Természetvédelmi kincsek bújnak meg a városok határain belül

A városban járva a legtöbben a gondozott parkokat, fasorokat, virágágyásokat vesszük észre. Ezek a zöldfelületek a városi ökológia látható, tudatosan tervezett és karbantartott részei. De mi a helyzet azokkal a területekkel, amelyek kívül esnek a várostervezés és a fenntartás fókuszán? Az üres telkek, felhagyott házak, elhagyott ipari romok, vasúti töltések vagy éppen barnamezős területek sokak számára csak gazos foltoknak tűnnek, melyek gyakran rendezetlenek. Fontosnak tartjuk azonban kiemelni, hogy ez a rendezetlenség nem egyenlő az illegális szemétlerakással, vandalizmussal, mely sokszor szintén ezeken a területeken is megjelenik, bár jellemzően a könnyen megközelíthető „szem elől rejtett” helyszínek vannak elsődlegesen kitéve ilyen károsításnak. Ebben az írásban azonban ezekre részletesen nem térünk ki, hanem azok a spontán élőhelyeket helyezzük a középpontba melyek jelenlétükkel különleges ökológiai értéket képviselnek és mint a város rejtett, önszerveződő vadonjait jellemezhetjük őket.

Spontán természet a városban
A természetes élőhelyeken megszokott, hogy egy üres vagy bolygatott területet rövid időn belül növények hódítanak meg. Ez a folyamat, a szukcesszió, jól ismert az ökológiában: először pionír fajok jelennek meg, majd fokozatosan egyre több növény- és állatfaj telepszik meg. A természetben a szukcesszió évszázadokig tarthat, a gyomtársulásoktól az erdő kialakulásáig hosszú folyamat vezet. A városban azonban minden felgyorsul. A zavart, mesterséges környezet állandóan változik, például építkezések, bontások, átépítések miatt. Ezért sokszor mozaikos élőhelyek jönnek létre: egyik telek éppen erdősödik, a szomszédosat már felszántották egy új beruházás miatt. Ez a dinamika sajátos élővilágot eredményez, amely egyszerre alkalmazkodik a zavaráshoz és használja ki a lehetőséget.

Egy elhagyott telek néhány hét alatt begyomosodhat és a cserjésedés is sokszor megindul, kezdetben megjelennek a lágyszárú növények (egynyáriak, évelők) majd bokrok később pedig akár fiatal fák is. Ez a fajta térhódítás számunkra sem lehet ismeretlen, hiszen a betonrepedésekben megtelepedő apró növények vagy éppen makacsul virágzó gyermekláncfű a zord városi körülmények között számos ember csodálatát vívta már ki. Utazásaink során, ha a vasúti töltéseket jobban megfigyeljük akkor láthatjuk, hogy különösen változatos élőhelyek találhatók itt, de akár ipari létesítmények, földmunkák helyén is megfigyelhetjük ezt: a kavicsos, gyorsan felmelegedő felszíntől a hűvösebb árnyékos zugokig sokféle mikroélőhely jön létre ezeken a területeken, ami az évek múlásával gazdag fajkészletnek adhat otthont.

Úttörő növények: A városok nagy túlélői
A városi mini vadonok első lakói többnyire olyan pionír növények, melyek erőteljes gyökérzetükkel képesek a legszegényebb, legszárazabb talajban is kapaszkodni. Sokuk rövid életciklusú, gyorsan magot érlel és terjed, így sokszor a gyomnövények közül kerülnek ki az első térhódítók. Hazánk városaiban szinte mindenhol találkozhatunk a mezei katánggal, a gyermekláncfűvel vagy az útifűfélékkel, amelyek még a legforgalmasabb járdaszegélyek, repedések vagy a parkolók szélei mellett is képesek megélni. Az is előfordul azonban, hogy idegenhonos vagy özönfajok uralják a területet.

A bálványfa különösen gyakran látott, de nem kívánatos vendég: sok helyen a házfalak tövében, kertekben, elhagyott telkeken hajt ki. Ugyanígy gyakori a japán keserűfű, a kanadai aranyvessző, amely ősszel aranysárga foltokkal borítja be az üres területeket, vagy a selyemkóró, amely az Alföldön és a Duna–Tisza közén tömegesen jelenik meg.

Ezek a fajok gyors terjedésükkel komoly kihívást jelentenek a városi zöldfelületek kezelésében. Szerencsére nem csak idegenhonos növények hódítják meg a városi élőhelyeket. Az őshonos fajok is hamar megjelennek, a fekete bodza, a kökény, a vadrózsa vagy éppen a galagonya a cserjeszint első képviselői között lehetnek. A folyópartok közelében gyakran a fehér nyár és a fűz sarjai is előbukkannak, míg a dombvidéki városokban, például Pécs és Veszprém környékén a kőris és a juhar fiatal egyedei telepszenek meg spontán módon. Ami igazán érdekessé és különlegessé teszi ezeket a növényeket, az a tűrőképességük. Képesek a város legextrémebb körülményeit is elviselni, a szennyezett talajt, a nagy hőingadozást, a vízhiányt, sőt még a sóstresszt. Ezért sokszor éppen ott találkozunk velük, ahol a gondosan telepített dísznövények sorra kudarcot vallanak. A spontán flóra tehát nemcsak kitartóbb, de alkalmazkodóbb is és olyan ökológiai réseket tölt be, amelyekhez a telepített zöldfelületek nem mindig tudnak idomulni.

Gazfoltoktól a biodiverzitás szigetekig
A spontán élőhelyek nem csak növényekről szólnak. A rovarvilág számára ezek valóságos menedékek. A virágzó gyomok nektárt biztosítanak a méheknek, lepkéknek, zengőlegyeknek, a bokros foltok madarak fészkelőhelyei, a roncstelepek és kövek repedései pedig hüllők és kétéltűek búvóhelyei lehetnek. Nem véletlen, hogy számos városban a biológusok éppen ezeket a „gazfoltokat” kutatják, ha ritka fajokat szeretnének találni. Németországi vizsgálatok például kimutatták, hogy a berlini vasúti töltéseken és barnamezős területeken több száz növény- és rovarfaj fordul elő, köztük olyanok is, amelyek a környező természetes élőhelyekről már eltűntek. A városi vadon tehát menedékhely és biodiverzitás-sziget lehet.

Érdemes párhuzamot vonni a városi spontán és a természetes élőhelyek között. Ami az egyik szemében elhagyatott rom, a másik számára értékes ökológiai kísérlet: hogyan épül újjá a természet emberi környezetben.

Míg egy erdőben vagy réten a folyamat viszonylag kiszámítható, a városi környezetben mindig van egy kis csavar, egy betontörmelékből kinövő nyárfa, vagy egy vasúti sínek között virágzó vadvirágmező, egyik napról a másikra az élőhely nagyobb átalakításaival vagy akár megszűnésével is szembesülhet. A városi ökológiában ezek a területek sokáig láthatatlanok maradtak. A várostervezés többnyire elhanyagolt zónaként tekint rájuk, amit mielőbb be kell építeni vagy rendezni. Pedig ökológiai funkciójuk is jelentős, kedvezőbb mikroklímát biztosítanak, szűrik a port, élőhelyet szolgáltatnak és nem utolsósorban lehetőséget adnak az embereknek arra, hogy váratlan helyeken találkozzanak a természettel. Ezek a spontán városi élőhelyek tehát nem csupán gazos foltok, valójában a természet kitartásának és alkalmazkodó képességének élő bizonyítékai. A város elfeledett zöldjei, amelyek újragondolásra késztethetik, mit is jelent a természet jelenléte a modern városi környezetben.

Agrotrend.hu/ Novenyvedoszer.hu