Császárfa: eljött a trónfosztás ideje!

Forrás: Wikipedia

Ha tudjuk, hogy rossz vége lehet, ne játsszunk a tűzzel!

Európában mára tízezres nagyságrendben vannak idegenhonos fajok, és a számuk emelkedik [1]. Való igaz, hogy nem minden idegenhonos faj válik invazívvá, és okoz jelentős ökológiai és társadalmi problémákat, egy részük viszont igen. Ez már önmagában óvatosságra kellene, hogy intsen bármilyen új faj behozatala és terjesztése esetén. Azonban amikor egy fajról tudjuk, hogy máshol, akár hasonló viszonyok között problémássá vált, szembemegy a józan ésszel ezt félvállról venni. A díszkertészet jelentősen hozzájárul az invazív fajok terjedéséhez [2].

Aggasztó jelek

A császárfák Kelet-Ázsiából származnak. Az egyik leggyakrabban ültetett fajuk az illatos császárfa (Paulownia tomentosa) [3], de sokfelé ültetnek hibrideket, amelyek ökológiai hatásairól kevés ismeret található a szakirodalomban. Az előbb említett faj inváziójának problémája különösen az USA-ban régóta ismert, de egyes európai országokban is jelentkezik [3]. Jellemző, hogy azok a fajok, amelyek az eredeti elterjedési területükön kívül valahol invazívvá válnak, egészen más területeken is gondot okoznak majd: invázióra hajlamosak. Az óvatosság tehát feltétlenül indokolt.

A sudár, gyorsan növő és szép virágot hozó császárfa remek díszfa a járdák mellé. De megéri? Fotó: Wikipedia

Később túl késő: minél több, annál rosszabb!

Vannak, akik azzal érvelnek, hogy hazai viszonyok között nincsenek invázióra utaló tapasztalatok. A probléma – amellett, hogy szemet hunynak az egyébként releváns külföldi tapasztalatok felett – az, hogy ezzel azt sugallják, ez a jövőben is biztosan így marad. Pedig változnak a körülmények: az éghajlatváltozás például elősegítheti a császárfa északra hatolását Közép-Európában [3]. Nyilvánvaló, hogy attól, hogy még nincsenek ilyen hazai tapasztalatok, a későbbiekben lehetnek. Az idő két szempontból is a leendő, akár megfékezhetetlen inváziónak dolgozik. A szóban forgó fa szélterjesztésű magvai elsősorban a fa lokális terjedését segítik, igazán nagy távolságokra inkább az újabb telepítések segítségével tud eljutni [3].

Így a császárfa természetközeli élőhelyeken való széles körű megtelepedése nagyon erősen függ attól, hogy hány helyen ültetnek császárfát, mivel leginkább az ültetési helyek közelében vadul ki. Így minél több helyen ültetik az idő előrehaladtával, annál nagyobb lesz a terület, amelyet lefedhetnek a kivadulások, ahonnan a faj nyilván tovább is terjedhet.

Virágzó császárfa. Fotó: Wikipedia

A császárfa hátránya

Másrészt fontos tudni az inváziókról, hogy leginkább a kezdeti szakaszban lehet megfékezni őket [2], amikor még épp csak elkezdődnének. A gond viszont az, hogy ilyenkor a lakosság nagy része még egyáltalán nem érzékeli a problémát. Ahogy telik az idő, és egyre inkább letagadhatatlanná válnak az adott faj által okozott gondok, egyre inkább lehetetlen az invázió megfékezése. Ezért is nagyon fontos, hogy a készülődő inváziókat időben észleljük, és cselekedjünk. Igyekezzünk csírájában elfojtani, ahogy a kaktuszok hazai terjedése ellen éppen erre törekednek a szakemberek!

A szándékosan betelepített fajoknak általában vannak csábító tulajdonságaik, a karizmájuknak nagy szerepe van a terjedésükben [4]. Ilyenekben a császárfa sem szűkölködik. Több kérdés is felmerül: egyrészt az, hogy a (vélt) hasznok mennyire állnak arányban a kockázatokkal; másrészt kiknek jelent hasznot, és kik viselik a károkat; harmadrészt pedig milyen biztonságosabb alternatívái lennének (és mi szól ezek ellen).

Szót kell ejtenünk arról, hogy kaphatók triploid (háromszoros kromoszómaszerelvénnyel rendelkező) változatok, melyek ivaros szaporodásra elvileg nem képesek. Ez nagyon nagy mértékben lecsökkenti az inváziós kockázatot, mivel így elvileg nem képződnek szél által messzire szállítható magok. A vegetatív szaporodás, például a sarjhajtás viszont lehetséges, ami persze nagyságrendekkel lassabb terjedést tesz lehetővé. (Zárójelben megemlítendő, hogy egyes növényfajoknál ismert, hogy ritkán triploid egyedek is képesek magot hozni). Ha császárfát vásárolunk, egyébként is könnyen lehet, hogy nem triploidról van szó.

Igazán a császárfa magról jövő utódaival kell vigyázni, ezért ivaros szaporodásra alkalmatlan variánst válasszunk!
Fotó: Wikipedia

A helyi ökoszisztémáink lecserélése helyett váltsunk inkább szemléletet!

A fenyegető környezeti változások mérsékléséért és az alkalmazkodásért valóban sokat kell tennünk. Azonban elsősorban nem arra van szükség, hogy a kimerítőnek hitt tudásunk alapján okosabbak legyünk az ökológiai rendszereknél, és távoli fajok behurcolásával „segítsünk”. Sokkal inkább arra, hogy lehetővé tegyük és segítsük a helyreállást, az ökológiai folyamatok minél zavartalanabb menetét. Nem csodafákra van tehát szükségünk, hanem minél természetközelibb, változatos, reziliens ökológiai rendszerekre. Ennek egyik kulcsfontosságú eszköze az élőhelyek helyreállítása (amihez nélkülözhetetlen ismereteket nyújt a restaurációs ökológia), illetve az ökológiai rendszerek védelme lenne. Hazánkban is számtalan fafaj él, amely jól hasznosítható, és megfelelhet a helyi viszonyoknak. Értékeljük, alkalmazzuk ezeket! Univerzális fa helyett válasszunk olyat, amely az adott körülményeknek és célnak megfelel.

Ami zöldnek látszik, pedig épp az ellentéte

A császárfa egyik ígérete az, hogy rossz talajokon is jól megél. Ezt a tulajdonságát környezeti szempontból pozitívként szokás tálalni, ahogy a szén-megkötést is. A gyepek alulértékelése hozzájárul ahhoz, hogy az ilyen „üres” területeket – nagyobb vélt hasznosságuk miatt – fákkal ültessék be. Az idegenhonos fajok alkalmazása fokozottan problémás, de a természetvédelmi szempontból különösen értékes gyepi élőhelyeken az őshonosokkal történő zárt erdősítés sem javasolt. A máig szerencsésen megmaradt gyepek jelentős részét éppen azért nem vonták művelés alá, mert talajuk nem túl jó. Ezek az élőhelyek kiemelkedően értékes életközösségeknek adhatnak otthont. A császárfához hasonlóan a rossz talajokon is jó alkalmazhatóságot ígérő növények ezekre nézve különösen veszélyesek lehetnek.

Trónfosztás?

Sok még a nyitott kérdés a faj hazai helyzetével kapcsolatban. Az viszont egészen biztos, hogy a császárfa ültetése nem kockázatmentes, és előnyei nem minden esetben érvényesülnek: a „csodafa” címet és a feltétlen rajongást biztosan nem érdemli meg hazánkban. Ha a kertünkben ültetünk fát, tegyük ezt is átgondoltan, válasszunk őshonosat, tájhonosat!

Több Paulownia-faj szerepel a Szürke Listán. Magyarország potenciálisan inváziós fa- és cserjefajai listán (Bartha, 2020). A P. tomentosával kapcsolatban van a legtöbb inváziós hajlamra utaló ismeret.

Mi az a szürke lista?
„Potenciálisan inváziós idegen fajok jegyzéke, amelyek az adott területen elvadulva, vagy (még) nem elvadulva léteznek, s a tudományos ismeretek alapján vagy közvetlenül, vagy az élőhelyek átalakításával közvetetten veszélyeztetik az őshonos fajokat.”[5]

Irodalmak:
[1] Sundseth, K. (2014). Invasive alien species: a European response. European Commission DG Environment Units B, 2.
[2] Van Kleunen, M., Essl, F., Pergl, J., Brundu, G., Carboni, M., Dullinger, S., … & Dehnen‐Schmutz, K. (2018). The changing role of ornamental horticulture in alien plant invasions. Biological Reviews, 93(3), 1421–1437.
[3] Essl, F. (2007). From ornamental to detrimental? The incipient invasion of Central Europe by Paulownia tomentosa. Preslia, 79, 377–389.
[4] Jariæ, I., Courchamp, F., Correia, R. A., Crowley, S. L., Essl, F., Fischer, A., … & Jeschke, J. M. (2020). The role of species charisma in biological invasions. Frontiers in Ecology and the Environment, 18(6), 34–-353.
[5] Bartha, D. (2020): Fekete Lista. Magyarország inváziós fa- és cserjefajai. Szürke Lista. Magyarország potenciálisan inváziós fa- és cserjefajai. Soproni Egyetem Kiadó, Sopron, 84 pp.

agrotrend.hu / Greendex, Pribéli Levente