A sorszámozott madárgyűrűzés egy egyedi jelölés

A Magyar Madártani Egyesület két gyűrűző szakembere, Széplaki Imre és Forintos Ede tartott érdekes bemutatót a helyszínen, közben a programot koordináló Árvai Gábor, az iskola földrajz–történelem szakos tanára munkatársunknak adott részletes tájékoztatást. 

Mint elmondta, a madárgyűrűzésnek a vonuláskutatásban van kiemelkedő jelentősége, hiszen a megjelölt szárnyasok mozgása ezáltal lekövethető. 

– Mortensen dán tanár és ornitológus volt az, aki elsőként alkalmazta a madárgyűrűzést tudományos célokra. Ez technikailag úgy néz ki, hogy a madarat hálóval elfogják, majd egyik lábára egyedi azonosítóval ellátott apró kis gyűrűt helyeznek, s ha később ismét előkerül a gyűrűzött példány, akkor abból már fontos következtetéseket lehet levonni az adott faj mozgásáról, életviteléről – tudtuk meg ­Árvai Gábortól. 

Mortensen első eredményes kísérleteit a madárgyűrűzés terén 1899-ben seregélyekkel végezte, amelyeket mesterséges fészekodúkban fogott be egy, a röpnyílást lezáró mechanizmus segítségével. Később aztán más eljárással számos egyéb fajt gyűrűzött, többek között fehér gólyákat, gémeket, sirályokat és több récefajt is. Állítólag élete során csaknem hatezer madarat gyűrűzött meg. 1906-ban megalapította a Dán Madártani Intézetet, három évvel később levelező tagja lett a Magyar Madártani Társaságnak is. 

Ami hazánkat illeti, a madárvonulások megfigyeléséhez Herman Ottó neve fűzhető, hiszen Mortensen dán ornitológus madárgyűrűzése számára is új lehetőségeket nyitott meg. A Magyar Ornitológiai Központ munkatársai 1908-ban a világon harmadikként kezdtek el szervezett gyűrűzéseket végezni. A madárgyűrűzés jelentőségét egyébként Schenk Jakab ismerte fel, és Herman Ottó támogatásával honosították meg a módszert a gyakorlatban. 

– A gyűrűzés a madaraknál olyan, mint nálunk a személyi igazolványszám, vagy akár az ujjlenyomat. Ez egyben egy kutatási módszer is, ami a madarak egyedi jelölésén alapul. A sorszámozott gyűrűkkel megjelölt madarak minden egyes megfigyelése, visszafogása sokat elárul életükről, mozgásukról, vonulásáról. Az eljárással megismerhetjük az egyes madárfajok szezonális vonulási útvonalait, pihenő- és táplálkozóhelyeit, telelőterületeit. A gyűrűzést végző szakemberek ilyenkor rögzítik az elfogott madár súlyát, zsírtartalmát, életkorát és minden olyan információt, amely segíti a vonuló madarak megfigyelését.

Ennek köszönhetően ma már tudjuk, hogy melyek a rövid, illetve hosszú távú vonulók, ahogy az is látszik, hogy Magyarországon egyre több az áttelelő madár, az enyhülő tél következményeként. ők a korábban megszokott vonulás helyett inkább az áttelelést választják egyre nagyobb számban, ami tavasszal jól jön a költési helyekért menő harcban. A maradók ugyanis előnyt élveznek – tette hozzá Árvai Gábor. 

agrotrend.hu / VEOL, Szijártó János