderült, hogy a mexikói beszállító védőgázas csomagolást használt, míg a szomszédos floridai farm “zöld”-nek minősített drótfonatos faládákban adta le termékét. Amint erre a floridai termelő rájött, azonnal csomagolást váltott, és meg is szűntek a reklamációk, nőtt a fogyasztói elégedettség, és az üzem fenntarthatósági szintje is jelentősen javult.

agrotrend.hu / FruitVeB