A füves puszták rágcsálója

A nem is oly rég még mezőgazdasági kártevőként számon tartott, sajátos hangjelzéséről, az ürgefüttyről is felismerhető kisemlős hazánkban elsősorban a sík vidékeken fordul elő, elterjedésére ugyanakkor a mozaikosság jellemző – populációi szigetszerűek, egymástól elszigeteltek. Fennmaradása szempontjából kiemelten fontos a rövid füvű, száraz gyepek megőrzése, azok legeltetése vagy rendszeres kaszálása.

A rágcsálók (Rodentia) rendjének mókusfélék (Sciuridae) családjába tartozó közönséges ürge (Spermophilus citellus) kifejlett példányainak testhossza 20–24 cm, farokhossza 6–8 cm, testtömege 200–350 gramm. Bundája a hátán sárgásszürke, hasán mustársárga, nyakánál fehéres, feje hosszúkás, fülkagylói aprók, oldalra néző, nagy szemei feketék – írja a Turista Magazin.

Fotó: Adobe Stock

A közönséges ürge a rövid füvű sztyeppek karakterisztikus, alapvetően Kelet- és Délkelet-Európában előforduló rágcsálója. Magyarországon leginkább a nagy kiterjedésű, alföldi gyepterületekhez kötődik, és a homokos-löszös, kevésbé kötött talajokat kedveli a legjobban. Kizárólag azon élőhelyek alkalmasak számára, amelyek rövid füvűek (a gyepalkotó növényzet magassága nem haladja meg a 10–15 centimétert). Talajpreferenciáját nem a véletlen alakította ki, a nappali aktivitású ürge ugyanis több méter hosszúságú, többkijáratos járatrendszert alakít ki a föld alatt. Az éjszakákat a biztonságos üregben töltik. Főként növényi táplálékot (hajtásokat, magvakat, virágokat) fogyaszt, de étrendjét olykor-olykor rovarokkal és talajszinten fészkelő madarak tojásaival is kiegészíti. Falatozás közben gyakran felegyenesedik, hogy jobban tudja kémlelni a környezetét.

Az ürgék évente egyszer szaporodnak. Hosszú, magányosan eltöltött téli álmukból – amely már augusztus végén kezdetét veheti – a hímek ébrednek fel korábban március első felében. A nőstények pár héttel később merészkednek ki a felszínre, eddigre pedig az erősebb nem képviselői már megvívtak egymással a legjobb területekért. A hímek és a nőstények csak a párzási időszak egy-két hetében vonzódnak egymáshoz. Az anyaállatok üregük mélyén, májusban hozzák világra 3–8 utódjukat. A fiatalok július végére hagyják el a családi fészket. Bár az ürgék kolóniában, sok-sok egyedet számláló telepekben élnek, mindnek megvan a maga kotoréka, amelyet nem oszt meg fajtársaival.

Vészhelyzetben azonban hirtelen eltűnik ez az „önző hozzáállás” – ha a felszínen tartózkodó rágcsálók bármelyike ragadozót pillant meg, éles füttyel figyelmezteti társait, mire azok gyorsan behúzódnak járataikba. Ha már szóba kerültek a ragadozók, jó ha tudjuk, hogy több ragadozómadár-fajunknak (köztük a fokozottan védett kerecsensólyomnak és a parlagi sasnak) is elsődleges, legkedveltebb táplálékállata az ürge, védelme tehát a predátorainak fennmaradása szempontjából is nagy jelentőséggel bír. Természetes ellenségei között szerepel továbbá a molnárgörény és a róka, de esetenként kóbor kutyákkal és macskákkal is meggyűlik a baja.

Fotó: Adobe Stock

Jövőjének kulcsa a jelenleg izolált, mintegy 150–200 ürgeélőhely megőrzése, fenntartása, amely célkitűzéshez elengedhetetlen a legeltetés vagy a rendszeres kaszálás biztosítása.

A védett természeti területeken kívül a rendszeresen nyírt, jellegükből fakadóan viszonylag nagy kiterjedésű, füves repülőterek képesek megfelelő életfeltételeket biztosítani az ürgék számára. E területtípus menedékként szolgál a kis jószágok számára, ráadásul a stabilnak tekinthető reptéri populációk egyfajta bázisai is lehetnek azon projekteknek, amelyek keretei között ürgék számára alkalmas legelők kialakítása és betelepítése zajlik vagy zajlik majd a jövőben.

Az ürge a fokozottan védett állatfajok közé tartozik Magyarországon. Természetvédelmi értéke 250 000 Ft egyedenként. A Természetvédelmi Világszövetség (IUCN) vörös listáján szintén szerepel ez az Európa-szerte ritkuló kisemlős – besorolása VU (Vulnerable), azaz „sebezhető”.

agrotrend.hu / Turista Magazin