A madárvonulás csodája évezredek óta foglalkoztatja az embert

A madarak vonulása már régóta érdekli és lenyűgözi az embereket. Hogy óriási távolságokat tudnak megtenni a vonulás során, azt ma már tudjuk, de ha ránézünk egy fecskére még mindig hihetetlennek tűnik, hogy egy ilyen pici madár képes a világ másik feléig elrepülni – írja a Turista Magazin.

Átalakuló kakukkok, iszapba bújó fecskék

A madárvonulásról ma már sokat tudunk, bár még ma is vannak megfejtésre váró rejtélyek. A modern műholdas jeladóknak köszönhetően ma már az interneten is tudjuk követni egyes egyedek útját, de az ókorban és a középkorban csak elképzelések és teóriák voltak azzal kapcsolatban, hová tűnnek bizonyos madárfajok ősszel.

Arisztotelész úgy vélte, egyes madarak télire átalakulnak, a kakukkokból karvaly, a rozsdafarkúból pedig vörösbegy lesz. Egy másik elképzelés szerint egyes fajok a Holdra mennek telelni, a kisebb madarak pedig a nagyobb testű társaik hátán teszik meg a nagy vándorutat.

Fotó: Adobe Stock

Voltak, akik úgy hitték, a fecskék télire az iszapba rejtőznek, és ott vészelik át a hideg hónapokat. Egyébként tényleg van egy olyan faj, amelynek egyes képviselői, ha nem is az iszapba bújva, de valóban hibernálják magukat. Az USA délnyugati államaiban élő, lappantyúfélékhez tartozó téli estifecskék téli álomba merülve, 10 gramm zsírtartalékkal akár 100 napig is elélnek

Magyar gólya világhíre

1822-ben végül előkerült egy bizonyíték, amely nyilvánvalóvá tette, hogy a madarak képesek egyik kontinensről a másikig repülni. Mecklenburg-Előpomerániában ugyanis találtak egy gólyát, amely testében egy nyílvesszővel repült. Később kiderült, a nyílvessző Közép-Afrikából származott, és szegény gólya egészen Európáig repült vele.

Fotó: Adobe Stock

A madárgyűrűzés 20. század eleji megindulásától kezdve aztán egyre több információhoz jutottak a szakemberek. A gyűrűzött madarak megkerüléseiről olykor újságok hirdetési rovatában adtak hírt a megtalálók.

1909-ben a The Times-ban egy Dél-Afrikában lelőtt gólyáról tett közzé pár sort egy bejelentő. A hirdetésben leírják, hogy a gólya lábán található egy fémgyűrű, amelyen a következő felirat áll: Ornith. Központ, Budapest Hungaria 209. Később kiderült, a madarat fiókaként gyűrűzte Schenk Jakab az erdélyi Háromszék megyében. A megkerülés hatalmas szenzáció volt madarász körökben, ahogy Herman Ottó, a Magyar Királyi Ornithológai Központ akkori igazgatójaként írta válaszlevelében, a Natalban lőtt magyar gólya közvetlen bizonyíték arra, hogy gólyáink átlépik az Egyenlítőt.

Alapos felkészülés

A vonuló madarak teljesítménye, különösen innen, a földről nézve, kivétel nélkül csodálatra méltó, de vannak olyan fajok, amelyek teljesítményükkel tényleg az elképzelhetetlen határát súrolják. Mert, hogy is lehet például 10 hónapon át leszállás nélkül repülni, mint ahogy azt a sarlósfecskék teszik?

Ahhoz, hogy a vonuló madarak ilyen hatalmas távolságokat tudjanak megtenni, alapos felkészülés kell. A madarak a nagy út előtt és a közbeeső pihenőhelyeken készülnek fel, azzal, hogy próbálnak minél több zsírtartalékot magukra szedni.

A darázsölyv például, amely Észak-Európától a trópusi Afrikáig tartó 7000 kilométeres utat képes egyhuzamban megtenni, 620 gramm körüli indulási tömegét 900 grammra növeli. Brit szigeteken vizsgált kerti poszáták 12 grammos tömegükhöz még 4 grammot tettek hozzá, visszafelé viszont volt olyan egyed, amely megduplázta tömegét, mert akkor a madaraknak a Szahara fölött, ellenszélben kell repülni.

Fotó: Adobe Stock

Vonulási rekorderek

Távolság tekintetében a vándormadarak között a sarki csérek a bajnokok. A madarak az északi sarkvidéken töltött nyár után augusztusban kelnek útra, és Afrikai partvonalait követve, novemberben érik el az Antarktisz partvidékét, ahol három hónapos déli nyarat követően újra észak felé veszik az irányt.

Egy 2010-es tanulmány szerint, amelyben a Grönland és az Antarktisz között vándorló madarakat vizsgáltak, arról írnak, hogy a jeladókkal ellátott egyedek meglehetősen kacskaringós úton repültek, és vándorútjuk során, egy év alatt összesen 71 ezer kilométert tettek meg. Tegyük hozzá, hogy mindezt úgy, hogy a sarki csérek tömege 110 gramm körül van.

A vándormadarak magassági rekordere az indiai lúd, amely Belső-Ázsia tavairól az Indus-völgyében található telelőhelyekig tartó útja során 9000 méter magasan repüli át a Himaláját.

Nem sokkal maradnak le az énekes hattyúk sem, amelyeknek egy kisebb, Izlandról az európai kontinens felé tartó csoportját 8230 méter magasan észlelték. És ki gondolná, hogy a közismert és mindenfelé előforduló tőkés récék is képesek igen nagy magasságokban szárnyalni, és repülésük során elérhetik a 6400 méteres magasságot is.

Ha az egyhuzamban levegőben töltött időt nézzük, akkor a sarlósfecskék verhetetlenek. Azt régóta tudjuk, hogy ezek a madarak szinte egész életüket a levegőben töltik, de egy 2016-os kutatásból kiderült, vannak olyan egyedek, amelyek tíz teljes hónapot tartózkodtak a levegőben, anélkül, hogy egyetlen egyszer is leszálltak volna.

agrotrend.hu / Turista Magazin