Állati interjú: Rita és Csabi, a hiúzok

Rita és Csabi két külön kifutóban, de egymás mellett élnek. Csabi a jobb, Rita a bal oldali kifutóban várt minket, bár kettejük közül Csabi volt az izgatottabb. Rita éppen kedvenc sziesztázó helyérõl, a sziklatetõrõl, lustán figyelt minket. Végül gondozójuk hívására mindketten közelebb jöttek.

Sziasztok! Köszönjük, hogy fogadtok minket ezen a napos márciusi délutánon. Bemutatkoznátok, kérlek az olvasóknak? 

Csabi: Sziasztok! Én már nagyon vártalak titeket, örülök, hogy végre itt vagytok. Az én nevem Csabi, 12 éves, hím vagyok és hivatalosan a kárpáti hiúz alfajba tartozom. A Vadasparkban pedig – számoljunk csak – 7 éve élek.

Rita: Sziasztok! Én pedig Rita, 11 éves északi hiúz nõstény vagyok. A Vadasparkba 2018 decemberében érkeztem. De adjatok nekem még egy kis idõt, amíg felocsúdok a délutáni sziesztából.

Csabi: Hm, ez olyan Ritás… Délután mindig lustálkodik egy nagyot, utána egy kis idõ, amíg magához tér, ráadásul õ egy picit szégyenlõs, jobban szeret a magasban, a mászókája tetején lenni. ☺ De addig majd én mesélek Nektek! Mire vagytok kíváncsiak?

Rita, a hiúz – forrás: Budakeszi Vadaspark

Semmi probléma, van idõnk beszélgetni. Nem tudom megállni, ezért gyorsan megkérdezem. Tudtok dorombolni?

Csabi: Bevallom, számítottam erre a kérdésre. Macskafélék vagyunk, ezért tudunk dorombolni. Ám ezt nagyon ritkán tesszük, hiszen mi nem házi macskák vagyunk. 

A dorombolásnál azonban sokkal érdekesebb a mély, nyávogó hangunk. Ezt fõként a szaporodási idõszak idején, pont ilyenkor, február-március tájékán lehet hallani. Mi ezzel kommunikálunk egymással, ezzel a hanggal csalogatjuk magunkhoz a másik nem képviselõit.

Ha jól tudom, errõl egy videó is készült, amit a Budakeszi Vadaspark Facebook oldalán találtok.

Rita: Csabi, azért a másik fontos dolgot se hagyd ám ki. A nyávogás mellett mindenhez hozzádörgölõzünk, hogy minél több helyen otthagyjuk a szagmintáinkat, feromonjainkat. Így még nagyobb az esélye, hogy a nõstény és a hím egymásra találnak az erdõben.

Csabi: Igazad van, Rita. Ezt is csináljuk a pacsmagolás idején.

Ez azt jelenti, hogy itt a Vadasparkban is születhetnek hiúz kölykök?

Csabi: A hiúzok pároztatása nem ilyen egyszerû, több mindentõl is függ. Elmondom röviden a lényeget.

Rita, egy pillanatra kérlek, fogd be a füled. 

Egyrészt engem fiatal koromban rejtett herével diagnosztizáltak, ezért ivartalanítani kellett, így nem vagyok már nemzõképes. Ha ez nem történt volna meg, az könnyen rákot okozhatott volna nálam, szóval ez abszolút egészségügyi beavatkozás volt és már nem is emlékszem rá.

Másrészt fokozottan védett állatok vagyunk, ezért a hiúzokat nem olyan egyszerû szaporítani. 

Rita: Ezt a részt most mondhatom én? Szóval a bemutatkozásnál direkt kihangsúlyoztuk, hogy Csabi kárpáti, én pedig északi hiúz vagyok. Bár külsõre nem olyan feltûnõ a különbség, a genetikai állományunkat mégis nagyban meghatározza az alfajunk. Mivel két külön alfajba tartozunk, ezért ha mi szerelembe esnénk egymással, akkor a kölykeink keverékek lennének. Ez ugyanolyan, mint a kutyák esetében. Ha mondjuk egy tacskó és egy vizsla párosodnak, hát abból egészen furcsa keverékek jönnek létre. Nekünk sem ez a célunk, hanem az, hogy a tisztavérû állományt megõrizzük. A szakemberek ebben nagy segítségünkre vannak, mert szigorúan ellenõrzik a szaporítási feltételeket.

Csabi: Meg amúgy is. Ritával nem igazán illenénk össze. Én sokkal nyugodtabb és visszahúzódóbb vagyok, mint õ.

Várjatok, egy valami akkor nem világos. Ha nincs meg a hiúz szerelem „veszélye”, akkor hogy hogy nem vagytok egy kifutóban?

Csabi: Ó, jobb a békesség, hidd el. A hiúzok alapvetõen magányos állatok, csak a szaporodási idõszak, vagyis a pacsmagolás alatt találkoznak egymással. Az év többi részében egyedül járják az erdõt, nincs szükségük társra. Nekünk ez így kényelmes, hogy megvan a magunk területe.

Csabi, a hiúz – forrás: Budakeszi Vadaspark

Mirõl ismerhetjük meg a hiúzokat? Egyáltalán találkozhatunk velük a hazai erdõkben?

Rita: Az európai és így a hazai erdõkben is igazi ritkaságnak számítunk. Évszázadokkal ezelõtt a túlvadászat nem tett jót a fajunknak, ezért a vadon élõ hiúzokból mára kevesen maradtak. Az élõhelyünk is megváltozott, ti emberek mindenhová építkeztetek. Az utóbbi évtizedekben azonban egyre több erdõbe visszatértek a rokonaink! A védett erdõk kezelésének megvan az eredménye. Így aztán, ha jól tudom, már Magyarországon is  10-20 példányunk él a vadonban, fõleg az Északi-középhegységben. Azonban még mindig hatalmas szerencse kell ahhoz, hogy a kirándulás során találkozzatok velünk. Már csak azért is, mert rejtõzködve élünk, nem igazán mutogatjuk magunkat.

Csabi: De ha például állatkertekben jártok, akkor van néhány fontos ismertetõ jegy, amit jó, ha fel tudtok ismerni. Sokszor kevernek össze minket például a gepárddal és a leopárddal, pedig nem is ugyanúgy nézünk ki.

A hiúzokra leginkább a sajátságos körszakáll, az égnek álló fülek, a rövid farok és a foltos bunda jellemzõ. De ha még így is nehéz a felismerés, akkor keressétek a füleinken a fekete bojtot! Ott lesz a titok.

Úgy hallottuk, nagyon tehetséges vadászok vagytok. 

Rita: De még mennyire! Vadászat közben is kifejezetten csendben járjuk az erdõt. A kiszemelt prédára pedig inkább ugrásból támadunk, mintsem futunk utána. Bevallom, nem remekelünk hosszútávfutásból, ám a távolugró képességünket bárki megirigyelheti. Akár 3-4 métert is képesek vagyunk helybõl ugrani. 

Csabi: Általában egyébként éjszaka vadászunk és ragadozó mivoltunkból adódóan a madarakat, kisebb rágcsálókat ejtjük el. Ám az étlapon gyakran szerepel még az õz vagy a vadmalacok is. Bár az már nehezebb falat.

Itt a Vadasparkban fõleg nyulat, csirkét, fürjet szoktunk kapni és az a legjobb, amikor ezek egészben érkeznek. Mivel ragadozók vagyunk, ezért szeretünk a zsákmányunkért megküzdeni, kibontani, megnyúzni azt. Ezt egyébként szépen szólva, vadasparkos berkekben környezetgazdagításnak hívjuk. Mintha csak a vadonban lennénk!

Mivel töltitek a vadasparki mindennapokat?

Rita: Eszünk, iszunk, pihenünk, és suliba járunk. Hallottatok a Vadaspark Iskolájáról? Egy csomó állat jár oda, köztük mi is. Különbözõ, izgalmas trükköket tanulunk. Én például már tudok   ülni, feküdni, kétlábra állni és a mancsomat emelni.

Csabi: Jó, de Rita azt azért tegyük hozzá, hogy Te azért tanultál meg mindent ilyen rövid idõ alatt, mert meglestél engem és Virágot a tréning közben. De nem bánom, legalább példát mutattam Neked.

Mivel velem már régebb óta tart a tréning, hiszen elõbb érkeztem a Vadasparkba, mint Rita, ezért picivel több mindent tudok. Az ülés, a fekvés, a targetbot megérintése orral, a mancsemelés, a forgás… ezek már mind mennek. Most pedig az oltás beadását gyakoroljuk Virággal.

Rita: Ó Csabi,  nem mindent rólad lestem ám, de azért bevallom tényleg sokat segítettél. Most egyébként mindketten egy mancsemeléses gyakorlatot tanulunk, aminek a lényege, hogy ha a gondozónk a botot felmutatja, akkor a mancsunkat a rácshoz kell érintenünk. Nem tudom, hogy ez mire jó, de élvezem, mert utána mindig kapok valami finomat.

Csabi: Majd én megmondom, hogy miért is tanuljuk most ezt. Ennek a tréningnek a lényege az, hogy késõbb könnyebb legyen vért venni tõlünk. Pontosabban, hogy ne kelljen minket elaltatni a vérvétel közben. Ha ezt már tökéletesen tudjuk, akkor az állatorvosok munkája egyszerûbb, és mi sem fogunk már annyira félni, amikor meglátjuk õket. Jómagam is izgalmasnak és hasznosnak tartom ezt a trükköt.

Tyûû, rengeteg mindent megtudtunk most rólatok. Még szerencse, hogy a Budakeszi Vadasparkban ketten is képviselitek a hiúzokat, így legalább a látogatók és az állatbarátok még jobban megismerhetnek Titeket.

Rita: Mi köszönjük a látogatást. Remélem, azért majd a farkasokról is lesz szó, mert az õ életük is nagyon izgalmas.

Csabi: Ha megengeditek, én még üzennék az olvasóknak. A Budakeszi Vadaspark Facebook és Instagram oldalán videókat és sok-sok képet találtok rólunk. Érdemes böngészni az oldalon az újranyitásig, amit már mi is nagyon várunk.

A Budakeszi Vadaspark hivatalos Facebook oldala itt, Instagram oldala pedig itt elérhetõ.

agrotrend.hu / Budakeszi Vadaspark