Az őrség természetvédelmi őre: a tóka

Amikor először jártam az őrségben még kisgyermekként, fel sem tűntek különösebben a kis kerti tavak. Legalábbis én azt hittem, hogy a házak előtti kis tó csak amolyan dísz, békalegeltető, kacsaúsztató édes kis semmirevalóság – írja Bódi Ábel a greendex.hu-n

Aztán amikor már felnőtt fejjel jártam a szereket, egyre gyanúsabb lett a dolog, hiszen elődeink nem csináltak semmit csak a szépért, mindennek volt valamilyen funkciója. Még gyanúsabb lett a dolog, amikor kivétel nélkül minden egyes ház előtt volt egy tóka. Nem tavacska, tóka.

Mosás tókában (Szalafő, Vas m., 1982) – Magyar Néprajzi Lexikon / arcanum.com

Nem találtam magyarázatot arra, hogy mit keres egy ennyire mély, kútnak széles, fürdőhelynek kicsi víztározó a kertben, ahol bárki beleeshet, legyen az ember vagy jószág. Persze ha csak esztétikai szempontból nézzük, valóban „veszélyes” is lehet. De amint megtudjuk, hogy ezek napi használatban lévő itatóként és vízforrásként szolgáltak, mindjárt más a helyzet.

De hogy kerültek oda? Amikor házat épített az őrségi ember, valahonnan kellett alapanyag is: ímhol, lehet ásni is! No, de akkor lesz egy gödör. Hát legyen belőle vízgyűjtő! És így szépen ki is alakult a tókarendszer.

Mára persze egy részük szép, növényekkel körbeültetett halastavacskává vált. Azonban rendkívül nagy szerepük van a biodiverzitás megőrzésében, ugyanis nem ritkák bennük a különféle gőtefajok, legyen szó alpesiről, dunairól vagy pettyesről. És akkor nem említettük a számtalan ízeltlábút és mindazt a közvetett természetvédelmi csodatételt, amit egy állandó vízforrás jelent a környezetének.

agrotrend.hu / greendex.hu, Bódi Ábel