Elképesztően magas a kutyákhoz kapcsolódó ökológiai lábnyom

Becslések szerint több mint egymilliárdra tehető a Földön élő kutyák száma, ezzel pedig a leggyakrabban előforduló ragadozónak számítanak. Igen jelentős részük viszont nem házi kedvenc, hanem szabadon garázdálkodik a természet és az emberi területek határán, hatalmas környezeti károkat okozva.

A Qubit részletes cikke bemutatja, milyen problémákat okoz az, hogy ennyire nagy számban élnek körülöttünk kutyák. A nagyjából 30 ezer éve velünk élő állatok napjainkra bolygó összes szárazföldi vidékére eljutottak az Antarktisz kivételével. A kutatók tapasztalatai szerint pedig sokszor invazív fajként jelennek meg, épp úgy mint a patkányok, a mosómedvékkel, vagy éppen a macskák, kiszorítva vagy veszélyeztetve a helyi növény- és állatvilágot.

Fotó: Pixabay

Ráadásul ahogy írják, nem csak a környezeti károkat okoznak, az emberekre is veszélyt jelenthetnek: Indiában például évente 20 ezer ember hal meg veszettségben, melynek 99%-a a kutyákról terjed az emberekre, leginkább harapás útján.

A cikk egy érzékletes példával szemlélteti a probléma sokszínűségét. Az angliai Norfolk természetvédelmi területén az elmúlt két évtizedben 60%-kal csökkent a parti madarak száma. 2019-ben 800 ezer ember és 300 ezer kutya látogatott a területre, 2020 tavaszán azonban a koronavírus miatti lezárások miatt senki nem járt arrafelé. A partot hirtelen 10-szer annyi madár szállta meg, mint korábban. Sajnos azonban a korlátozások szüneteltetésekor, júniusban, egyetlen hétvége alatt 35 ezer kutya látogatta meg a területet, a költési időszak csúcsán, és hatalmas pusztítást rendeztek.

Legalább ekkora problémát jelent a kutyák ürüléke is, mely egyfelől nitrogén- és foszfortartalmával túlterhelheti az adott ökoszisztémát, másrészt pedig a vadállatokra veszélyes fertőzéseket hordozhat.

A szakemberek ezzel együtt elismerik, hogy a kutyatartásnak pozitív hatásai is vannak. „Matthew Gompper, az Új-Mexikói Állami Egyetem ökológusa szerint nem is kell attól tartani, hogy mindenhol felül kell vizsgálni a kutyák jelenlétének környezeti hatásait, leginkább azt kell felmérni, hogy hol van populációs szintű hatásuk egy-egy vadon élő fajra” – írják.

A beavatkozás ott lehet szükséges és sikeres, ahol „a tervezett megoldás a kutyák, a tulajdonosaik, a vadon élő állatok és az állatvédelmi szervezetek igényeit is kielégíti”.

A említett norfolki eset azért is fontos, mert ott máris született egy kompromisszumos megoldás. Egy tavaly tavasszal bevezetett új rendszer szerint három zónára osztották a területet. Ezekből az egyik kutyamentes, kettő viszont kutyákkal is látogatható. Utóbbiak közül az egyikben egész évben póráz nélkül sétáltathatók a kutyák, a másikban azonban a költési időszakban kizárólag pórázon lehet tartani az ebeket. Az pozitív eredmények hamar megmutatkoztak, idén tavaszra „a kis csér, a csigaforgató vagy a parti lile fészkelési és fiókanevelési rátája is újra nőni kezdett a területen.”

agrotrend.hu / greendex